Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülése 1926. évi Vtwjws hó 10-én, hétfőn. 99 Hebelt Ede jegyző: Szabó Tmre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Ha az előttünk lévő külügyi költségvetést és azt a rengeteg panaszt, amelyet a kormány külpolitikájával kapcsolatban már eddig is elsoroltunk, összevetjük, fel kell vetnünk a kérdést, vájjon nem volna-e időszerű és helyesebb megoldás az, ha a külügyministeriumot megszüntetnők, illetőleg beolvasztanék a ministerelnökségbe. Fel kell vetnünk ezt másodsorban azért is, mert hiszen valójában a magyar külpolitikát nem a külügyministerium intézi, annak irányítását nem a külügyminister ur, hanem a ministerelnök ur végzi el, hiszen minden külpolitikai ténykedés elsősorban a ministerelnök ur állásfoglalásától függ. De egyébként is ilyen szegény koldusországhoz nem illik szerintünk az, hogy az ilyen óriási nagy költséggel felépitett apparátust tartsunk fenn, minden különösebb cél és minden különösebb eredmény nélkül. Ha a költség-vetést vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a külügyministerium központi igazgatásánál 253 és a külföldi szolgálatnál 204 személy van. Ezek mindannyian rendszeres illetményt húznak s ezenkívül van 142 tiszteletdíjas alkalmazott, a külügyministerium tehát összesen 599 alkalmazottat foglalkoztat s^ ennek az 599 alkalmazottnak rengeteg illetménye terheli a külügyi tárcát. A központi igazgatás és a külügyi szolgálat költsége nyugdíjak nélkül 8,496.412 pengő. Ha a költségvetés más tárcáit nézzük, vagy azok egyes tételeit vizsgáljuk, alig találunk olyan tételt, amely belső politikánkat, belső megerősödésünket szolgálná, ahol eery ekkora hatalmas összeg volna beállitva. Vizsgálódásom közben látom, hogy a népjóléti tárcánál a gyermekvédelemre körülbelül egy ilyen 8 milliós^ összeg van beállítva és ezzel szemben a kormány a bevételi oldalon 6 millió koronát szándékozik bevételezni a gyermekvédelem céljaira különféle bevételi forrásokból. Azt látjuk tehát, hogy a külügyi szolgálat, amely a szó szoros értelmében nem mutat fel produktivitást, belekerül az országnak m'ajdnem 8*5 millió pengőjébe, ezzel szemben a gyermekvédelemre mindösze csak 2-5 millió pengőt tud áldozni a koirmány. De ha példát akarunk és meg akarjuk néztni. hogy máshol iis igy van-e ez, akkor épen elegendő ha megnézzük a szomszéd Ausztriának hasonló kiadásaira előirányzott összegeket, Ausztriáiban azt látjuk, hogy az osztrák külügyministerium; költsége mindössze 3,400.000 shillinget emészt fel, ennyi az előirányzata. Nálunk a külföldi szolgálat egymagában is több ennél, mert hiszen ez 5,572.661 pengő. A magyar külügyministerium költségvetése háromszor annyiba kerül, mint az osztrák: külügvministeriumé. Ilyen körülmények között amikor azt látjuk- hogy az osztrák külpolitikai ténykedés legalább azt az eredményt hozza, hogy Ausztria az amúgy is szegény és inkább ipari termelésre:, mint mezőgazdaságra berendezett ország, mégis csak el tüd helvezrkedni és hangot tud adni belső szükségleteinek külpolitikai téren is és amellett, hogy alig van létalapja létbiztonsága, mégis felszínen tudja magát tartanig épen külpolitikai ténykedései nyoihán. s egészen bizonyos, hogy az ottani külpolitika kevesebb költséggel sokkal többet produkál - mint a magyar külpolitika. A takarékosságnak ebben a külügyi költse gvetésb ein azt a nyomát látjuk, hogy a mostani esztendőre 659.270 pengővel többiét irányoznak elő. mint amennyit az elmúlt 1925/26. költségvetésben előirányoztak. Ezt szerintünk nem lehet kibírni, nem birja el ez az ország ezt a nagy apparátussal és költséggel

1 dole-ozó külügyi politikát, s képtelenségnek tartjuk, hogy ezt továbbra is fentartani lehessen. Emellett a mi külügyi politikánk még mindiig abban a hibában marad továbbra is mint volt annakidején, a mi politikusaink a régi iskolát járva, ma is azt a leckét folytatják, amelyet annakidején a Monarchia idején betanultak, nevezetesen a mi külpolitikánk ahelyett, hogy az ország belső szükségleteinek megfelelően igyekeznék nemcsak politikai hanem a gazdasági életben is erejét az ország érdekében felhasználni, ehelyettt azt látjuk, hogy külpolitikánk zárkózott, arisztokratikus és egyáltalában nem törekszik a demokratizálódásnak arra az útjára, amely most már hovatovább inkább vezet a megoldás útjára, mint a zárkózott külpolitika, amelyet eddig az osztrák-magyar külpolitika üyomám követtek. Mi a magunk részéről szükségesnek tartjuk, hogy a külpolitika végre vesse le azt a régi és inkább

1 csak reprezentációra szolgáló ruháját és igyekezzék hozzásimulni az ország belső szükségleteihez. Az ország szükségletei azt diktálják, hogy a külpolitika gyors, jó felfogású és minden tekintetben képzett, az ország érdekeit szemelőtt tartó legyen a külügyi szolgálatban is, hogyha valaki a külföldi követségekhez, a külföldi képviselethez fordul, a belső szükségletekkel kapcsolatos kérdésekben külpolitikai tényezőket vesz igénybe, ezek a külpolitikai tényezők tényleg megfelelően lássák el ezeket a szükségleteket. Azt látjuk, hogy óriási fizetésekkel tartjuk fenn a külföldi követségeket, azok számára hatalmas palotákat vásárolunk, azok berendezésére óriási összegeket költünk. Épen a múlt évi költségvetéssel kapcsolatban emiitette fel egyik képviselőtársom, hogy az egyik külföldi követségünk, — ha jól tudom, a berlini követség — Párizsból hozatott bútorokkal rendezkedett be, holott épen a napokban mondottam el, hog^y a magyar bútoripar termékei teljesen azonosak és felvehetik á versenyt a párizsi butorkészitményekkel és egyik követségünk sem vall ana szégyent, ha a magyar műbütorasztalosság termékeivel rendeztetné he ^követségét. Ezzel legalább szolgálnák azt a célt, hogy a magyar bútoripar támogatásán keresztül az ország gazdasági életét is támogatnák. A külföldön élő magyar munkások is rengetea- panasszal fordulnak hozzánk a magyar követségekkel, külképviseletekkel és konzulátusokkal szemben. Azt látjuk, hogy ezek a kivándorlásra kényszeritett munkások elmennek innen á nyomorúságtól hajtva, de ha baj éri őket, ha jogsegélyre vagy bármilyen más támogatására szorulnak, sehol nem jutnak hozzá ahhoz, mert hiszen a külképviseleteinknél néhanapján az is előfordul, hogyha a munkásember bajba jut, nem talál a külképviselet helyén senkit, vagy ha talál valakit, akkor — feltéve, hogy meghállgatjálk panaszát — egy-két jó szó a legtöbb, amivel kifizetik, és elutasítják. Számtalan esetet tudunk olyant, hogy amikor a munkásemberek kivándorolnak, a külföldi vállalkozók kiuzsorázzák őket. hetekig dolgoztatják bér nélkül s meghatározatlan munkaidő melletti teljesítményt követelnek tőIfik. Ha ezek a kivándorolt munkások otthagyják az ilyen, amugyis lehetetlen munkahelyet a külföldi hatóságok félrevezetésével ezek a munkáltatók vexaturáknak teszik ki őket és ezek p munkások a legtöbb esetben hiába fordulnak a követségekhez vagy a külképviseleti