Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.
Ülésnapok - 1922-548
100 r A nemzetgyűlés 548, ülése 1926. évi május lié 10 én, hétfőn. szervekhez, mert ott orvoslást bajaikra, különösen jogsegélyt egyáltalában nem kapnak. De hiszen ezen nem is csodálkozunk. Ha megtörténhetett az az eset, amelyet a múlt esztendő folyamán a római ut kapcsán itt a Házban is szóvátettek képviselőtársaim, hogy római követünk az ország viszonyaival annyira nem volt tisztában, mint amennyire egy külföldön élő és ott született ember tisztában van, akkor egyáltalában nem csodálkozom azon. ha a külképviseletek munkáját illetőleg rengeteg panasszal találkozunk. Nagyon érdemes volna pedig megtudni azt, amire a költségvetésből nem tudunk rájönni, hogy mibe is kerülnek nekünk a külképviseletek. A követek fizetését szeretném elsősorban tudni. Azt látjuk itt a költségvetésből, hogy van 14 rendkiviili követünk s ez a 14 rendkívüli követ eszerint a költségvetés szerint öszszesen 857.931 pengőt kap, ebből azonban nem lehet a következtetéseket levonni mert jól tudjuk, hogy a követek és a külföldi követségek tisztviselői fizetésüket idegen valutákban kapják és igy ezeknek összegét magyar pénzre átszámítva végeredményben ezidőszerint alig lehet megállapítani. Azt kell kívánnunk, hogy a jövőben ezekről a kifizetésekről ne a zárszámadással kapcsolatban, hanem rendszerint évente elszámolás történjék, vagy valamilyen jelentés kerüljön a törvényhozás elé, mert a törvényhozásnak nem lehet addig várnia ezeknek a költségeknek elszámolásával, amig a kormány, illetve a legfőbb állami számvevőszék jóvoltából évek múlva majd ide kerül .ez a zárszámadás, mert akkor azután már orvoslásról hiába próbálkozunk gondoskodni, akkor már orvoslásról szó sem lehet. Kifogásolnunk kell azonkivül ezzel a költségvetéssel kapcsolatban azt a hatalmas, tekintélyes, a méltányosságon és szükségleten túlmenő összeget, amelyet egyrészt a rendelkezési alapra 163.200 pengőben, másrészt a sajtóalapra 205.920 pengőben irányoznak elő. Ehhez még hozzá kell számitanunk a külföldi hírszolgálat költségeire előirányzott 699.280 pengőt is, ami együttvéve összesen 1,038.400 pengőt tesz ki. Ez az összeg olyan nagy, hogy szerintünk egyáltalában nem áll arányban ennek a szegény országnak teljesitőképességével. Mindenesetre az a felfogásunk, hogy ekkora összeget az ország belső szükségleteire sokkal gyümölcsözőbben lehetne használni és sokkal méltányosabb szükségleteket lehetne ilyen nagy öszszeggel kielégiteni. Az ilyen címen előirányzott nagy összeg ellenkezik azonban az ország egyéb érdekeivel is, mert hiszen a sajtóalap s rendelkezési alap összegeinek és más ilyen rendelkezési alapszerüen kezelt összegeknek elszámolása nem történik meg még a zárszámadásokban sem. Már pedig a mi felfogásunk szerint ilyen hatalmas összegeknek kezelése és annak elszámolása nem történhetik örökösen rendelkezési alapszerüen, és nem is tudjuk elképzelni, hogy egy kormányférfi valami helyesnek és valami helyesnek, jónak tarthatná azt, hogy rendelkezési alapszerüen kezelt összegekkel kelljen dolgoznia és ilyen alapon kelljen ügyeket lebonyolitania anélkül, hogy az ezen összegekről való elszámolást időközönkint megtehetné. Legutóbb például a frankügy tárgvalásával kapcsolatban kisült az, hogy annakidején Bánffv volt külügyminiszter ur letette az egyik szokolhamisitónak, Mészáros tanárnak az óvadékát. Valószínű, — ezt fel kell tételeznem — hogy ezt nem a saját zsebéből tette le. Az óvadék jórészét felfogásom szerint csak olyan öszszegből lehetett előteremteni, amely nagyon is közeli vonatkozásba kerülhetett az úgynevezett rendelkezési alapokkal. Ha ilyen és ehhez hasonló célokra ; kellenek ezek a rendelkezési alapok, ez ellen mi a leghatározottabban tiltakozásunkat jelentjük be, s ezért vagyunk azon az állásponton, hogy a rendelkezési alapokat minden körülmények között törölni kell. Egy demokratikus kormányzat nem gazdálkodhatik olyan alappal, amelynek elszámolásához kétségek férhetnek. Követelnünk kell azonkivül a rendelkezési alapnak ós sajtóalapnak törlését és a külügyministeriumnak a ministerelnökségbe való beolvasztását azért is, mert egy ilyen óriási létszámmal dolgozó tárcát még a nagy angol világbirodalom sem tart fenn. Hiszen, — amint tudjuk és látjuk — az angol birodalom külképviselete mindössze 400 főből áll, szemben az 500-on felüli főnyi magyar külképviselettel. (Kiss Menyhért: Nagyobb a magyar, mint az angol!) A magyar külképviseletnek nagyobb apparátusa van, mint az angolnak. Egészen bizonyos és azt hiszem, nem kell külön előadást tartanom arról, hogy az angol külképviselet munkájában, eredményeiben és mindén más ténykedésében sokkal hatalmasabb erőt reprezentál, mint a magyar külképviselet. Követelnünk kell továbbá a dologi kiadások csökkentését is, mert azt látjuk, hogy az előző költségvetéssel szemben itt is emelkedés mutatkozik. Ezt az emelkedést az indokolás azzal magyarázza, hogy a római és párisi futárutak szaporítása miatt van erre szükség. Mi ugyan nem tudjuk megállapítani azt, hogy mennyiben van^ szüksége a külképviseletnek olyan nagymértékben emelni a római és párisi futárutakat, valószínűnek tartjuk azonban, hogy e futárutak szaporítása olyan titkos célt szolgál, amelyre ebben a pillanatban rámutatni ugyan nem tudunk, mindenesetre azonban tiltakoznunk kell az ellen, hogy ilyen címen terheljék meg az országot, holott nyilvánvaló, hogy ha a rendes futárszolgálattal idáig el lehetett látni a" szükségleteket, akkor a jövőben is le lehet azokat látni. Elleneznünk kell a külképviseleti hatóságok berendezésére és felszerelésére felvett 30.020 pengőt is. Magyasr követségeink, — mint már emiitettem — sokkal tulzottabb fényűzéssel vannak felszerelve, mint amilyent ez a szegény ország megengedhet magának. Egyébként is, ha a magyar kormány súlyt helyezne arra, hogy a magyar követségek felszerelésénél a magyar ipar termékeit vegyék igénybe, meggyőződésem az. hogy sokkal olcsóbban legalábbis ugyanolyan fényűzést fejthetnének ki, és nem volna szükség arra, hogy a külföldi "ipar termékeit vegyék ilyen tekintetben sokkal drágábban igénybe, s egészen bizonyos, hogy a magyar ipar termékeinek felhasználásával nagy megtakarításokat lehetne ezen a téren elérni. Végül szólnom kell még néhány szót a kormány külpolitikai irányzatáról is. Külpolitikánkban nem látjuk annak jeleit, hogy külpolitikánk demokratikus irányú és békés szándékú. Nem is lehetséges egy teljesen demokratikus irányú és békés szándékú külpolitikát várni attól a kormányzattól, amelynek belpolitikája reakciós irányzatú. Hiszen nem egyszer mondtuk ei és most is hangsúlyozom, hogy egy olyan kormánynak külpolitikája, amely ideben reakciós irányú politikát követ, kifelé, a külföld felé sem lehet demokratikus irányú. Viszont azonban meg kell állapitanom, hogy kétféle külpolitikai irányt követni lehetetlenség. Kifelé, a külföld felé azt mutatni, hogy
