Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIII. kötet • 1926. május 07. - 1926. május 19.

Ülésnapok - 1922-548

A nemzetgyűlés 548. ülésé 1926. évi május hó 10-én, hétfőn, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. — A külügyministeri tárca. - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszkij Iván, Walko Lajos, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó, Pesthy Pál, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 11 óra 35 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hebeit Ede jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Csik József jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Forgács Miklós jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a külügyi tárca általános vitája. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés általános vitájában annak a meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy külpolitikánk ceterum censeo-ja a trianoni békeszerződés revíziója kell hogy legyen, mai felszólalásomban pedig a külügyi kormányzatnak azzal a feladatával kivánok foglalkozni, amelynek teljesítését a tőlünk elszakított negyedfélmillió magyarnak, tehát az összes magyarság egyharmad részének helyzete kívánja. Kérni akarom a külügyi kormányzatot, hogy amig a trianoni békeszerződés revíziójára vonatkozó célunkat el nem értük és amig a trianoni jogalapon maradunk: szívósan és következetesen reklamálja azt a csekély jogot, amelyet nekünk Trianon meghagyott, nevezetesen tartsa napirenden a kisebbségi kérdést és gyámolitsa, támogassa a magyarságnak azt a részét, amely a trianoni határokon túl kétségbeesett küzdelmet folytat nemzeti egyénisége fentartásáért. Magyarország több kényszerítő okon kivül azért is szánta rá magát a trianoni szerződés aláírására, mert abban benne foglaltatott a kisebbségek védelme és így bízvást remélhettük, hogy a népszövetségi védelem garanciát fog nyújtani az elszakított magyarok legelemibb emberi ós polgári jogainak tiszteletben tartására. Nos, nitul becsaptak minket! Immár napnál világosabb, hogy a kisentente a kisebbségek javára adott garanciákat, szerződéses kötelességeket nem tartja be, nem teljesíti, hogy a nemzetközi védelem alá helyezett kiNAPLÓ. XLIII. sebhségi szerződések nem biztosítják a kisebbségeket a beolvasztás és a nemzetirtás kegyetlen veszedelme ellen, sőt hogy a kisebbségi szerződések voltak epem Magyarország ellen irányulnak és azt célozzák, hogy a kisebbségi kérdést ne feszegethessék. Mindez ma már nyilvánvaló és a kisebbségi védelem helyzete is nehéz. A kisebbségi kérdés döntő fóruma előtt, a népszövetségi tanácsban nem szívesen, foglalkoznak ä kisebbségi kérdéssel, aminek egyszerű oka és magyarázata az, hogy ez a kérdés a nagyhatalmakat is közelről érinti: Franciaorszáígot az elzászi, Olaszországot a déltiroi németek és a szlovén kisebbségek miatt s nem kevésbé Angliát, amelynek India nacionalista lakossága miatt kellemetlen ez a kéirdés s ha e testület mégis kénytelen foglalkozni e kérdéssel, akkor politikai szempontok szerint határoz, amire a legflagránsaibb példa a bánáti és erdélyi magyar telepesek ügyében hozott határozat. A jogi kérdés teljes mellőzésével a román kormány által felajánlott illuzórius kárpótlás, azt mondhatnám csekély alamizsnával intézte el a panaszt, holott a lengyel kormány által kisajátított német telepesek ügyében ugyanaz a tanács az állandó nemzetközi bíróság véleményét kérte ki s e vélemény alapján döntött. Politikai szempontok sugalmazták e testületet akkor is, amikor nem fogadták el Apponyi Abert gróf t. képviselőtársunknak ama javaslatát, amely szerint a kisebbségi panaszok tárgyalásakor a kisebbségek képviselői is meghallgattassanak, pedig nyilvánvaló az igazság megállapításánál emberemlékezet óta az az elfogadott és követelt elv: audiatur et altera pars. Aki magának ítéletet akar alkotni olyan ténykörülményekről, amelyeket maga nem ismer, annak nemcsak az egyik, hanem a másik oldalon is kell magának információt szereznie. Ugyancsak nem bírói szellem, nem a jogmegállapítást kereső lelki diszpozíció, hanem politikai szempont vezeti a Népszövetséget akkor is, amikor nem ismeri el a magyar államnak azt a jogát, hogy a kisebbségi szerződések igazi vagy vélt megsértése ellen felszólaljon, annak ellenére, hogy amikor a kisebbségiségeknek szerződésileg biztosított jogait szorgalmazza, voltaképen a trianoni szerződés alapján áll és csak azt kívánja, hogy az ezzel organikus kapcsolatban levő kisebbségi szerződések is megtartassanak. 14