Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-541
124 A nemzetgyűlés 541. ülése 1926. évi • április- hó 29-én, csütörtökön. járásbiró. Berkó Sándor kir. járásbiró.« (Propper Sándor : Hallatlan ! — Huszár Dezső : Hát nem hallatlan ! f) A képviselő urak ezt eddig hallatlannak tartották ; most már nem hallatlan, most már komikus ? (Zaj.) Ezekre a járásbiró urakra felhívom az igazságügy minister ur figyelmét. (Pakots József : Csak hívja fel !) Végül ott volt még Herczog Kálmán nyomdász. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Töreky pedig benn van a Kettőskereszt Vérszövetségben !) Ez nem igaz. Ez meg lett cáfolva. Tessék előállni és bizonyítani ! Én amit állitok, bizonyitom is, önök pedig csak handabandáznak. (Propper Sándor : Csak várjon ! — Huszár Dezső : Ha nem bizonyul valónak, akkor rágalom 1) Ebből a névsorból mindenekelőtt megállapítom, hogy az Ágoston Péter könyvében ismertetett numerus clausus itt teljes mértékben érvényesül. (Ugy van ! a jobboldalon.) Azt mondhatja valaki, — ők mondták is — hogy csak barátilag jöttek össze. Igen, de itt van ám a szabadkőművesek névsora a belügyministerium hivatalos kiadásában és e szerint a jelenvoltak mindegyikéről — a budapesti kiküldötteket kivéve, akik más páholynak a tagjai — megállapítható, hogy csodálatosképen valamennyien, kivétel nélkül, az »Akác« páholy tagjai. Engedelmet kérek, a rendőrséget még sem lehet falhoz állitani azzal, hogy ez ártatlan baráti összejövetel volt. Ez nyilvánvalóan a szabadkőművesek titkos összejövetele volt, és nyilvánvaló dokumentum arra, t. Pakots képviselő ur, hogy a szabadkőművesség, dacára minden feloszlatásnak, még ma is működik. (Pakots József : Ott sem bombamerényletről, sem frankhamisításról nem tárgyaltak ! — Rothenstein Mór : Azt fájlalják, hogy nem arról volt szó !) Pakots t. képviselő ur ne kivánja, hogy a szabadkőművesek által elkövetett gyilkosságokról beszéljünk. Ma nem fogok ezekről beszélni, de eljön az ideje, hogy — ha kívánják — azokról is fogunk szólani. (Pakots József : Beszéljen róluk ! - Rothenstein Mór : Szívesen hallgatjuk ! — Reischl Richárd : Gyilkosságokról ne beszéljünk !) Én tehát erről a helyről is felhívom az igen t. belügyminister ur figyelmét arra, hogy rendőrhatóságaival az eddiginél is szigorúbban ellenőriztesse a szabadkőműves összejöveteleket, és amely rendőrség a gyöngyösi államrendőrséghez hasonlóan ilyen bravúros módon efféle összejöveteleket felfedez — mert nem könnyű ilyen összejöveteleket felfedezni, azért mondom, hogy bravúros az ilyen felfedezés, — azt a rendőrtisztviselőt vagy rendőrközeget méltóan jutalmazzák meg és ezzel is adjanak példát a rendőrség többi tagjának arra, hogy miképen kell eljárni. Mindezek után t. Nemzetgyűlés nyugodtan mondhatom, hogy bébizonyitottam nemcsak azt, hogy a. szabadkőművesség titkos szervezet, hanem azt is, hogy ma is működik. És mivel az előbb azt mondottam, hogy nem ez a nagyobb baj, hanem az, hogy haza-, nemzet-, vallás- és társadalomellenesen működik, (Pakots József: Nem-igaz !) ennek következtében beszédem második részében ezt fogom bizonyitani. Akkor majd meglátjuk, hol van az igazság. Az előbb emiitettem, hogy a szabadkőműves szervezet alapszabályai értelmében a szabadkőművességnek célja egyebek között a közerkölcsiség. Leszek bátor néhány adatot bemutatni, miképen művelik ők a közerkölcsiséget és milyen a szabad* kőműves erkölcs» Erre is egész sereg dokumentumot lehet felhozni, de néhány dokumentum is eléggé bizonyítja azt, hogy ebben a tekintetben is mennyiben tartják meg esküjüket, illetőleg alapszabálya i kat. A győri »Filantrópia«-páholy 1906 március 13-án felvett jegyzőkönyvének 8. pontjában a következők foglaltatnak (olvassa) : »Dr. Bánki testvér a nőkérdésről tart felolvasást. Kifejti, hogy az iskolában tanulókat a szexuális kérdésről fel kell világosítani. Az előadó sok jót vár a két nem együttes nevelésétől. Kárhoztatja a férfi és női morál megkülönböztetését, rámutat arra az anomáliára, hogy Európában több nő lévén, mint férfi, az előbbiek egy része nem mehet férjhez. Ezen a bajon csak a szexuális morál gyökeres átalakulása fog segíteni, amely a jövő generáció feladata lesz. A főm ester a komoly és értékes tanulmányért elismeréssel és köszönettel adózik.« (Peyer Károly a terembe lép. Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szomjas Gusztáv : A nagy vészjelet meg kell adni !) Itt van azután Roboz Andornak, a »Március«páholy szónokmesterének az^ 1917. évi májusi ünnepi munkán tartott beszéde- Ez is hivatalos kiadmány; »Kézirat szabadkőművesek részére.« Ebben többek között ezt mondja (olvassa): »Május 1-ének ünnepe szabadkőműves ünnep is, testvéreim, mely megbélyegzi a szent hazugságok legszöruyübbjét Mi azt az ünnepet ünnepeljük, amely harcot üzen a szegénységnek, amely az élet fűszerének az örömet, a szerelmet, a kényelmet, a jólétet tartja ; mi azt az ünnepet üljük, amely nem a keresztrefeszitést tartja a megváltás legszebb jutalmának, hanem azt, hogy a megváltottak ragyogó arccal és vidám dalokat énekelve emeljék feléjük a habzó serleget.« Azt hiszem, szép közerkölcsiség az, amely ezekben a csak szórványos példaképen bemutatott szabadkőműves munkákban megnyilvánul. Azt is mondja az ő alapszabályuk, hogy céljuk a felebaráti szeretet, erre nézve is leszek bátor példával szolgálni. Mielőtt azonban ezt tenném, kénytelen vagyok megemlékezni Pakots József képviselő urnák egy cikkéről, amelyet a »Polgár«ban irt »A boszorkányokról, akik vannak« címmel, boszorkányok alatt értve a titkos szervezeteket. Ebben ő azt mondja (olvassa): »Végre beismerésben vannak. Éveken át vakmerően tagadtak, s ' mikor néhányan az ellenzékből a jogrend, a tisztesség, a törvény fanatikusai sorából, köztük elsősorban Vázsonyi« — aki maga is tagja volt valamikor a szabadkőműves titkos szervezetnek, de már kilépett — »a titkos szervezetek veszedelmes és sokszor gyalázatos üzelmeire hívták fel a figyelmet, ama bizonyos Kálmán királlyal felelték : De strigis, quae non sunt...« A cikk végén pedig ezt írja (olvassa) : »A titkos szervezetek földalatti gonosz szellemét el kell végre földelni, de ugy. hogy soha többet napvilágra ne settenkedhessek. A titkos szervezetek szelleme is kitermelte az undok gyűlölet varangyos békáit.« Talán elég is ha ebből ennyit olvassok fel. Látszik ezen a cikken, amelyet Pakots képviselőtársam irt, hogy avatott ember irta, olyan ember, aki ismerős a föld alatt. Leszek bátor bemutatni egy ilyen Pakots-fele varangyos békát, (Derültség) jeléül annak, hogy a szabadkőműves páholyok a felebaráti szeretet helyett az ádáz gyűlöletre is képesek voltak. A Reformpáholy főmestere — szándékosan nem nevezem meg — a magyar szabadkőművesség 1904. október 29. és 30-iki budapesti vándorgyűlésén tartott nagy beszédében egyebek között a következőket mondta (olvassa): »Ez a mi mai munkánk azt jelenti, testvérek, hogy dolgozni akarunk, dolgozni uj munkaanyagon, a jövendőnek a munkaanyagán. Nem akarunk mi itt egy háremet alkotni, ahol elvénhedt eszme-odaliszkok járnak és mi vagyunk a háremőrök. (Tetszés.) Nem, ide be kell jönnie a fiatalságnak, az erőnek és a szépségnek, azon eszméknek, melyek meghódítják az emberek millióit és százmillióit, és a
