Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-541

A nemzetgyűlés 541. .ülése 1926. évi április hó 29-én, csütörtökön. 125 szabadkőművességnek újra hozzá kell látnia azon munkához, amelyet el nem hanyagolhat ha áruló nem akar lenni maga ellen : a jövendő forradalmak békés előkészítésének szent és dicső munkájához. (Élénk tetszés és taps t. i. a szabadkőműves vándorgyűlésen). És ki az a botor vagy gaz, aki szemünkre lobbantja, hogy ezért forradalmárok vagyunk % Mi nem vérontást akarunk, hanem azt akarjuk, hogy vérontás nélkül, békés utón a szeretet eszközeivel győzhessenek ezek az eszmék ;. .. (Pakots József : Gyönyörű ! — Horváth Zoltán : Ez az evolúció ! Halász Móric : Itt az őszirózsás forradalom!) Nagyon gyönyörű ; de méltóztassék a végét megvárni, az kevésbé gyönyörű ! (Héjj Imre : Ez még nem a békanyál !) (Továbbolvassa) : ... »a szeretet fegyvereivel, ha lehet, de egy erős gyűlölség fegyverével is, ha kell. (Élénk tetszés).« Azt hiszem, Pakots József t. képviselőtársam az idézett cikkében a gyűlölség varangyos békája alatt ezt a szabadkőműves előadást értette. Hozhatnék ide egyebeket is, amik hasonlóan a gyűlölséget hirdették, de azt hiszem, felesleges ezzel az időt pocsékolnom, elég volt ennek dokumentálására egyelőre csak ezt az egy adatot felolvasni. T. Nemzetgyűlés! A szabadkőműves alapszabályok azt is mondják, hogy kizár köréből minden politikai és vallási kérdést és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, mert igy is túlságos sokáig veszem már igénybe a mélyen t. Nemzetgyűlés szives figyelmét és türelmét, azért csak hivatkozni bátorkodom korábbi beszédeimre, — nevezetesen arra, amelyet 1922 július 10-én és amelyet 1925 december 16-án tartottam itt a nemzetgyűlésben — amely beszédeimben ! számos adatot hoztam fel arra nézve bizonyítékkép, — mégpedig nemcsak ugy levegőből kapott adatokat, hanem megfelelően megjelölt tényleges adatokat a szabadkőművesség életéből — hogy igenis a szabadkőművesség politizál, ateizmust hirdet és a hazai törvények tiszteletben tartását akként tette tagjaira nézve kötelezővé, hogy a forradalmat hirdette és a forradalom után még dicsekedtek is azzal, hogy ebben nekik oroszlánrészük van. Engedelmet kérek, forradalmat hirdetni, a forradalom vívmányaival és abban való részvéttel dicsekedni nem egyeztethető össze azzal az alapszabállyal, (Gaal Gaston : Az progresszió, kérem !) amely a hazai törvények betartását kötelezővé teszi, s amelyre ők azonkívül még titkos esküt is tesznek. Ha valakit közelebbről érdekel a dolog, méltóztassék az előbb idézett beszédeimből az adatokat a nemzetgyűlés naplójából elolvasni. De hogy mégse jöjjek egészen üres kézzel, erre vonatkozóan is leteszek a Ház asztalára két dokumentumot, amelyek a szabadkőművesek részére készült kéziratok, a szabadkőműves szervezetnek hivatalos kiadványai. Itt van a »Március« páholynak titkári jelentése 1917. évi működéséről, tehát kétségkivül egy páholynak hivatalos megnyilatkozása ez. Ebben a többek közt következők foglaltatnak a jelentés végén, amely az 1917. évről szól, tehát 1918-ban jelenhetett meg (olvassa/ : »A Keletről jövő megdöbbentő vakitó fényességek be fognak hatolni mindenüvé. A forradalmi szellem ellenállhatatlan vihara kitör nálunk is, hogy történeti osztályuralmukhoz görcsösen ragaszkodó uraink hatalmát rombadöntse. Harcok, elmaradhatatlan bősz harcok következnek. A megszállt pozíciót meg kell tartanunk«. — csak egyes kiszakított mondatokat olvasok — »Erre a munkára, amely a közel jövőben vár reánk s amelyet odakünn kell megvívnunk, minden ember a fedélzetre !« I NAPLÖ. XLII. Ez nyilvánvalóan az orosz forradalom dicsőítése és feltüzelése arra, hogy hasonló forradalom legyen itt Magyarországon is. Ezt nevezik ők a magyar nemzet törvényei megtartásának, illetve megtartására a tagok kötelezésének. (Bâtiez Gyula : Az orosz forradalmat a német és osztrákmagyar hadseregek segitették elő ! Befolyásolták az orosz katonákat !) Meg azok, amiket felolvastam. (Bâtiez Gyula : Csomószámra szállították át a röpiratokat !) A »Demokrácia« páholynak az 1917. évről szóló jelentése szintén hivatalos kiadása a »Demokrácia« páholynak, és hogy ez is menynyire titkos irat, mutatja az, hogy reá van nyomtatva : »Kézirat a szabadkőműves testvérek számára«. Természetes is, hogy titkos, mert ilyet nyilvánosan akkor nem lehetett volna terjeszteni. Ebben többek közt a következők foglaltatnak (olvassa): »Hadd említsem még fel az orosz forradalmat, amely határozottan az igazságos társadalmi és gazdasági viszonyok megteremtését tűzte ki feladatául, és amely legjobb utón van, hogy ezt a feladatát meg is oldja.« (Mozgás jobbfelöl.) »Hogy azután mi lesz a következménye, ha ott, ahol eddig a maradiság legerősebb fellegvára volt, most a szabadság és az igazság napja fog melegíteni, azt még elgondolni is gyönyörűség.« (Denlltség jobbfelöl) »Hogyan fogja ez a ragyogó nap másutt is törni, olvasztani a jégkérget! És hogy mennyi része van mindebben a szabadkőművességnek, hogy hányat a dicsőséges orosz ^forradalom vezetői közül neveltek a svájci és más páholyok, hányan kaptak inspirációt, tanítást testvérektől, azt ne kutassuk.« így megy ez tovább, t. Nemzetgyűlés. Azt hiszem felesleges ezt tovább folytatni. Ez is élénken dokumentálja azt, hogy milyen szépen tartották meg alapszabályaiknak azt a rendelkezését, hogy tagjaikat a magyar törvények tiszteletben tartására kötelezzék. Most rátérek a szabadkőműves szervezet alapszabályainak arra a pontjára, amelyre különös előszeretettel szeretnek a t. túloldalon hivatkozni, t. i. arra a bizonyos ingyen-tej és ingyen-kenyér akcióra. Ezt leszek bátor a maga rideg meztelen valóságában feltárni, hogy hogyan képzelték ők ezt a tej-akciót. (Bâtiez Gyula : Most is rá vanuak utalva a szegény munkásemberek!) Előveszem a Szimbolikus Nagypáholy hivatalos közleményét, a »Kelet« 1911." évi 9. számát és abból leszek bátor lehetőleg röviden ismertetni egy cikket. Ez a cikk azért különösen érdekes, mert ezt egy vidéki páholynak, a »Dél« páholynak tagja, — gondolom, talán főmestere — irta és ez a munka oktató munkának van nevezve, ez a cím alá oda is van írva és a cikkből is kitűnik, hogy ez egyenesen a »Benjámin testvérek« kioktatására van szánva. Hivatalos kiadványa a Szimbolikus Nagypáholynak, tehát semmi kétség abban a tekintetben, hogy ami ebben van, az az egész szabadkőműves szervezetnek hivatalos felfogása, eszméinek a letéteményese és hogy ilyen szellemben nevelték ők az újonc szabadkőműveseket, az u. n. Benjáminokat. Ez a cikk a páholyról szól. A cikkíró mindenekelőtt külsőleg ismerteti a páholyt és azt mondja többek közt (olvassa) : »Az alkotmány ide vonatkozó szakaszait a neofita hiába olvassa. Megismerheti belőlük a rideg jogi tételeket, de azok tartalmát, azt a sajátságos, minden mástól elütő szellemet, amely e száraz jogi keretet kitölti, vagy kell hogy kitöltse, megérteni, vagy csak megérezni a tanonc képtelen.« Hát persze, hogy képtelen rá az a romlatlan lelkű újonc, aki oda belép és aki addig talán csak azokat az alapszabályokat ismerte, amelyekben egész máö van, mint ami ott történik. Hiszen épen ez az, ezt fejtegetem, hogy 19