Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

94 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. Hogy beszédem tulajdonképeni tárgyaira rátérjek, jeleznem kell, hogy mondanivalóimat három főcsoportba osztom. Elsősorban a helyzet súlya szerint az égető gazdasági kérdésekkel, a kormány gazdasági politikájával akarok foglalkozni. (Horváth Zoltán: Olyan nincs!) Beszédem másik részében a kormány belpolitikájával, harmadik részében pedig a kormány állítólagos külpolitikájával akarok foglalkozni. (Horváth Zoltán: Az sincs. Itt csak nyomor és szenvedés van! — Rupert Rezső: Panama és korrupció! — Barthos Andor: És obstrukció! — Rupert Rezső: Tíz napig folyik a vita. Isten tudja, hány milliárdról! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem lesz módomban minden közbeszólásra reflektálni, de még sem hagyhatom felelet nélkül azt a közbeszólást, melyet egyik igen t. képviselő ur felém dobott, hogy t. i. obstrukciót folytatunk. (Horváth Zoltán: Jobb volna a diktatúra! — Vargha Gábor: Nem kell az ördögöt a falra festeni. — Zaj. — Elnök csenget.) ítt a kormánypárti oldalról legalább is a sajtóban a múlt napokban azzal igyekeztek válaszfalat emelni az ellenzék egyes részei közé, hogy rámutattak arra, hogy a költségvetés eddigi 8—10 napos vitájában legnagyobbrészt csak a szociáldemokrata párt tagjai vettek részt és hogy pl. a polgári ellenzék részéről most, a vitának 10-ik napja körül én vagyok mindössze a 3-ik vagy 4-ik szónok. Hogy már csak egy nap áll amúgy is ahosszabb beszédek tartására rendelkezésre, épen ez bizonyítja, hogy a polgári ellenzék sem követett semmiféle obstrukciós taktikákat, annál kevésbé nem vádolható ezzel a maga egész komplexumában az ellenzék, mert — és itt újra válaszolok Renczes igen t. képviselőtársamnak — ha figyelték az eddigi felszólalásokat, _ akár szociáldemokrata, akár polgári részről jöttek azok, ha elolvassák ezeket a beszédeket a nemzetgyűlési naplóból, akkor megállapítható, hogy a frankügyről sokkal kevesebb szó volt itt, mint az ország égető gazdasági problémáiról. (Ugy van! Ugy van! a, baloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Amikor ezeket itt szóvátettük, akkor a kisgazdapárti képviselőtársaim kerületének hangulatát is tolmácsoltuk, (Ellenmondások a jobboldalon.) mert nem egy osztálynak, nem egy dolgozó kategóriának, hanem az ország összes dolgozó rétegeinek panaszát hozták fel az előttem felszólalt képviselőtársaim. (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Minek beszélnek állandóan a frankról? — Zaj. — Elnök csenget.) Ha az általános gazdasági helyzetet le akarjuk mérni azokkal a mérőeszközökkel, melyek a közgazdasági élet ismerői részére rendelkezésre állanak, — egyáltalán nem akarok abba a hibába esni, hogy politikai elfogultsággal vádoljanak meg^— távol áll tőlem, hogy Magyarország gazdasági helyzetét külön kiszakítva a világ gazdasági életének vérkeringéséből, azt mondjam hogy mindazok a lehetetlenségek, fonákságok és mindaz a rossz állapot, amely a gazdasági életben nálunk előállott egyedül és kizárólag a magyar kormányzat bűnei és rossz pénzügyi és gazdasági politikájának következményei. Tisztában vagyunk mi is azzal, hogy a világ gazdasági organizmusa összefüggrő. eerységes valami és a magyar gazdasági élet is csak függvénye az általános világgazdaság helyzetének. Azonban ha az összehasonlitast mégis jmegteszszük a világ töibbi államának; gazdiasági helyzete és a mienk között és ezek között nem is megyünk el a győztes államok gazdasági életéhez, ahol szintén súlyos vívódásokat és vajúdásokat látunk, az analósriát elsősorban a velünk hasonló sorsban részesült legyőzött államokkal kell keresnünk Ha Németország:. Ausztria és Bulgária közgazdasági életét vizssráljuk mesr. akkor bizony, azt kell látnunk, hogy a velünk hasonló sorsban részesült államok közül eeryik-másik állam, mint Németország' bizonyos tekintetekben nálunk megrí súlyosabb gazdásági helyzetbe került a háború után. mert esztendők hosszú során át tartott a katonai megszállása szűz német területeknek és esztendők hosszú során át tartott a legnemesebb anyagok kizsarolása Németország területéből. (Rubinek István: Hát nálunk!) csonka Magyarország

1 pedig... (Szomjas Gusztáv: Nem csonka Magyarországról, hanem Nagy-Magyarországról van szó!) Arról beszélek, hoffy Németország: el nem vett területein is bentült a megszálló hatalom. (Szomjas Gusztáv: A mi területeinket nem szállották meg! Hát magának ez nem számit? — Zaj.) Hogy lehet ilyen rosszhiszeműen beállitani a kérdést? (Rupert Rezső: Sokkal jobban fáj- neki. mint Önöknek! — Zaj. — Elnök csönget.) Nekem most csonka Magyarország gazdasági helyzetéről kell beszélnem és a mostani költségvetés is csonka Magyarországi költségvetése. (Szomjas Gusztáv: Nem kellett volna októbert osinálni! — Zaj.) Elnök: Szomjas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rupert Rezső: ' Októbert Ön is segített megcsinálni!) Rupert képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben miaradsni! (Drozdy Győző: Tegnap bevallották, hogy együtt voltunk a Károlyipártban! — Zaj.) Drozdy képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. A képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! (Zaj.) Nagy Vince: Az önök által elfogadott trianoni béke által teremtett csonka Magyarország költségvetését tárgyaljuk. (Zaj a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Az önök által elalkudott Magyarországét! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem fognak eltéríteni beszédem irányvonalától. Ha tehát a velünk hasonló sorsban részesült Németország, Ausztria és Bulgária közrazdasági helyzetét nézzük, ott is látjuk az óriási nehézséget, a talpraállás nehézségeit, azonban meg kell állapitanom, hogy Magyarországon a pénzügyi kormányzat igenis, speciális hibákat és speciális mulasztásokat követett el, amelyek miatt Magyarországnak, még ebben a relativ összehasonlitásban is sokkal súlyosabb a gazdasági helyzete, mint a többi legyőzött államé. (Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) A szanálás bekövetkeztéig a zuhanó koronának volt egy olyan időszaka, amikor egyesek, protekciósak vagy spekulánsok kihasználhatták az infláció és a zuhanó korona esélyeit vagyongyűjtésre, aranycsinálásra és ettől, sajnos, a kormány pénzügyi politikája sem zárkózott el, mert úgyszólván megszámlálatlanul adta a valorizálatlan kölesönöket kivételes embereknek, akik jó koronát kaptak kölcsön, s lezuhant rossz^ koronával, annak értéktelen tömegével fizették vissza az eredeti kölcsönöket ugy, hogy maguknak óriási vagyonokat tettek félre. Ellenben maga az állam, amelynek a kezében volt a bankóprés, s amely percről-percre tudta, hogy a bankó milyen mennyiség-ét bocsátja ki, nem használta fel ezt a lehetőséget arra, hogy befektetésekkel, beruházásokkal, állami építkezésekkel, az utak feljavitásával az úgyszólván értéktelen papírpénzből értékes közintézményeket csinál-