Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. m het eélom. A téma, amelyet beszédem fel fog ölelni és az ennek illusztrálására felhozandó adatok egyáltalában nem lehetnek lelkesitő motívumai egy beszédnek. Az élet sötét realitásaiból fogom venni adataimat. De nem lehet meggyőzés sem a célom egy olyan többségi párttal szemben, amely a kormány hátvédjét alkotja s amely a maga hatalmi és gazdasági létét és érdekeit köti a kormány uralmon maradásához. (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Kötelessége! — Horváth Zoltán: Szavazni nagyszerűen tudnak!) Ezt a megingathatatlan kormánytámogatást a többségi párt részéről nemcsak a nagy kérdésekben, mondjuk az úgynevezett kormánybuktató kérdésekben volt alkalmunk tapasztalni, amidőn a legsúlyosabb argumentumok is süket fülekre találtak, hanem ennek a nemzetgyűlésnek folyamán még igazán aprólékos részletkérdésekben is, amikor nem lett volna presztizsesorba a többségnek egyes ellenzéki indítványokat magáévá tenni, a legmerevebb elzárkózásra találtunk, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) tehát a legstilyosabb érvek sem hatottak a meggyőzés erejével. (Horváth Zoltán: Még stiláris módositást sem hajlandók elfogadni! — Barthos Andor: Dehogy nem. Esztergályosét is, Hegymegi-Kiss Pálét is elfogadtuk!) Épen ezért az objektív bírálat beszédem egyedüli célja. A költségvetés alkalmából, amely egyúttal bizalmat is kér, mert hiszen a költségvetést a nemzetgyűlés bármely tagjának csak a bizalom alapján lehet magáévá tenni, e kritika ^ jogával képviselői kötelességemhez képest élnem kell. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt beszédem igazitárgyaira rátérnék az általános parlamenti szokáshoz hiven, legalább néhány mondattal foglalkoznom kell az előttem felszólalt képviselőtársaim beszédeivel. Végtelen örömmel hallgattam Renczes János t. képviselőtársamí beszédét, különösen beszédének végét, amidőn lelki harmóniára, összetartásra hivta fel nemcsak a nemzetgyűlés figyelmét, hanem valószínűleg az ország minden rétegének, —\ melyet a nemzetgyűlés képvisel — figyelmét, arra az összetartásra, amelyre szükség van, hogy az országot testvéries összeműködéssel kivezethessük ebből a válságos gazdasági helyzetből. De amig Renczes t. képviselőtársam ehhez a konklúziójához eljutott, beszéde elején igen furcsa információt adott nekünk az ő kerületéből és a szomszédos kerületekből a falu népének s hangulatáról. Azt' mondotta igen $. képviselőtársam, hogy falun a különböző gazdasági nehézségek, az adózás súlya és egyéb viszásságok miatt oly hangulatot is tapasztalt, — és ezt ő mint kormánytámogató képviselő, őszinte szóval, komoly kritikaképen mondotta el a kormány felé — hogy: azt mondja a falu népe, elértünk odáig, ahol ez már fáj. Az adókat fokozni nem lehet, mert összeroppan a falu népe. Ezeket le kell szállítani, mert az ország népe igy nem tud exisztálni. (Ugy van! jobbfelől.) Ezek az idézetek tökéletesen megfelelnek valamennyiünk kerületbeli információinak és tapasztalatainak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Osak azt nem tudom megértem, hogy amikor a képviselő ur arról a józan falusi népről beszél, melyet egyformán tartunk józannak, akár csizmában, akár pantallóiban járunk, arról a józan falusi magyar népről, amely mindig fején találja a szeget mondanivalójában, és mindig' a száján hordja az őszinte gondolatát is s amikor ilyen jogos és méltó kifakadásokat hoz elő, ugyanakkor azt fűzi hozzá, hogy: miért beszélnek az ország házában oly sokat, miért akarják a kormányt megbuktatni 1 Hiszen a falu népe ennek a kormánynak megbuktatását az ország katasztrófájának tekinti. (Felkiáltások a jàbboldalon: Ugy is van!) Ez nem vall a falu népének józan gondolkodására. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget) Az a falusi magyar ember, aki az előbbi idézetek szerint nagyon helyesen elmondta a maga jogos panaszait az adózás terhei és a termelési lehetetlenségek miatt, a régebbi időben, amikor még naivabb és tannlatlanablb volt, a jégverésért is a kormányt tette felelőssé. Ez ma nincs igy... (Renczes János: Mert félnek az 1918-tól. — Rupert Rezső: Maga miatt hiába félnek! — Zaj.) Elnök: Csendet kerék, képviselő urak ! (Esztergályos János: Attól félnek, hogy önök sokáig maradnak uralmon!) Nagy Vincze: ...de hogy az a józan falusi nép, amely nagyon jól tudja, hogy a kormánynak módjában lenne eliminalni az adózás és a gazdasági élet nehézségeit, azt mondja: de ezt a kormányt el ne mozditsák a helyéről, — ez nem vall az ő józan gondolkodására. (Zaj jobbfelől.) Renczes igen t. képviselőtársam előtt Strausz János képviselőtársam (Felkiáltások jobbfelől: István) ... az István név olyan ominózus, hogy nem akartam Strausz Istvánt ezzel a névvel illetni (Derültség balfelől.) — mondott hatalmas beszédet. Beszédének egyetlenegy része sem volt, melyben politikummal foglalkozott volna. (Reisinger Ferenc: Szakszerű beszéd volt. amilyent önök még nem követtek el. — Zaj. Elnök csenget.) A budget jog szakemberének komoly, objektív és igten súlyos bírálata volt ez a kormánv pénzügyi politikájával, budgetjogi elmulasztott kötelességeivel és ezzel a költségvetéssel szemben. Nem akarom megismételni az ő egvik-másik álláspontját, amely tökéletesen az enyém is, (Dréhr Imre: Az is, amelyet a belügyminiszter úrról mondott? — Esztergályos János: Az még Csontos képviselőtársunknak sem álláspontja.) Kritikájának azokat a részeit, melyek a kormánv pénzügyi politikájára és a budgetiog diktálta kötelességek elmulasztására vonatkoznak, tökéletesen magamévá teszem, és anélkül, hogy ismétlésekbe akarnék bocsátkozni, a kormány pénzügyi politikája bírálatának első mondatát nekem is meg kell ismételnem, hogy t. i. lehetetlen költségvetésről, alkotmányos, parlamentáris pénzügyi kormányzásról beszélni akkor, amikor ez a kormányzat esztendők hosszú sora óta nem jött zárszámadással a nemzetgyűlés elé. (Uav van! a szélsőbaloldalon.) Lehetnek könnyed gondolkozású képviselőtársaim, akiknek a zárszámadás nem is olyan fontos, de akkor, amikor a kormány a szanálási törvényekkel alávetette magát és az ország egész pénzügyi kormányzatát a külföldi ellenőrzésnek minimális lelkiismeretbeli és parlamentáris kötelessége, hogy a nyugateurópai értelemben vett budget jognak minden őt terhelő kötelességét teljesítse. Ehhez pedig az kell, hogy a rendes gazda és a jó kereskedő kötelessége szerint minden évben előterjessze a zárszámadásokat, azokat a legfőbb számvevőszékkel jóváhagyassa, itt a nemzetgyűléssel legitimáltassa, és csak azután jöhet egy ^ uj költségvetési évre való felhatalmazás kérésével.