Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

ií.: A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. ügyi minister urnák az iskolákkal kapcsolatos nagy befektetéseit,, amennyiben 11 millió aranykoronát fektet be a vidéki iskolaépítésekbe és tanítói lakások épitésébe. Ez olyasvalami, amit itt a fővárosban talán nem is tudnak eléggé értékelni, A vidéken, meg a tanyákon a falu népe, a kisgazdatársadalom gyermekei nagyon elmaradottak és azt hiszem, onnan kerül ki a legtöbb analfabéta,, mert nincs módjuk szegényeknek eljutni az iskolába. Semmiképen nincs módjuk ahhoz, hogy tudományhoz jussanak. Ennélfogva minden magyar embernek csak üdvözölni lehet a minister nrnak ebbeli törekvését. Én azonban ennek ellenére is kijelentem épugy, mint a mult t évi felszólalásomban is tettem, hogy szeretném, ha a minister ur a falun is behozná a továbbképzést, ha meg lehetne csinálni, hogy a falun legalább egy-két középiskolai osztályt járhatnának a kisgazdák gyermekei. Szükség van arra, hogy a tudományt fejlesszük. Láttuk a világháborúban is, hogy a nagyobbtudásu népek győzedelmeskedtek, amelyek sokkal műveltebbek technikai téren is. Mindenütt tapasztalhatjuk, hogyha meg akarjuk állni a helyünket a művelt Nyugat mellett, a tudományt fejlesztenünk kell. Árra kérem tehát a vallás- és közoktatásügyi minister urat. hogy abban az esetben, ha módja lesz erre, állítson be kalkulációt arra is, hogy falun gyermekeinket legalább két középiskolai osztályban tovább képezhessük. A népjóléti tárca előirányzatánál az összeget keveslem. Keveslem azért mert a népjóléti minister urnák olyan fontos intézeteket kell fentartania mint a tüdőbeteg-gyógyintézet, hadirokkantak otthona, ^ a művégtag-gyár, a hadiárva-intézet, a képzőiskolák. Ezek fentartására több pénzt kellene előirányozni, mert ha a szerencsétlen hadirokkantakat vagy hadiárvákat nem tudjuk pénzzel ugy dotálni, hogy azok teljes megélhetéshez jussanak, ami az ország nyomorúságos helyzetéből folyik, akkor a. szegényebbsorsuakat valami ilyen intézetekben elhelyezni, tanítani, istápolni kellene. Én ennek a tárcának költségvetésénél többet irányoztam volna elő. Még a honvédelmi tárcával foglalkozom és szerettein volna, ha a honvédelmi minister ur itt lett volna. A. honvédelmi tárca egyik legsúlyosabb költségvetési tételünk az 1926—27. évi költségvetésben. Nem firtatom, hogy miért ilyen súlyos. Nagyon jól tudjuk, hogy erkölcsileg, anyagilag tönkrement ország vagyunk, de ilyenre az áldozatot nem szabad sokalnunk. Nagyon jól tudjuk, hogy az a kis 'honvédcsanatunk, amely ma megvan a, rend és a nyugalom fentartására, nem rendesen sorozott katonaság, hanem azok névleg önkéntesek, egyébként pedig zsoldosok, fizetésesek. Ebben mindjárt megtaláljuk annak magyarázatát, hogy miért ilyen magas ennek a tárcának előirányzata. Az természetes, hogy az ilyen zsoldos katonaság felemészti ezt az összeget. A minister urat arra kérem, hogy a magyar honvédségnek ez a kis csapata, amely most önkéntes vagy zsoldos címen megvan, magva legyen az igazi magyar honvédségnek. Bemélem — és azt hiszem, a jó Isten megengedi érnünk, — hogy ebből a magból hatalmas fa fog nőni. A minister urnák erkölcsi kötelessége, hlogy ezt a magvat ápolja, hogy hatalmas fává, igazi hazafias szervezetté nőjjön. A tisztikart pedig arra kérem, hogy ugy bánjanak a katonákkal, hogy ne megutálják a katonaságot a jövendő magyarok, hanem megszeressék. Bánjanak velük testvérként. A falu népe szívesen lesz katona, szívesen áll oda a sorozóbizottság elé, csak egyszer lehessen már odaállnia és még inkább akkor, ha azt látja, hogy magyar nyelven, anyanyelvén szólnak hozzá, nem ugy, mint a régi közös ármádiában, amikor a nyelvért a zászlóért, a címerért kellett a nemzet törvényhozásában harcolni, azért, hogy fiaink valami ilyenben részesülhess£iiek a közös ármádiában. A magyar kisgazda nagyon jól tudja, hogy katonának kell lenni, Azt mondja, hogy bár már oda kellene állni a mérték alá. Megvan a kitűnő emberanyag. Csak arra kell kérnem a honvédség nevelőit, hogy fegyelemben, de tisztességes fegyelemben, különösen hazafiságban neveljék a katonaságot. (Helyeslés a jobboldalon.) A tisztek legyenek valóságos testvérei a katonáknak és igy szerettessék meg velük a mondurt, a katonaruhát. Hiszem, hogy egyetlen egy magyar kisgazda sem fogja elvonni fiát attól, hogy a mérték alá álljon, ha a törvény odairányul. Már pedig azt mindegyikünk tudhatja, hogyha egyszer a magyar honvédség hajdani hírnevét még egyszer megszerezhetné, nagyon könnyen meg tudná szerezni azokat az ezeréves határokat is, amelyeket orvul, galádul, gazul elvettek tőlünk. Ezt a beszédet, amelyet elmondtam — s amelyre Esztergályos képviselőtársam s a többiek a baloldalon azt mondták: menjek oda, ott kellett volna azt elmondanom — nem azért mondtam el, hogy a kormány ellen legyen éle ennek a beszédnek. Ez figyelmeztetés, kérés volt a kormányhoz. (Felkiáltások a jobboldalon: így kellene kritikát mondani onnan is!) Nem akart ez bántani senkit, önöket se, a kormányt se. Ez a falu népének kívánsága. (Esztergályos János: Ezt mondjuk mi is! ^— Ellenmondások a jobboldalon.) T. képviselőtársam, én most általánosságban szólok. A falu népének HZ £i kívánsága, hogy fogjunk össze a szép és nemes dolgokban, hozzunk egészséges törvényeket egymás megértésével ugy szociális, mint gazdasági téren. (Felkiáltások a jobboldalon: Ne obstruai

junk!) Ismételten arra kérem a kormányzást, hogy a közmunkákat indítsa meg és használjon fel minden olyan forrást, amely a nincsteleneknek vagy munkanélkülieknek munkát adhat, (Helyeslés a jobboldalon.) Arra kérem a kormányt, kövessen el mindent, hogy az ország gazdatársadalma boldogulhasson. Ha mindezek megvannak, t. törvényhozó társaim, akkor a falu népének nincs csalatkozása bennünk, akkor látja, hogy minket nem ingyen fizet, hanem szorgalmasan dolgozunk és olyan törvényeket hozunk, amelyek révén ő még hatalmas és boldog lehet. Azt kívánom, hogy az én kérésem minden lelket szálljon meg és miniéi előbb legyünk testvérek mindnyájan, testvéri egyetértéssel hozzuk a törvényeket. Minthogy a kormányban bizom, hiszem, hogy megszívleli azokat a szavakat, amelyek ajkamról elhangzottak és a szerint cselekszik, a költségvetést általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Nagy Vince! Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szeretném beszédemet egészen szárazon, szenvedély nélkül, az objektivitás hidegségével elmondani. Azt hiszem, annál inkább megtehetem ezt, mert sem lelkesités, sem rábeszélés, meggyőzés nem le-