Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 192 a szegény zsellérnek van egy kis tehénkéje is, amelyet igába is befog, kiviszi vele a trágyát és szántani is elmegy vele. Ezt már igának számítják; ele ha valakinek 20 katasztrális holdja van és van hozzá két nagyon jó ökre vagy lova, az is csak annyit számit; egyformán vetik ki a 400.000 koronát az után a kicsi, gyönge igás után GS cl legjobb igás után. Hol van itt az igazság? (Mozgás.) Minden körülmények között igának számit, ha egyszer meglátta valaki befogva. Ha van szekere hozzá, az már igának számit. Ezt a kérdést, a közmunkák kérdését országosan, törvényhozásilag kellene rendezni és pedig ennek rendezését adóforint után javaslom. Pl. a velünk szomszédos vallásalapitványi birtok közmunka terén nem teljesíti huszadrészét sem annak, mint az ezer lelket számláló község, pedig az a birtok 2000 hold. Kérdem, hol itt aa igazság! Igazságos alapon kell az adót kivetni. A falu nincs az adók sokasága ellen. Jóllehet az emberek görnyednek az adózás súlya alatt, még sincs zúgolódás és elkeseredés amiatt, hogy fizetni kell az adót, mert tudják, hogy koldus az ország, hogy összezúztak bennünket, hogy a háború után elvették minden értékünket, de az igazságtalanság ellen zúgolódnak. Arra hivom fel tehát a t. pénzügyi kormányzat figyelmét, legyen szives arra törekedni, hogy az adó igazságosan legyen kivetve. (Úgy van! Ugy van! y óbb felöl.) — Esztergályos János: Gyere haza Eenczes, minden meg van bocsátva! — Csontos Imre: Nem tudja ő ott a járást, hiába menne ő oda. Össztévesztenétek egymást!) A kincstári házhaszonrészesedés megszűnt ugyan, de nem vettük észre, hogy az adó ezzel kevesebb lett volna. (Egy hang a jobboldalon: Sőt!) Kerületemnek egyik községe most fordult a pénzűgyminister úrhoz kérvénnyel, amelyből kitűnik, miképen dolgoznak a fináncok akkor is, ha a pénzügyminister ur jóakaratú; az adót ugy hajtják be, hogy az mégis legalább annyi, vagy több legyen, mint azelőtt volt. (Zsirkay János: Megint kénytelenek vagyunk helyeselni. — Esztergályos János: Száz százalékig igaza van!) A kincstári házhaszonrészesedés megszűnt. (Kováts-Nagy Sándor: Felemelték az adóalapot!) Nem az adóalapot emelték, képviselőtársam, hanem ugy okoskodtak ki a fináneok a dolgot, hogy azokat a lakrészeket is felvették lakásokul, amelyekben soha nem laktak, a házadót szintén emelték, és az olyan kis konyhafélét, amelyben se ágy nem volt, se tűzhely nem volt; hanem amely bejáratul szolgál a kisgazdánál a szobákba, szintén felvették lakosztálynak. Az illető utánanéz a dolognak és látja, hogy a kincstári házhaszonrészesedés megszűnt, mégis többet fizettek, mint azelőtt. Honnan ered ezl Kitűnik, hogy abban a községben, amelyből ezt a fellebbezést küldték. 160—170 ilyen lakrésszel többet vettek fel adóalapul, mint eddig. így nem lehet kormányozni, t. pénzügyminister ur. Tessék igazságosan eljárni ezen a téren is. Méltányolni kell azokat a kérelmeket, amelyek bejönnek — mert még több fog jönni — és szigorú utasítást kérünk arra nézve, hogy ha a kormány Ígéretet tesz valamilyen tekintetben, az tartassák is meg, és a vidéken a közegek ne igy járjanak el a polgárokkal szemben. A forgalmi adót ugyan leszállították két százalékra, de ma hetvenszerte több a panasz, mint a múlt évben volt. A vidéki kisiparosoknak megígérték, hogy majd átalányban fizethetik a forgalmi adót. Ezek a szegények, akik '. évi április hó 28-án, szerdán. 91 eddig épen elég zaklatásnak voltak kitéve, örültek ennek, és készséggel kifizették azt az összeget, amt rájuk róttak azzal, hogy ennyit tartoztak kifizetni. Csakhogy akkor, amikor kiegyeztek, még egészen más pénzviszonyok voltak, mint ma vannak. Tessék megnézni ma a kisiparos helyzetét; alig van nap, amikor tud valamit dolgozni, kereseti forrása nincsen, a pénze fogy, ennek ellenére fizetnie kell a nagy átalányt, ugy hogy ma tulaj donképen többet kell fizetnie, mint abban az időben, amikor még blokkoztak. Ma már sírnak a szegény kisiparosok, mert látják, milyen bolondot csináltak, hogy kiegyeztek, mert abszolúte nem tudnak fizetni. Ezen a téren is tenni kell valamit. (Esztergályos János: Igaza van! Erről beszélünk már évek óta!) A földmivelesügyi minister urat a kereskedelemügyi minister úrral egyetemben arra hivom fel, hogy a kereskedelmi egyességtek megkötése á gazdatársadalomra nézve égetően szükséges, épugy, az állatkiszállitás tilalmának feloldása. Az ország legnagyobb része tele van kitűnő vérű faj magyar lovakkal, magyar lovat azonban manapság abszolúte senki sem vásárol. Egyik középbirtokos jó barátomtól a múlt napokban azt hallottam, hogy á zombai vásáron legjobb magyar lovait meg sem kérdezték, ezzel szemben a nehéz muraközi lovakat 20—25 millióéirt veszik meg az olaszok. A kormány azonban ennek ellenére nem adja meg a nehéz hidegvérű lovakra a fedeztetési engedélyt s igy a vdüé'ken nem tudjuk azt az állatot terjeszteni, amelynek értéke lenne; a magyar lovakra pedig nincsen kivitel. De nemcsak itt van a baj. Ne fessenek azt gondolni a túloldalon, t. képviselőtársaim, hogy mi ezzel azt akarjuk, mi kisgiazdák elérni, hogy az állatok minél drágábbak legyenek és a fogyasztótársadalom drágábban jusson a megélhetéshez. Erre azéírt van szükség, mert a gabonának sincs ára, ha ára volt, még ősszel el kellett adnia a kisgazdának. Jószágtenyésztésből tartja tehát fenn magát, abból fizeti az adót, ha pedig nem tudja eladni lovát, marháját, akkor nem tud adót sem fizetni és baj van. Igy vagyunk a vágómarha kiszállítással is, Németország felé, Münchenbe nem szabad vágómarhát kiszárítani. Ez abszurdom. Fel kell szabadítani a határokat, a kiviteli és behozatali vámokat meg! kell szüntetni, hogy legyen a mi termékünknek künn is értéke. Hiszen magunk űgysem biruÜkj mindent elfogyasztani és igy adót sem tudunk fizetni. A legnagyobb vesteedelem fenyeget bennünket^ ha ez igy megy tovább is. Kérem tehát a kereskedelemügyi minister urat és a földmivelesügyi minister urat, hogy a kereskedelmi egyezségeket minden körülmények között kössék r meg. Nagyon kérem még arra is a földmivelesügyi minister urat, hogy ne szorítkozzék arra az, eddigi álláspontra, hogyha Magyarország csak vérbeli angol telivér lovat tenyészt, akkor nem tudom, micsoda dicsőséget ér el ezzel. Tessék eljönni Tolnába, Baranyába, meg fog győződni róla, hogy ott a vásárokon a magyar lovat meg sem kérdezik, a hidegvérű lovat pedig becsületes, tisztességes áron fizetik. Ép ugy, mint ahogy a termelésnél is arra kell törekedni, hogy azt termelje az ember, ami jobban fizeti ki a termelési költségeket, az állattenyésztésnél is erre kell a súlyt fektetni. Ne méltóztassék tehát attól idegenkedni, ha véletlenül a hidegvérű lótenyésztés is meg akar honosulni Magyarországon. Örömmel fogadom a vallás- és közoktatás-