Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

90 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, Szerdán, nos: Teljesen igaza van!) de arra kérem a minister .urat, tessék vigyázni, nehogy a faluk, a községek önkormányzati igazgatásába belenyúljon a közigazgatási reform, mert ebbe már nem megyünk bele. A falu önkormányzati jogaira nagyon is szükség van, mert nem tudjuk, milyen idők következnek; a legközelebbi múlt, a kommunizmus is megmutatta, hogy ha a falu népe összefog, nem boldogul vele, nem bir rajta keresztültörni semmiféle hatalom. Kivánom tehát a közigazgatási reform megalkotását, de ugy, hogy a falu önkormányzatát ne érintse. (Esztergályos János: Minél hamarább!) Most a pénzügyminister úrhoz szólok. Első szavam hozzá az, hogy az adókat fokozni már rieni lehet, hanem csak leszállitani lehet, mert a falu népe — mint az előbb mondottam — összetörik, összeroppan a súlyos adó alatt, nemcsak a kisgazda-társadalom, hanem a nagyobb vagyonú adózó polgárok is. Hallottuk és megfigyeltük mi, kormányttámogató kisgazdák, hogy amikor az államháztartás költségvetésében a bevételek fedezni fogják a kiadásokat, akkor az adókat, amelyek a háború utáni rendkivüli időkben jöttek, lassan-lassan apasztani fogják: megszűnik majd a forgalmi adó, megszűnik a fogyasztási adó, a fényűzési adó, a kincstári haszonrészesedések stb. Jó lesz arra gondolnia a kormányzásnak, hogy az adók fokozása helyett fokozatosan épitse le az adókat,,mert igy az ország népe nem tud exisztálni. Én mondom ezt, aki falun születtem, aki a falukban járok. Amint előre bocsátottam, nemrégiben 4—5 községben fordultam meg; mindenütt ez a panasz, nemcsak a kerületemben, hanem a szomszédos kerületekben is. Nagyon kérem tehát a pénzügyi kormányzatot, vigyázzon, mert az adót már tovább fokozni nem lehet. (Zsirkay János: Sőt ezt sem birják! Ezt is le kell épiteni! Ez is sok! — Esztergályos János: Nagyon okos kormánypárti beszéd!) Nem adok én az urak alá lovat, — ne tessék azt hinni — mert mi annyira járunk egymástól, mint a föld az égtől. Bocsánatot kérek, hogy igy beszélek; előre kijelentettem, hogy nemcsak maguk ellen, a sok szófecsérlés ellen fogok beszélni, hanem a kormánnyal szemben is megmondom, mit kivan a falu népe. Nem akarom én magukat bántani, uraim, ne tessék tehát engem se bántani. (Esztergályos János: Nem is bántjuk! Szó sincs róla! Csak megállapítjuk, hogy helyes, amit mond! — Tankovics János: Gyanús ez a nagy helyeslés!) Az adópolitikában rettenetes nagy igazságtalanságot látok a jövedelemadó és a vagyonadó körül. A jövedelemadó és a vagyonadó olyan komplikált, hogy igazságosan nem is lehet kivetni, ennélfogva nemi érdeke a kincstárnak sem, az államháztartásnak sem, hogy ezeket az adókat toválbbra is igy tartsa meg, annál is inkább, mert a falura, a vidéki népre viszont olyan nagy zaklatást jelentenek ezek az adók, amilyenhez hasonlót ínég nem láttak. Mondok egy példát. Az egyik községben, nem is a magam kerületében, arról panaszkodtak — én ugyan nem hittem el mindjárt, hogy igy van. mert én nem hiszek el mindenkinek mindenfélét, hanem rögtön odahivattam! a községi jegyzőt, igaz-e ez — hogy a jegyző háromszor hivatta már be az idén az adóvallomás miatt az embereket, mert olyan komplikált iv az, amelyet ki kell tölteni, hogy az a falusi vagy tanyai szegény embtea*, vagy zsellér, vagy nagyobb birtokos is nem tudja kitölteni. Kénytelenek tehát bemenni a községi jegyzőhöz, amikoTközhirré teszik. A községi jegyző nem tudja másként megoldani a dolgot, mint ugy, hogy 30—40 embert behivat egy napra, amikor látja, hogy nem boldogul velük, ugy hogy ez a munka EL községi jegyzőnek két-három hetét köti le. És mi történt azután. Amikor már ő maga összeállitotta a bevallásokat, — természetesen az egyik ennyi, termést vallott be, a másik annyit, a harmadik amannyit — s amikor elkészült ezzel' a munkával és beterjesztette a pénzügyigazgatósághoz, az visszadobta, hogy nem jó, mert nem lehet, hogy egy községben az egyiknek 8 inétermázsás termése, a másiknak 6, a harmadiknak meg 5 métermázsás termése van; itt valami átlagot kell megállapitani. Akkor a jegyző másodszor is behivatta az embereket. (Esztergályos János: Nem a pécsi pénzügyigazgatóság ez?) A tolnamegyei. Most pedig harmadszor is be kellett őket hivatni a borbeivallás miatt, mert ugy értesültünk és a jegyző'k is ugy gondoljak, 'hogy valószinüleg azért akarja a pénzügyi kormányzás ennek is a bevallását, mert külön jövedelemadó-megadóztatás alá akarja vetni a bort is. Ha már felszólalok, szeretnék ugy felszólalni, hogy nemcsak megpenditek valamit, hogy nem jól van igy és azután abbahagyom, hanem szeretném meg is mondani a kormányzásnak, hogyan lehetne jobban csinálni. (Halljuki Halljuk! jobbfelöl.) Több vezető emberrel tárgyaltam a községekben és az a vélemény alakult ki, hogy kétféle kombinációról lehet szó; válasszon azután a kormányzás, hogyan csinálja, hogyan veti ki ezentúl a jövedelemadót, de igy tartani tovább nem lehet. Az első megoldási mód az, hogy a hét főterményre — tehát a búzára, rozsra, zabra, árpára, kukoricára, burgonyára és borra vonatkozólag — meg kellene állapitani, hogy ezekből katasztrális holdanként ki melyiket termeli s körülbelül menynyi lehetne a hozama egy katasztrális holdnak; akkor mindjárt tisztában volna az illető községi jegyző a jövedelmi adóalappal. Ez volna az egyik kalkuláció. A másik pedig a kataszteri tiszta jövedelem koronája. Az ország minden részében, minden határban — futóhomokon, hegyeken és mindenütt — külön-külön meg van állapitva, hol mennyi egy-egy katasztrális hold tiszta jövedelme. Ez a legbiztosabb alap, ez után fizet más adót is az a polgár, ezen az alapon lehetne tehát a jövedelemadót is kivetni. Hiszen igy megbolonditj cl GZ ci örvény ugy a községi jegyzőket, mint az adózó polgárokat, mert nem tudják a bevallást jól megcsinálni akkor sem, ha a fejük szótrobban is. Kérem tehát a pénzügyminister urat, hogy a mostani adót feltétlenül szüntesse meg, mert ez a vidéken annyi kellemetlenséget okoz, hogy már tűrhetetlen és amellett igazságtalan is. Előfordult például egyik polgártársamnál, akinek 15 katasztrális holdja van, hogy ő mégegyszer annyit fizetett, mint egy másik 15 holdas gazda. Kérdezte, hogyan lehet ezt Azt mondta erre a jegyző: az lehetetlen. De azután kitűnt, miért volt igy: mert az egyik becsületesen bevallotta termését, a másik pedig felénél többet eltitkolt. Igy a kincstár is csalódott, Nem lehet tehát az adókat ilyen r bizonytalan alapon kivetni. Tessék az adókivetést a kataszteri tiszta jövedelem koronája után megcsinálni s egészen más lesz az eredmény. Rettenetes igazságtalanság van a közmunkák terén is. Nálunk,, Tolna megyében, — de azt hiszem, más vármegyékben is igy van — ha valakinek van egy katasztrális hold földecskéje, vagy van másfél holdja, akkor annak