Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
78 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. zönségí) A polgári iskolák elsősorban a nép kultúráját szolgálják. Tessék a gimnáziumokat apasztani. Rátérek a többi tárcákra. Az igazságügyi tárcánál 5-5 millió aranykorona az emelkedés, melyet kizárólag: a birok és ügyészek, valamint az igazságügyministérium kötelékébe tartozó egyéb tisztviselők és alkalmazottak javadalmának a felemelése idézett elő. Igen kevés itt a beruházás, épen ugy, mint a népjóléti, földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministériumnál. Nem produktiv, nem gazdasági tárca ez, mint az előbbiek, de a birói tekintély mégis megköveteli, hogy az igazságügyi elhelyezkedés ne legyen minden kritikán aluli. Ha megalkuszunk is szegénységünkben szerényebb épületekkel, azt még sem szabadi tűrnünk hogy olyan épületünk legyen, melynek ablakán nem a szelindek kutya, hanem a kis ölebecske is be tud nézni tárgyalás alatt, mert ilyen épületek is vannak a biróságoknál. Az igazságügyminister urnák fel kell karolnia tárcája körében az építkezéseket. (Kuna P. András: Ne talpaljon a biró cipőt! Ugy van!) mert — ismétlem — a megfelelő külső hozzátartozik 1 a biró tekintélyéhez is. Itt van a pénzügyi tárca. A pénzügyi tárcánál 7 millió korona az emelkedés, ami főleg onnan ered, hogy ennek a tárcának még mindig sok a tisztviselője. Ennek egyik okát abban látom, hogy vámhatáraink, Trianon határai nagyon sok tisztviselő alkalmazását tesz szükségessé; de másfelől szükségessé teszi a pénzügymini sterium nagy tisztviselői létszámát az a körülmény, hogy a pénzügyminister minden tárcától! magához vonja a munkakör egy részét. Nincs olyan kérdés a kormányzat körében, még ha annyira tárcabeii resszoirtkérdés is, ha az pénzzel van kapcsolatban, hogy ahhoz a hozzászólásra való jogot a pénzügyminister magának ne vindikálnál. (Kuna P. András: Tárcájához tartozik!) Ez a messzemenő összpontosítás, a szanálás által teremtett különleges helyzet egyáltalában nincs megindokolva. Roppant sok kárt okoz ez a rendszer a tárgyalások elhúzódásával. Hiszen néha percek alatt lehetne ügyeket elintézni és ezt is kivánná az ország és az illető magánegyén érdeke, de nem lehet, mert a pénzügyminister az ügyet magához vonja, mert az ügyet tárcaközi-bizottságba kell vinni és a tárcaközi-bizottság után még mindig bizonyos torturán megy keresztül, mintha az ügy eredetileg kimunkálatlanul kerülne a ministeriumba. A pénzügyministernek le kell tennie arról, hogy minden kérdéshez hozzászóljon, túlterheltsége azt idézi elő, hogy a tárca^ thilajdonképeni hivatásának nem tud élni ós emellett előidéz a kormányzat felelősségében is bizonyos lazaságot, mert az illető minister, illetőleg ministeri tisztviselő egészen méltán azt mondhatja, hogy úgyis a pénzüg-yre tartozik az ügy, munkálja tehát ki az. Átteszik tehát oda, történjék, aminek történnie kell. És mi történik? Az ügyet áthárítják a pénzügyministeriunira, illetőleg helyesebben a pénzügyministerre. (Erdélyi Aladár: Ott csak fedezetet keresnek!) Igen tisztelt Erdélyi t. képviselőtársam, még ehhez is hozzászólnak a pénzügyminister részéről, ha a tudományegyetemen megüresedik egy sebészi, vagy nőgyógyászati tanári állás és a kultuszminister a kar véleménye alapján ugy szándékozik betölteni az állást, hogy nem sebész, hanem belgyógyásztanárt nevez ki. Ez igy van! Nem történnék meg a vámhitelekkel, az előjegyzési raktárak hitelével sem az, ami megtörténik, ha a pénzügyministerum tisztviselői nem volnának annyira szinte emberfeletti módon lekötve, elfoglalva. Ami ezen a téren történt, azt nem tudom megfelelően minősíteni. A könnyelműségnek, a nemtörődesnek, a belátástalaenságnak nonplusultrája : elfogadni szakértői vélemény alapján vámhitelgaranciául, biztosítékul ingatlanokat milliárdok erejéig. De ezen talán még nem lehet csodálkozni, hiszen szakértői vélemény alapján történt, csak azt nem tudom, hogy a szakértők, hogyan, kikből, milyen körzetből választatnak ki. Azt sem tudom továbbá, megtörténik-e az, — mint ahogy szükséges — hogy a szakértői vélemény minden egyes esetben bizonyos felülvizsgálati procedúrán essék keresztül, hogy ahhoz, különösen a mostani, spekulációra hajló viszonyok között még legalább két-három ember hozzászóljon. (Erdélyi Aladár: Nem is annyira spekulációra, mint svindlerségre hajló viszonyok között!) Én enyhébben fejeztem ki magam, de az volt a célom, hogy igy minősítsem. A hiba itt abban van, hogy megengedték, hogy az ilyen módon egynek-egynek ingatlanra nyitott hitelre bárki is póthitelt vehessen igénybe, illetőleg, hogy ezt a hitelt bérbeadhassa másnak, ugy hogy egy eredeti hitelt nyolc-tizén vettek igénybe mások, ami már származékos hitel volt. Milliárdokra megy az a kár, amely ebből kifolyólag az államoti terhelni fogja, Még nenfl alakult ki teljesen a kár összege, de egészen bizonyos, hogy sok milliárd lesz az, az ellenőrzés és a munkabeosztás hiánya következtében. Ezt az ügyet a fővámnál intézik, amelyen belül két középhatóság van: maga a fővámhivatal és a fővámigazgatóság. Az utóbbi a fővámigazgatóból és környezetéből áll. A fővámhivatal intézte ezt az ügyet, de csak abból a szempontból, hogy az^ ingatlanra vámhitelt kérő ellen nem volt-e jövedéki eljárás. Most azt hallom, hogy a felelősséget a vámhivatal tisztviselőire akarják átháritani. Erről szó sem lehet, valamint nem lehet szó arról sem, hogy Kállay Tibor volt pénzügyminister ur alapozta volna meg ezeknek a visszaéléseknek a lehetőségét. De bárkit terheljen is a felelősség, legyen az Kállay Tibor, amit nem hiszek, vagy más minister, ezért már viselni kell nemcsak a politikai, hanem a jogi felelősséget is. A nemzetgyűlés 1*4, a minister elnökség 0*5, a Földbirtokrendező Biróság, mely egészen uj intézmény, 0'7, a közigazgatási biróság 0*7, a legfőbb állami számvevőszék 0-1 aranykoronával emelte költségvetési javadalmát az ország adózóképességéhez mérten. Itt van még a békeszerződés terhe: 6*6 millió aranykorona, ami egész uj csonka országunk háztartásában, ha azt az 1914/15. évi költségvetési törvény szempontjából birálom. Ezzel eljutottam a legnagyobb tételhez, a nyugdíjakhoz. A nyugdíjak mutatják a legjobban az ország gazdasági helyzetét. Ez is legprecízebben kiszámítottam, de a magyar államot, annyiban még sem jelenti a teljes nvugdíjterhet, amennyiben az ország nyugdíjalapokhoz is hozzájárul. A nyugdíjteher, amely a költségvetésben 123 millió, az adófizetőképességet 700%-kal haladja meg a mi országunkban, ha 1914/15. évi költségvetést vesszük alapul, ugy, hogy mi ma 70%-kal többet fizetünk. Nem tudom, hogy az igen t- pénzügyminister ur mire bazirozta a maga számítását, mert egyik beszédében azt mondja, hogy háromszor, az utóbbi beszédében pedig azt mondja, hogy ötször fizetünk többet nyugdíj címén, mint amit elbir ag ország. Tévedés,