Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
A nemzetgyűlés 540. ülése 192 használt volna a nemzeti hadsereggel szemben. Méltóztassék ettől tartózkodni. Strausz István: Egészen távol áll tőlem, hogy én a nemzeti hadsereget, amelynek nálam nagyobb tistzelője nincs, sérteni akarnám. Ezt még gondolatban sem teszem. Elnök: Tudomásul veszem. Strausz István: Éri azt állapítottam meg, hogyha a zsoldos hadsereg katonáit ugjy szedik, mint eddig, alku utján, akkor a magyar nemzet fiaiból egészen ki fog halni rövid idő alatt egy nagy erény, a katonai erény, mert akkor ez az erény áruvá fog válni. (Kabók Lajos: Ugy van! Tökéletesen igaza van!) Ismétlem, én erről a kérdésről egy időben, amikor a költség-vetések tárgyalása alatt annyiszor felszólaltam a nemzetgyüléisen, már beszeltem. Azt is tudom, hogy beszédem alapján Öfőméltóságánál ez a kérdés megfontolás tárgya volt. Beszédemre gróf Csáky igen t. honvédelmi minister iir azt válaszolta, hogy az én elvi álláspontom minden tekintetben helytálló, csakhogy ennek az alkotmányjoginak érvényesítése a mostani időkben nem praktikus. Ezt nagyon hangsúlyozóim, nagyon kiemelem, hogy ez a kormányzat csak azt követi az alkotmányból, ami praktikus az ő szemében. Mindenre, ami a nemzetnek jó, ami a nemzet érdekeit elősegíti, de ami hizonyos küzdelemmel, bizonyos önfeláldozással jár, azt mondják: nem követjük, mert nem praktikus. A zsoldos hadsereg megszüntetése iránti tárgyalásokban nem lehet időt, fáradságot kímélni, ott mindent áldozni kell, nemcsak azért, mert drága ez a hadsereg, hanem azért is, mert igy egyedül, egészen lefegyverezve nem állhat meg nemzetünk Európában. Ezek után az előzmények után most áttérek a költségvetés tulajdonkepeni bírálatára. Előre kellett ezeket bocsátanom, mert azokhoz a beszélő számadatokhoz, amelyeket álláspontom tanúságtétele ül ideállitok a nemzetgyűlés elé, hozzátartozik az is, hogy ezeket a beszélő számokat a mostani kormányzat hogyan kezeli és az azokban kifejezésre jutó állami, nemzeti, közgazdasági érediekeket miképen képviseli. Elsősoriban az 1926/27. évi költségvetési előirányzat bevételeit kívánom bírálni Trianon által megállapitott adófizetési 'képességünk szempontjából. Ha nézem az 1926/27. évi költségvetési előirányzatot éls ha az itt előirányzott összbevételt —• a közszolgáltatási bevételeket, tehát az üzemek bevételeit is belefoglalva etobe — összehasonlítom Nagy-Magyarország 4 /io-ed részének 1914/15. évre előirányzott bevételeivel, akkor azt találom, hogy csonka Magyarországon ez a kormányzat a bevételeket felemelte 25%-kai, ami 199 aranykorona többletet jelent. Ezt csak a költségvetési adatok mutatják, a zárszámadás azonban egészen más eredményt fog .mutatni. Merem állítani, hogy a zárszámadás legalább 200 millió aranykoronával fogja meghaladni azt az előirányzatot, amelyet a bevételekre nézve a 'költségvetésbe az igen t. pénzügyminister ur beállitott. De mondjuk, hogy az 1925/26. költségvetési évben a költségvetésen felül elért 163 millió korona bevételi többlettel szemben csak 100 millióval lesz több, akkor is az összbevétel 1086 millió aranykorona. Ha azt vizsgáljuk, hogy ebből az összbevételből mennyi esik fejenként egy-egy magyar adófizetőre, akkor azt találjuk, hogy 86 aranykorona esik fejenként egyre-egyre. Ezzel szembe kell állítanunk a szanálási műveletet ellenőrző főbiztos urnák 1925. évi szeptember hóról közreadott jelenté. évi április hó 28-án, szerdán. 73 seben foglalt adatokat. A főbiztos ur azt mondotta, hogy személyenként csak 60 aranykorona az adóteher Magyarország egy-egy polgárára. (Gaal Gaston: A szanálási terv szerint?) Nem a szanálási terv szerint. Ö a költségvetési adatokat veszi alapul és ezen az alapon jut arra az eredményre, hogy csak 60 korona. Én azt hiszem, ezt az adatot a pénzügyministerium szolgáltatta, pedig ilyen kétes adatokat nem volna szabad kiszolgáltatni a külföldet is érdeklő jelentés számára, vagy ha már kiszolgáltatták, akkor a főbiztos urnák nem lett volna szabad azt hoznia jelentésében. Nem akarom ezt számtanilag kimunkálni, nincs is módom tökéletesen kiszámítani, mert hiányoznak a zárszámadási tényezők, amely tényezők közrebocsátását a kormány előttem egészen érthetetlen okokból titkolja. Egy országban, amely elveszítette legnagyobb részét, amelyet a háború egészen erőtlenné tett, amelyben a forradalmi események a vagyoni leromlást felfokozták, mit jelent a fejenkénti 86 aranykorona teher? Megromlottak a kereseti viszonyok, megromlott a vagyoni helyzet és erre a pénzügyi kormányzat bölcsessége felemelte az adókat a nagy és gazdag Magyarország adójához mérten 199 aranykoronával, amely adóemelés olyan költségvetés adatai alapján jelentkezik, amelyben a kormány már adóleszállitásokkal is számolt. Megjegyzem, hogy 25%-nál még nagiyobb az emelés a tulajdonkepeni adóknál. Szerettem volna külön-külön adónemeink ént kiszámítani, — de sem nekem, sem másnak nem állanak rendelkezésre a zárszámadási adatok — hogy mi folyt be az egyenes alókból. földadókból és a többi egyenes adófajtából. (Gaal Gaston: Miért fizetjük az állami számszéket, ha szabad kérdeznem?) Igen t. Gaal Gaston képviselőtársam, a bevételek felemelésének vagy csökkentésének irányítására a legfőbb állami számszéknek befolyása nincsen. De azt hiszem, hogy nem is erre méltóztatott célozni, hanem a zárszámadásokra, a zárszámadások sok hiányára. Ennem tudom, hogy tulaj donképen ki az oka annak, hogy a rendszeres zárszámadásokat az előirt időre most kapja meg a nemzetgyűlés. Amit az ember az életben hall, abból azt állapithatja meg, hog(y a legfőbb állami számszék a zárszámadások elkészítéséhez szükséges beadványok megküldését a kormánynál egyre szorgalmazza. (Gaal Gaston: Ezért fizetünk ilyen nagy hivatalt!) Analízisemben eljutottam odáig, hogy most már megnézhetjük, megvizsgálhatjuk — amire a plénum talán nem is alkalmas, de azt hiszem, hogy nagy vonásokban nem lesz érdektelen — mire is fordítja az állam azt a sok bevételét. Itt elsősorban meg kell államink az államadósságoknál. Amint ígértem is. minden külön kis gazdasági ágazatot, amely a költségvetésbej önállóan be van állítva, megvizsgálok a beszédem bevezető részében jelzett szempontokból. Az államadósságoknál azt látjuk, hogy több mint 60%-kai csökkentek az adósságierhek.Ezen a címen az államháztartásban 85 millió aranykoronáival fizetünk kevesebbéit, mint a trianoni békeszerződésben megállapitott adóképesség szerint viselni képesek lennénk. Mindenki tudja, hogy ez honnan ered. Onnan, hogy a magyar állampolgárok kezében lévő államadóssági kötvények után fizetik a kamatot papirkoronában; ugyanis sem a háború előtti, sem a háború alatti adósságot nem valorizálták. Ez a 85 millió korona fedezetnek látszik, ha más célra el nem költenék a valorizációra. 11*
