Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-540
72 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. vetni és adót szedni nem engedek költségvetési törvény nélkül, vagy költségvetési törvényre alapitható indemnitasi törvény nélkül. Hol vagyunk mi ettől az időszaktól, ettől az alkotmányos felfogástól! Azt mondhatják a t. jobboldalon ülő tagok, hogy ez csak forma, hogy ez talán nem is praktikus. A kormányzat azonban elment a gyakorlati esetek keresésében a mostani érába. (Üréhr Imre: Én voltam az előadó. Vállalom a felelősséget!) Itt nem is kellett keresniök mert ennek az érának minden költségvetési törvénye, minden indemnitasi törvénye többé-kevésbé alkotmányellenes. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kiszemelt egyet, az 1924 : XIV. tc.-t, amely indemnitasi törvény az 1924/25. költségvetési év első felére szól. Ez az indemnitasi törvény csak az 1922/23. évi költségvetés előirányzatának rovatrendszerére támaszkodott, tehát az államháztartás alaki berendezkedését fogadja el alapul, kiemelvén a rendelkezésekben, hogy amint megszavaztatik az 1924/25. évi költségvetési előirányzat, az egész kezelést abba kell beilleszteni. De hiszen ez mind játék. Egy közönséges polgári háztartást, ha januárban berendezünk bizonyos szisztéma szerint és az év derekán egy más berendezéssel, más szisztémával jövünk, még azt sem lehet átültetni abba az uj tagozatba, uj keretbe anélkül, hogy meg ne hamisitsuk az eredetit. T. Nemzetgyűlés! Most igen röviden foglalkozom azzal, hogy mi történt a tárgyalás alatt levő költségvetéssel. Ha jól emlékszem, a pénzügyminister ur 1926 február 26-án terjesztette be ezt a költségvetési előirányzatot. A tulajdonképeni költségvetési előirányzatot azonban most sem terjesztette be, hanem beterjesztette az előirányzat tanulmányozásához segédforrásul szolgáló sommáza tot. Csak pár napja osztották ki a költségvetési előirányzatot. A lényeg az, hogy nem lehet költségvetési előirányzat beterjesztéséről beszélni addig, mig az nem fekszik a Ház asztalán. (Dréhr Imre: Mikor a pénzügyi bizottság tárgyalni kezdte, kiosztották!) Igen, kiosztottak néhány példányt a pénzügyi bizottság tagjai között, de ezen példányok kiosztása is csak néhány nappal később történt, a sonimázatnak a t. pénzügyniinister ur részéről történt bemutatása után. Különben is a pénzügyi bizottsági és nemzetgyűlési tagok között nincs különbség, hogy melyik kapjon előbb költségvetést, idő-, belileg minden nemzetgyűlési tagnak egyszerre meg kell kapnia a költségvetést. (Dréhr Imre: Március 1-én megkapta minden képviselő!) A költségvetést beterjesztő jelentésben kiemeli a pénzügyminister ur, hogy expozét most nem mond, azt majd a genfi ut után fogja elmondani. Tisztelt Nemzetgyűlés! A költségvetés előirányzatának egész beterjesztése alkotmányellenes, nem akarom azt mondani, hogy falzifikált. A pénzügyminister ur nem f a Nemzetek Szövetsége pénzügyi bizottságának a ministere, ő magyar minister, neki az expozéját itt kellett volna elmondania, nemcsak azért, mert alkotmányjogi szempontok ezt kivánják, hanem azért is, mert ezt kivánja az állam érdeke és az állam érdekeinek praktikus képviselete. Ha a pénzügyminister ur egy minden tekintetben helyénlevő, az egész államháztartási életet felölelő és a gazdasági élet sinylődését feltáró expozét mond itt és ha az expozénak háta mögé áll a magyar nemzetet képviselő ez a nemzetgyűlés, akkor Genfben a tárgyalásoknál egészen máskép léphetett volna fel és egészen más eredményt értek volna el. Ha ily módon jár el az igen t. pénzügyminister ur, ami kötelessége, akkor talán lehetséges volna, hogy a főbiztosi ellenőrzés alól ez a magyar nemzet felmentessék, amiről majd később fogok szólni. Ezen néhány megállapitás, azt' hiszem, teljes világitásban állitja a nemzetgyűlés elé azt az eljárást és azt a módszert, ahogyan a t. kormány a magyar alkotmánynak budget-jogát kezeli. Ne tessék tehát azon csodálkozni, ha az ellenzék nem érez felelősséget abban a tekintetben, hogy lesz-e költségvetés vagy nem lesz, ez országos érdek-e vagy nem, mert hiszen ezeket az érdekeket, a felelősségi alapot a t. kormány a maga eljárásával egészen kisemmizte. (Reisinger Ferenc: Csak egy nemzeti érdek van, hogy Bethlenek bukjanak meg! — Kabók Lajos: Ez tényleg nemzeti érdek!) Van a magyar állam alkotmányában még egy igen fontos jog, ez az ujoncniegajánlási jog. Az ujoncmegajánlás joga ma is élő joga a magyar nemzetnek az ideiglenes alkotmányban. Es hogy ez a jog kizárólagosan a szuverén nemzetgyűlést illeti meg, arról én már beszéltem, ha jól emlékszem az 1924/25. évi honvédelmi tárca előirányzatának általános vitájánál. Kifejtettem, hogy az 1921 : XLIX. tcikk alapján megszervezett m. kir. honvédségünk létszámának, habár ez a trianoni békéről szóló törvényben meg van határozva, időnként szükséges kiegészítése csak. ujoncozási törvény által lehet a mi alkotmányunk szerint. Az általam emiitett 1921 : XLIX. te. a honvédségnek a belszervezetét, vezényletét és vezérletét a kormányzó úrra bizza és folytatólagosan ugy határoz, ahogy azt alkotmányunk kivánja, beszél a törvényhatóságokról, a járásokról, a városokról, a községekről. Ez is mutatja, hogy ennek a készítői és illetve a nemzetgyűlés, amely azt magyarázta, azzal szavazta meg, hogy az újoncozás jogát senkire át nem ruházta. Mi történik most? Szednek katonát diktátori módon és a katonaszedés jogával együtt diktátori joggá vált egészen a főhaduri jog. (Zaj.) Ferenc József császár és király hatalmas egyéniség volt, (Gaal Gaston: Itt csak király!) de amikor arról volt szó, hogy egy önkéntes jelentkezőt felvegyen, ha nem volt ujonctörvény, még ezt az ily önkéntesen jelentkezőt is elutasitotta. Ez a kötelezettség épen ugy áll a zsoldos hadseregre, mint az általános hadkötelezettség alapján szervezett hadseregre. Tisztelt Nemzetgyűlés! A Kormányzó ur Őfőméltósága a bécsi Burgban sokáig: élt és innen tudhatja, hogy Ferenc József királyunk sokszor ütött a kardjára magyar ügyek eldöntésénél és én még azt is megengedem, hogy a katonai kérdésekben történt döntéseknél nem mindig érvényesütek a magyar nemzeti érdekek. De megtörtént, hogy nem kapott a király az ujoncozhatásról törvényt és tanácsadói, a lakáj-kormányok azt mondták, hogy tessék csak újoncozni, majd utólagosan megszavazzák a törvényt. Ö Felsége lekötötte a kardját ezzel a tanáccsal szemben és azt mondta, hogy nem tudom ezt a tanácsot követni, mert akkor ellenkezésbe jutnék alkotmányos eskümmel. Igen t. Nemzetgyűlés! A mai katonaszedés egészen kiöli a magyar fiukból, a magyar nemzetből azt a legnagyobb erényt, amely a katonai szolgálatra való készségben nyilatkozott meg. Egyenesen áruvá: válik a katonai szolgálat, ha a mai helyzet — amely alkotmányellenes — sokáig tart. Elnök: Nem értem egészen a képviselő ur kifejezését. Ugy veszem észre, mintha sértést
