Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

À nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-án, szerdán. 69 kelt idegen állampolgárt elnöknek, ebben nézetem szerint mi magyarok is teljesen megnyugodhatunk. Egyébként arra is hivatkozhatom, hogy legutóbb a loearnoi szerződésekben is az az intézkedés foglaltatik, hogy az ilyen döntőbiróság elnökét minden esetben a svájci köztársaság elnöke nevezi ki. Ha tehát Németország megelégszik ilyen biztosítékkal, akkor mi is megelégedhetünk ugyanilyen biztosítékkal. Harmadik érve is van a hivatalos aggodalomnak, nevezetesen az, hogy ennél a konvenciónál sokkal hatályosabban lehet ezeket a kérdéseket! »en deux« rendezni, azaz a közöttünk és az illető utódállam között kötendő külön szerződésben. Elvben megengedem, hogy igy van, csakhogy tudjuk jól... (Zaj a középen.) Elnök: Csendet kérek! Lukács György:... hogy az utódállamokkal való szerződéskötéseink milyen nehézségeknek vannak alávetve. (Zaj a balközépen.) Elnök: Csendet kérek! Lukács György: Tudjuk, hogy minduntalan megindítjuk azi ilyen eljárásokat, ezek minduntalan félbeszakadnak és újra kell kezdeni őket; szóval az ilyen elintézés az ad graecas calendas való Eltolódást jelenti. Már pedig a mi volt honfitársaink' szempontjából ezeknek a kérdéseknek eldöntése nagyon is sürgős, ezt tehát elhalasztani ujabb szerződéskötések idejére, — amely szerződéseket majd külön-külön fogunk kötni az egyes államokkal — nem lehet és nem szabad. Mert ha arra az időre várunk, amig ez bekövetkezik, addig a mi szerencsétlen volt honfitársaink teljesen elzüllenek, és nem lesz majd kiről és kinek érdekében intézkedni. Mindezekből azt a konzekvenciát vonom le, hogy ez a római konvenció általunk sürgősen ratifikálandó volna, és felkérem a t. külügyi kormányt, hogy a konvenciót mielőbb terjessze a nemzetgyűlés elé, hogy annak sürgős ratifikálása megtörténhessék. (Helyeslés jobb felől ) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ezekután még röviden kivánok foglalkozni az úgynevezett keleti Locarno kérdésével. (Halljuk! Halljuk!) Locarnoban Németország határbiztositási és arbitrageszerződésre lépett a maga szomszédaival. Keleti Locarno alatt azt értem, hogy ugyanezt kellene nekünk is megtennünk a mi szomszédainkkal. Nekünk azonban ^tekintetben igen lényeges megkülönböztetést kell tennünk. Arbitrageszerződésekre, azt hiszem, készséggel léphetünk minden utódállammal és talán nincs Magyarországon senki, aki ne helyeselné azt, hogy az utódállamokkal olyan szerződéseket kössünk, amelyek szerint a közöttünk fenforgói vitás, kérdések nemzetközi döntőbíróságok elé terjesztendők és ezek által intézendők el. Egészen más azonban az álláspontunk és az álláspontom az úgynevezett határbiztositási szerződésekre vonatkozóan. Igaz, hogy a trianoni határokat kétszer is elismertük. Először akkor ismertük el, midőn a trianoni szerződést kényszer folytán aláirtuk. Azonban ebből himet varrni a jövendőre nem lehet, mert kény

r szerből irtuk alá azt a szerződést és akkor ellenállnunk, Magyarországnak végveszedelmét jelentette volna. Amidőn a Nemzetek Szövetségébe beléptünk, másodszor is elismertük a trianoni határokat, mert magunkévá tettük a nemzetek szövetségének paktumát és ezzel magunkévá tettük a paktum 10. §-át is, amely azt mondja, hogy a nemzetek szövetségének tagjai kötelesek a nemzetek szövetsége minden tagjának területi épségét és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartani. De ugyanakkor, amikor a paktum 10. §-át magunkévá tettük, magunkévá tettük ennek 19. %-kt is, amely azt mondja, hogy a Nemzetek Szövetségének közgyűlése időnkint felhívhatja az egyes nemzeteket arra, hogy tegyék ujabb megfontolás tárgyává az alkalmazhatatlanoknak bizonyult szerződéseket, valamint az olyan nemzetközi állapotokat, amelyeknek fentartása a békét veszélyeztethetné. Már most kérdezem én, vame a világon szerződés, amely alkalmazhatatlanabb volna, mint a trianoni szerződés! (Ugy van! jobb felől.) És vannak-e a világon nemzetközi állapotok, amelyeknek fentartása inkább veszélyeztetné a békét, mint a trianoni diktátum! (Ugy van! jobbfelöl.) Amidőn tehát mi a Nemzeteik Szövetsége paktumának 10. §-át, amely a párizsi határok állandósitására törekszik, elismertük, ugyanakkor magunkévá tettük azt a másik szakaszt is, amelyet én a revizió szakaszának nevezek, és annalyben egyenesen fel van hiva a vilájgi figyelme arra, hogy az alkalmazhatatlanná vált szerződéseket és azokat a nemzetközi jogviszonyokat, amelyeknek fentartása a békét veszélyeztetheti, revideálja és módositsa. (Ugy van! jobbfélől.) Mi tehát a revizió kikötése ellenében fogadtuk el a második alkalommal a trianoni határokat. Ez a revizió a mi nyilt programmunk, ebbe a programmba ütköznék tehát bele az. ha ujabb biztositást adnánk szomszédainknak a trianoni határok tekintetében ilyen fentartás nélkül. (Ugy van! a jobboldalon. — Pintér László: Joglemondás volna!) Ennélfogva, amig egyfelől arbitrage-szerződéseket igenis kell kötnünk az utódállamokkal, addig másfelől határbiztositási szerződéseket kötnünk nem szabad. (Ugy van! jobbfélől.) Ugyanezt az eljárást követte egyébként Németország is keleti szoimszédaival, Franciaországgal és Belgiummal szemben lekötötte ugyan a versaillesi határokat, de Lengyelország-gal és Cseh-Szlovákiával szemben ezt nem tette, mint ahogyan nekünk sem szabad ezt megtennünk az utódállamokkal szemben. (Szabó Zoltán: Nem is fogjuk megtenni !)_ Fejtegetéseimnek végére jutottam. Mielőtt azonban befejezném szavaimat, még röviden foglalkozni kivánok azzal az észrevétellel, amely szintén a trianoni határokra vonatkozik. Ez az észrevétel t. i. az, hogy vájjon egy esetleges európai államszövetségben való összetömörüléssel nem kötnők-e le magunkat visszavonhatatlanul a trianoni határokhoz! Az imént voltam bátor ezzel az európai államszövetséggé, államcsoporttá való szervezkr» éssej bővebben foglalkozni s ehhez kivánom most kapcsolni fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől.) Az én nézetem az, hogy egy ilyen szövetségben való tömörülés egyáltalában nem örökitené meg a trianoni határokat, sőt azokat sokkal lazábakká tenné. Bátor vagyok ezt a felfogásomat a következőkkel indokolni. Ha egy ilyen államesoporttá tömörülne össze Európa, akkor ez mindenekelőtt jelentené az európai vámuniót, (Ugy van! jobbfélől.) vagy legalább is az ehhez a vámunióhoz hasonló, ehhez közeledő állapotot; a vámhatárok tehát elesnének. Jelentené ez az összeszöyetkezós azt is, hogy az intereurópai közlekedés teljesen szabaddá tétetik, hogy az utlevélkényszer megszüntettetik, hogy a személy- és árufuvarozásnak a határokon való feltartóztatása