Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

$0 À nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április %ó 28-án, szerdán. abbamarad; jelentené tehát a közlekedési határok megszűnését. Ez az összekeveredés továbbá azzal a következménnyel is járna, hogy az ezen összeszövetkezésben szervezett államok a kisebbségi jogokat feltétlenül elismerni tartoznának. Elismernék tehát a kisebbségi jogokat, elismernék a nyelv szabad használatát, elismernék a kultúra szabad fejlesztését és végül elismernék — amire igen nagy súlyt fektetek — a tőlünk elszakított testvéreinknek szabad érintkezését mivelünk, szóval a kisebbségek szabad érintkezését más államban lakó fajtestvéreikkel. Mindezeknélfogva lehullanának a kulturális határok is. (Ugy van! jobbfelől.) Ez az összeszervezkedés tehát azt jelentené, hogy lehullanának a vámhatárok, a közlekedési határok és a kulturális határok és a mai államhatárok kizárólag közigazgatási jelentőségűek maradnának. Ez a trianoni határoknak nagy devalválódását, a trianoni határok lényegének elmúlását jelentené és azt jelentené, hogy a trianoni határok reánk ezután csak közigazgatási határok jelentőségével bírnának és megszűnnének az államhatárok börtönök lenni, amint ma sok tekintetben valóságos börtönök azzal a számtalan korlátozással, amely hozzájuk van kötve. Mint ezeknek a korlátozásoknak legbotrányosabbjára, hadd hívjam fel a közfigyelmet újból is arra a barbarizmusra, hogy az utódállamok még ma sem bocsátanak át a trianoni határokon — amidőn pedig már a békének egy lusztruma letelt — egyetlen egy olyan nyomtatott betűt sem, amely csonka Magyarországon látott napvilágot. (Ügy van! jobbfelől.) Égy európai államcsoporttá való összeszervezkedés tehát a mi szempontunkból semmiképen sem jelenti a trianoni határok megörökítését; ellenkezőleg: jelenti a trianoni határok jelentőségének lefokozódását. Egyelőre ez is némi előrehaladás lenne, de semmiesetre sem lehetne gátja a trianoni diktátumok és a trianoni határok igazságos revíziójának. (Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Máris hosszura nyúlt fejtegetéseimet ezzel befedeztem és fentartva magamnak a jogot arra, hogy az egyes tárcáknál a részletekhez is hozzászólhassak, nemcsak pártállásomnál fogva, hanem meggyőződésemnél fogva is kijelentem, hogy a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Nemzetgyűlés! JN agyon sajnálom, hogy nem állott módomban az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak, Lukács Györgynek beszédét végighallgatni. Emiatt nem tudok a parlamenti hagyományoknak megfelelően érdemileg belekapcsolódni beszédébe. De azízal a kisebb résszel, amelyet a külügyi beszédéből hallottam, teljesen egyetértek. Mindenben aláírom igen t. képviselőtársam fejtegetéseit, amelyek meggyőztek, illetőleg megerősítettek engem abban, hogy Lukács György igen t. képviselőtársam ennek a parlamentnek külügyi kérdésekben a leghivatottabb szószólója és képviselője. (Ugy van! jobbfelől.) Igen t. Nemzetgyűlés! Én egy egészen meglepő beszédet kívánok tartani, meglepőt ugy a közönségre, mint a nemzetgyűlésre nézve. Annyiban lesz meglepő az én beszédem, hogy abban bírálati tárgyul a napirenden lévő költségelőirányízatot választom. (Helyeslés jobbfelől. — Graeffl Jenő: Eddig még nem is hallottunk róla 'bírálatot!) Bírálatomban követni fogom a pénzügyministier urat a tekintetben ,hogy a költségelőirányzat adatainak regisztrálásánál az aranyértékekkel fogok számolni és csak igen kivételesen fogok a pengőértékekre támaszkodni. A költségvetés adatainak megvilágítására külön adatokra van szükségem és e külön adatoknál is támaszkodom az aranykorona értékére. Valami előzetes összehasonlitás alapjául szolgáló adatokra is szükségem van. Zárszámadási adatokra lenne tulaj donképen szükségem, mert zárszámadási adatok nélkül költségvetést bírálni teljes lehetetlenség és képtelenség. (Ugy van! a középen.) Kerestem tehát az expedienst, mi volna a legmegfelelőbb, mi volna a legjobb, milyen adatok volnának a legjobbak ahhoz, hogy én teljes megvilágításban tudjam feltárni az igen t. Nemzetgyűlés és az egész közvélemény előtt e költségvetés realitását. Bírálatomban összehasonlító anyagul a legutolsó aranyköltségvo|ésnek, az 1914/15. évi költségvetésnek adatlft veszem. Hangsúlyozom, hogy az adatok felhasználásánál NagyMagyarország költségvetésélből nem egyharmad részt veszek, amint szokta venni a pénzügyminister ur, mert ez nem reális, legalább nem reális az entente-államok szemében. Én elfogadom a trianoni álláspontot, amely szerint a mi csonka országunknak a jóvátételi bizottság által megállapított adófizetési képessége nem egyharmad, hanem négytized. Birállatomban kiterjeszkedni kívánok a költségvetésnek, illetőleg az államkormányzatnak minden ágára. Ebben külön fogok foglalkozni a szanálási törvény mikénti végrehajtásával. Ugy látszik azonban, hoigy én mindezzel hiába fáradozom, mert nem fogok fogékonyságra és megértésre találni a nemzetgyűlés padjaiban az én kritikám iránt, amelyben a legrigorózusabb, a legtárgyilagosabb kívánok lenni a kormánnyal szemben. (Reisinger Ferenc: Könnyű igy tizenkétórás ülést csináilni!) Egyébként is egészen jogos az én feltevésem, mert hiszen ennek a nemzetgyűlésnek közvéleménye hozzá van szokva az izgató anyagokhoz, és igy a nemzet reális érdekeivel a legkevesebbet törődik. Sok mindennel kívántam ezt bizonyítani, die legerősebb dokumentumom erre ebben a pillanatban az- üres padok. Ugy látom, hogy az ellenzék, az egységes párt és a keresztény gazdasági párt ebben a tekintetben teljesen egy nézetet vall. Támadják ugyan az ellenzéket a miatt, hogy kicsap a tárgyalás medréből és a legkülönfélébb izgató anyagokat kapcsolja bele a költségvetési vitába. Ez csakugyan megítélés alá esik, főképen a költségvetési vitánál. Aki behatóbban foglalkozott a költségvetési joggal, — és az ellenzéknek ebben a tekintetben nem kisebb, talán még nagyobb a kötelessége, mint az Egységes pártnak — az megállapíthatja, ha mélyen gondolkozik, hogy a költségvetési jog tulajdonképen a mi alkotmár nyunk szive és szive az ország egész közgazdasági életének is. Mindenkinek, aki törvényhozói tisztre vállalkozik, arra kellene törekednie, hogy ennek a szívnek működése zavartalan legyen, hogy az egy percre meg ne álljon, hanem érvényesüljön az alkotmányban és a gazdasági életben. (Ugy van! a középen.) Nem is kell arról beszélnem, hogy milyen zavarok vannak e sziv körül. Szinte görcsöt kapott ez a