Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-539
A nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, kedden, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak : Haller István, Drozdy Győző. — A külügyi és közgazdasági bizottság benyújtja együttes jelentésót az Ausztriával kötött kereskedelmi pótegyozmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének 6s napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpolláeiós-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Rakouszky Iván, Bud János, gr. Csáky Károly, Vass József. Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 40 perckor. (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Bodó János jegyző ur ; a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző ur ; a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Csik József jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Haller István ! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Engedje meg nekem a t. Nemzetgyűlés, hogy mielőtt beszédem tulaj donképeni tárgyára áttérnék, feleljek Várnai igen t. képviselőtársam tegnapi beszédének arra a részére, amelyben a pápaság eljárását kifogásolta, melyet a világháború alatt tanusitott, és egy szerinte klasszikus tanút citált arra, hogy mit mulasztott el a római Szentszék és igy a katholikus egyház azzal, hogy nem iparkodott minden hatalmát felhasználni a béke fentartása, a béke visszaállítása érdekében és általában a háború borzalmainak enyhítésére. Várnai t. képviselőtársamtól közbeszólás alakjában azt kérdeztem, hogy ő azonositja-e magát az általa citált klasszikus tanúnak abban a cikkben hangoztatott felfogásával, de erre nem kaptam választ. Pedig a kérdést azért intéztem hozzá, mert én őt általában egy objektivitásra törekvő embernek ismerem, s igy fel akartam tételezni, hogy ő ismert jobb klasszikus tanukat is a pápaságnak a világháborúban tanusitott szereplését illetőleg és inkább azoknak a tanuknak véleménye lesz reánézve irányadó, mint az általa citált klasszikus tanúnak véleménye. Várnai t. képviselőtársam t. i. citálhatta volna a berlini Vorwaerts-et, ( Ugy van ! a balközépen.) amely ismételten elismerte, hogy a pápa mindent elkövetett, ami az ő részéről lehetséges volt; (Ugy van! balfelől.) elkövetett mindent, hogy a háborút megakadályozza ; elkövetett mindent, hogy a háborúnak véget vessen ; elkövetett mindent, hogy mitigálja a háború szenvedéseit ; elkövetett mindent, hogy siettesse a békekötést, sőt aziránt is megtette a tőle lehetséges lépéseket, hogy résztvehessen a békekötés elő-^ készítésében (Huszár Károly : Közvetített !) és ott a keresztény igazságosság és keresztény morál szempontjait módjában legyen érvényesíteni. (Huszár Károly : Történelmi tény, hogy Európa öngyilkosságának nevezte a háborút !) T. Nemzetgyűlés ! XV. Benedek pápa uralkodott akkor, amikor a világháború kitört, ő a trónralépése után azonnal, 1914 szeptember 8-ikán, tehát amikor még alig indult volt meg a világháború, a konzisztóriumból békeszózatot intézett a nemzetekhez. Természetes, hogy ez a békeszózat nem talált megfelelő megértésre és azok a világhatalmak, amelyek a háborúra éveken, sőt majdnem évtizedeken keresztül készülődtek, ilyen morális fel szólítást elengedtek a fülük mellett, hiszen az ő imperialista terveikbe sehogyan sem illett volna bele egy ilyen erkölcsi tényező figyelmeztetését figyelembe venni és abbahagyni a háborús előkészületeket, illetőleg a már meginditott háborút. December 13-án a Vatikán hivatalos lapja közölte, hogy a pápa karácsonyi fegyverszünetet javasolt a hadviselő feleknek. A javaslatot azonban az orosz kormány határozottan elutasította s igy természetesen a többi hatalom sem engedhetett ennek a felhívásnak. Már 1915 elején javaslatot intézett a hadviselő felekhez, hogy cseréljék ki kölcsönösen harcképtelen hadifoglyaikat, cseréljék ki a 45 éven túliakat, a papokat és orvosokat, A pápának ez a kívánsága bizonyos részben teljesedésbe is ment. Február 7-ikén és március 21-ikén egy engesztelő és könyörgő napot rendelt el az egész világ katholikusai számára, hogy imádkozzanak a békéért és ezzel érleljék azt a hangulatot, mely ennek a vérontásnak véget vessen. Május 25-ikén — még mindig 1915-ben, tehát a háborúnak tulajdonképen első esztendejében — Vanutelli bibornokhoz levelet intézett, mely a nyilvánosságnak volt szánva, amelyben a béke szükségességét hangoztatta. Julius 28-ikán pedig apostoli intelem alakjában fordult az egész világhoz s követelte, hogy a hatalmak szálljanak magukba, próbálják a vérontást megállítani s a vitás kérdéseket a zöld asztalnál elintézni. Azt hiszem, még nem került nyilvánosságra a pápai diplomáciának mindaz a jegyzékváltása, melyet a különféle hatalmakkal folytatott azért, hogy a háborút restringálja és megszüntesse. 1917 augusztus elején azonban a háborús hatalmakhoz nyilvános felhívást intézett, hogy szüntessék meg a háborút. Ezt az akciót igen nagy diplomáciai előkészités előzte meg és a pápaságnak joga volt NAPLÓ. XLH. 1
