Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. szintén megmaradtam ellenzéki álláspontom mellett, elleniben a párt kijelentette, hogy e tekintetben a kormány mellé áll. Én azt a legbecsületesebb és egyetlen utat választottam, amelyet egy politikusnak ilyen esetben választania kell, t. L, hogy továíbb nem mentem velük. (Erdélyi Aladár: Ez hizelgő reájuk nézve!) E tekintetíben megkérdeztem választóimat is. (Zsirkay János: Ez csak_ nézet dolga! Mi azt mondjuk a kormánynak, hogy belföldi dolgaiért kell megbuknia!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni! Kiss Menyhért: És ez, igen t. Erdélyi képviselőtársam, nagyon helyes, nagyon korrekt is volt. Fedezve vagyok itt a párttal is. mert hivatkozom Gömbös Gyula igen t. képviselőtársamnak ama beszédére, amelyben közölte kilépésemet a párttal és amelyet az összes újságok is közöltek, ez a beszéd nem volt egyéb, mint személyem iránt a legnagyobb elismerés és dicséret. Azt hiszem, hogy ha egy ember igy lép ki, hogy a vezér, bár sajnálatát fejezi ki a kilépés miatt, de a legnagyobb tisztelettel beszél a kilépőről, ez nem itéhető el. (Zsirkay János: Még visszaléphet. Nagy Emil is megtette! — Derültség.) Nekem legfeljebb fájdalmas rezignáiciót okoz, hogy Erdélyi t, képviselőtársam botránkozik meg ezen a kilépésen; pedig én már mondottam neki azt, hogy őjt ébredők választották meg. (Erdélyi Aladár: Én meg önnek azt mondottam, hogy téved!) Elnök: Erdélyi képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! Kiss Menyhért: Kénytelen vagyok a bizonyítás terére lépni és a következő bizonyítékot szolgáltatni. Annakidején a következő levelet kaptam (Olvassa): ..Kedves Barátom! Tegnapi parlamenti beszédedben Erdélyi képviselőnk azt mondta; ha bebizonyítod, hogy az Ébredők segítségével jutott be a parlamentbe, ugy leteszi a mandátumát, aminek itt Pakson nagyon örülnének. (Derültség halfelől.) Megmondhatod Erdélyinek, hogy nemcsak az Ébredők segítségével jutott be. de tisztán azok választották meg, a főemberei mind Ébredők voltak és ma is azok. névszerint a következők: Dala Lajos, Kis Pál. Kiss József, Resch Gyula. Resch István. Koh Pál. Kern Ferenc, Pánczél. de még ezret is tudnék felsorolni. (Barthos Andor: Természetesen, véletlenül van önnél ez a levél!) Azt is megmondlhatod neki, hogy három éve nem tartott beszámolót, mert nem mer Paksra jönni, és többé a paksi mandátumra nem számithat. Sokat lehetne Erdélyiről irni, de nem érdemli meg, Üdvözöl bajtársi szeretettel — Paks, 1925 nov. 18. Resch Gyula.« (Barthos Andor: Véletlenül van nála ez a levél!) Kijelentettem a múltkor t. képviselőtársamnak az olvasóban, hogy én ezt a levelet nem akarom felolvasni mert a beszédem után kaptam, de most átküldőm t. képviselőtársamnak. (Erdélyi Aladár: Előttem van hogy ki irta!) Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani! Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni! Kiss Menyhért: Megemlítem még a földbirtokreform végrehajtásánál azt a tendenci't, amely a kormány részéről abban nyilvánul meg, hogy bizonyos középbirtokokat is igyekszik egyes családoknak és egyes embereknek juttatni. Én nem kifogásolom, ha a tönkrement Felsőmagyarországon, vagy más területeken tönkrement u. n. zsentri-osztályba tartozó földbirtokosok is kapnak itt kiegészitést és kapnak birtokot, azonban csak megállapiNAPLo, XLII. évi április hó 28-án, szerdán. 47 torn mint princípiumot, mint erkölcsi alapigazságot, hogy amig a teljesen földtelen emberek ezreit, tízezreit meg százezreit a bizottságok különböző címeken elutasítják és nem kapnak földet, addig ilyen középbirtokok tendenciózus létesítése az erkölcsi törvényekbe ütközik. Azután azt sem tartom az ország szempontjából teljesen megnyugtatónak, hogy az ilyen juttatásoknál nem mondják meg az okokat egész nyíltsággal és őszinteséggel, hogy mik azok a motívumok és okok, amelyek alapján ezeket a birtokokat ezek a családok megkapják, holott teljesen megnyugtató az volna, hogyha megmondanák őszintén és nyíltan, mert ha a kormányzat és az Országos Földbirtokrendező Bíróság elfogadható indokokat tud felhozni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy maga a nincstelenség és maguk a kisemberek is ezt elfogadnák és semmiféle kontroverziát nem támasztanának. Szerettem volna, hogy a földbirtokreform végrehajtása tekintettel legyen különösen azokra a családokra, akik I. Lipót volt osztrák császár és magyar király alatt nyerték birtokaikat hazaárulásért és elvek feladásáért, és jobbára olyan politikai és katonai cselekedetekért, amelyeket mind a magyar nép és a magyar nemzet érdekei ellen követtek el. Utalok e tekintetben a ministerelnök úrra, aki a Tisza-ünnepélyen szintén megállapította nagyon helyesen és igazságosan az ő komoran szép beszédében, — amelyet Tisza emlékére mondott el — hogy 400 esztendő óta azok, akik a magyar ügyet, a magyar nép és magyar nemzet ügyét szolgálták, mártirsorsra jutottak, elpusztultak. Ha a ministerelnök ur ezt a mondatot tovább boncolja, feltótlenül rá fog jutni olyan családokra, amelyeknek ősei a magyar érdekek elárulásáért kapták földbirtokukat, Ha tehát az etikát keresem a földbirtokreform végrehajtásánál, ugy magyar nemzeti szempontból feltétlenül ezeket a családokat kellett volna először kiválasztani. Magam is ismerek például olyan magasrangu katonatiszteket, akik azért, mert 1848-ban a magyar szabadságmozgalmat letörték, földbirtokot kaptak jutalmul és utódaik ma is zavartalanul élvezik ezeknek a nagybirtokoknak áldásait. Hiszem és elfogadom, hogy a magyar nemzet kiváló fiainak kell ajándékozni földet. Elfogadom azt, hogy akik a háborúban hősiesen harcoltak és ezt bizonyitani tudják, megérdemlik, hogy kiváltságos elbánásban részesüljenek. Elismerem, hogy tönkrement családok bizonyos mértékben szintén részesülhetnek segítésben, amily mértékben az állam a földbirtokreform végrehajtásában segítségükre lehet, de óhajtom, hogy elsősorban — a tömegnyomor szempontjából — a százezreket és kisembereket elégítsék ki és azt követelem, hogy a püspökségek, a nagybirtokok a bérleteket a kisemberek nyomorúságait számbavéve állapitsák meg. Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy épen az a népréteg, amely a legerősebben dolgozik, amely faji es gazdasági szempontból tulajdonképen alapja az országnak, épen ez a népréteg senyvedjen, pusztuljon és a magyar kormányzat ne adjon nekik egyebet, mint Kanadába szóló vizumlevelet, hogy ott hagyhassák az ezer év óta megszerzett országot és mehessenek uj hazát keresni Amerika északi részébe. (Dénes István: Majd Kanadát fel fogják virágoztatni a magyarok, ide pedig megint oláhokat fognak Vehivni a nagybirtokokra!) Ismételten kérem« a kormányt, hogy a hitbizományokra vonatkozóan méltóztassék mielőbb javaslattal idejönni. A ministerelnök 8