Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. szintén megmaradtam ellenzéki álláspontom mellett, elleniben a párt kijelentette, hogy e tekintetben a kormány mellé áll. Én azt a leg­becsületesebb és egyetlen utat választottam, amelyet egy politikusnak ilyen esetben válasz­tania kell, t. L, hogy továíbb nem mentem ve­lük. (Erdélyi Aladár: Ez hizelgő reájuk nézve!) E tekintetíben megkérdeztem választóimat is. (Zsirkay János: Ez csak_ nézet dolga! Mi azt mondjuk a kormánynak, hogy belföldi dolgai­ért kell megbuknia!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben lenni! Kiss Menyhért: És ez, igen t. Erdélyi kép­viselőtársam, nagyon helyes, nagyon korrekt is volt. Fedezve vagyok itt a párttal is. mert hi­vatkozom Gömbös Gyula igen t. képviselőtár­samnak ama beszédére, amelyben közölte kilé­pésemet a párttal és amelyet az összes újságok is közöltek, ez a beszéd nem volt egyéb, mint személyem iránt a legnagyobb elismerés és di­cséret. Azt hiszem, hogy ha egy ember igy lép ki, hogy a vezér, bár sajnálatát fejezi ki a kilé­pés miatt, de a legnagyobb tisztelettel beszél a kilépőről, ez nem itéhető el. (Zsirkay János: Még visszaléphet. Nagy Emil is megtette! — Derültség.) Nekem legfeljebb fájdalmas rezig­náiciót okoz, hogy Erdélyi t, képviselőtársam botránkozik meg ezen a kilépésen; pedig én már mondottam neki azt, hogy őjt ébredők vá­lasztották meg. (Erdélyi Aladár: Én meg önnek azt mondottam, hogy téved!) Elnök: Erdélyi képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni! Kiss Menyhért: Kénytelen vagyok a bizo­nyítás terére lépni és a következő bizonyítékot szolgáltatni. Annakidején a következő levelet kaptam (Olvassa): ..Kedves Barátom! Tegnapi parlamenti beszédedben Erdélyi képviselőnk azt mondta; ha bebizonyítod, hogy az Ébredők segítségével jutott be a parlamentbe, ugy le­teszi a mandátumát, aminek itt Pakson nagyon örülnének. (Derültség halfelől.) Megmondha­tod Erdélyinek, hogy nemcsak az Ébredők se­gítségével jutott be. de tisztán azok választot­ták meg, a főemberei mind Ébredők voltak és ma is azok. névszerint a következők: Dala Lajos, Kis Pál. Kiss József, Resch Gyula. Resch Ist­ván. Koh Pál. Kern Ferenc, Pánczél. de még ezret is tudnék felsorolni. (Barthos Andor: Természetesen, véletlenül van önnél ez a levél!) Azt is megmondlhatod neki, hogy három éve nem tartott beszámolót, mert nem mer Paksra jönni, és többé a paksi mandátumra nem szá­mithat. Sokat lehetne Erdélyiről irni, de nem érdemli meg, Üdvözöl bajtársi szeretettel — Paks, 1925 nov. 18. Resch Gyula.« (Barthos Andor: Véletlenül van nála ez a levél!) Kijelentettem a múltkor t. képviselőtár­samnak az olvasóban, hogy én ezt a levelet nem akarom felolvasni mert a beszédem után kaptam, de most átküldőm t. képviselőtársam­nak. (Erdélyi Aladár: Előttem van hogy ki irta!) Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat kény­telen vagyok rendreutasitani! Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni! Kiss Menyhért: Megemlítem még a föld­birtokreform végrehajtásánál azt a tendenci't, amely a kormány részéről abban nyilvánul meg, hogy bizonyos középbirtokokat is igyek­szik egyes családoknak és egyes embereknek juttatni. Én nem kifogásolom, ha a tönkre­ment Felsőmagyarországon, vagy más terüle­teken tönkrement u. n. zsentri-osztályba tar­tozó földbirtokosok is kapnak itt kiegészitést és kapnak birtokot, azonban csak megállapi­NAPLo, XLII. évi április hó 28-án, szerdán. 47 torn mint princípiumot, mint erkölcsi alap­igazságot, hogy amig a teljesen földtelen em­berek ezreit, tízezreit meg százezreit a bizott­ságok különböző címeken elutasítják és nem kapnak földet, addig ilyen középbirtokok ten­denciózus létesítése az erkölcsi törvényekbe ütközik. Azután azt sem tartom az ország szempontjából teljesen megnyugtatónak, hogy az ilyen juttatásoknál nem mondják meg az okokat egész nyíltsággal és őszinteséggel, hogy mik azok a motívumok és okok, amelyek alap­ján ezeket a birtokokat ezek a családok meg­kapják, holott teljesen megnyugtató az volna, hogyha megmondanák őszintén és nyíltan, mert ha a kormányzat és az Országos Föld­birtokrendező Bíróság elfogadható indokokat tud felhozni, akkor meg vagyok róla győződve, hogy maga a nincstelenség és maguk a kis­emberek is ezt elfogadnák és semmiféle kon­troverziát nem támasztanának. Szerettem volna, hogy a földbirtokreform végrehajtása tekintettel legyen különösen azokra a csalá­dokra, akik I. Lipót volt osztrák császár és magyar király alatt nyerték birtokaikat haza­árulásért és elvek feladásáért, és jobbára olyan politikai és katonai cselekedetekért, amelyeket mind a magyar nép és a magyar nemzet érdekei ellen követtek el. Utalok e tekintetben a ministerelnök úrra, aki a Tisza-ünnepélyen szintén megállapította nagyon helyesen és igazságosan az ő komoran szép beszédében, — amelyet Tisza emlékére mondott el — hogy 400 esztendő óta azok, akik a magyar ügyet, a magyar nép és magyar nemzet ügyét szolgálták, mártirsorsra jutot­tak, elpusztultak. Ha a ministerelnök ur ezt a mondatot tovább boncolja, feltótlenül rá fog jutni olyan családokra, amelyeknek ősei a ma­gyar érdekek elárulásáért kapták földbirtoku­kat, Ha tehát az etikát keresem a földbirtok­reform végrehajtásánál, ugy magyar nemzeti szempontból feltétlenül ezeket a családokat kellett volna először kiválasztani. Magam is ismerek például olyan magasrangu katonatisz­teket, akik azért, mert 1848-ban a magyar sza­badságmozgalmat letörték, földbirtokot kaptak jutalmul és utódaik ma is zavartalanul élvezik ezeknek a nagybirtokoknak áldásait. Hiszem és elfogadom, hogy a magyar nem­zet kiváló fiainak kell ajándékozni földet. El­fogadom azt, hogy akik a háborúban hősiesen harcoltak és ezt bizonyitani tudják, megérdem­lik, hogy kiváltságos elbánásban részesülje­nek. Elismerem, hogy tönkrement családok bi­zonyos mértékben szintén részesülhetnek segí­tésben, amily mértékben az állam a földbirtok­reform végrehajtásában segítségükre lehet, de óhajtom, hogy elsősorban — a tömegnyomor szempontjából — a százezreket és kisembereket elégítsék ki és azt követelem, hogy a püspök­ségek, a nagybirtokok a bérleteket a kisembe­rek nyomorúságait számbavéve állapitsák meg. Lehetetlennek tartom ugyanis, hogy épen az a népréteg, amely a legerősebben dolgozik, amely faji es gazdasági szempontból tulajdonképen alapja az országnak, épen ez a népréteg seny­vedjen, pusztuljon és a magyar kormányzat ne adjon nekik egyebet, mint Kanadába szóló vizumlevelet, hogy ott hagyhassák az ezer év óta megszerzett országot és mehessenek uj ha­zát keresni Amerika északi részébe. (Dénes István: Majd Kanadát fel fogják virágoztatni a magyarok, ide pedig megint oláhokat fognak Vehivni a nagybirtokokra!) Ismételten kérem« a kormányt, hogy a hit­bizományokra vonatkozóan méltóztassék mi­előbb javaslattal idejönni. A ministerelnök 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom