Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

46 A nemzetgyűlés 540. ülése 1926. évi április hó 28-dn, szerdán. engedni, hogy még egy házhelykiosztást eszközöljünk. Pedig abban a községben, ahol a házhelyeket már kisajátították és továbbra is ki akarjuk sajátítani, egy tipikus háborús birtok van, mintegy 600 katasztrális holdnyi terjedelmű. A kormánynak etikai alapon is kötelessége, hogy az ilyen birtokot kisajátítsa, hiszen az alaptörvény 16. §-ában benne van, hogy az ilyen háborús birtokokat 100%-ig földbirtokpolitikai célokra lehet felhasználni. Végtelenül sajnálatos jelenségnek tartom, hogy biár egy olyan iró is, aki tulaj donképen a reform ellen van, megállapítja, hogy Európa összes államaiban a legszerényebb földreformvégrehajtás Magyarországon történt és bár, az országos közvéleményben ez a végrehajtás nem találkozott azzal a szimpátiával, amellyel találkoznia kellett volna, mondom, végtelenül sajnálatos jelenségnek tartom a magyar sajtó rideg magatartását, amellyel teljesen elzárkózott minden olyan cikte közlésétől és minden olyan interpeláció vagy beszéd ismertetéséről, amely a földreform érdekében a magyar parlamentben elhangzott. (Déneïs István: Megfélemlítették őket! Betiltották volna a lapot- ugy mint a Rögöt és a Magyar Ugart!) A sajtó a földreform kérdésében az ezerholdasok szolgálatár ban állott és nem támogatta a szegény embert földhözjuthatás iránti törekvésében és harcában. Vitatkozhatnám az Omge mélyen t. elnökének azokkal a beszédeivel, amelyeket annakidején a földbirtokparcellázás ellen mondott die nem tartom szükségesnek ezt a vitát, mert nem látom belőle az ország hasznát. A kormány és a ministerelnök ur ugyanis kijelentették, hogy a reformot lezárják és ezzel segíteni akarnak a nagybirtokosok ama törekvésének elérésében, hogy a külföldtol kölcsönöket kaphassanak. (Zsirkay János: Az a kormány, amely a kisgazdapártnak; köszönheti hatalmát!) Ami a kölcsönöket illeti, meg kell említenem., hogy nagy hibának tartom, hogy emiatt lezárják a földreformot és ezt a hibát majd a következő kormánynak kell korrigálnia. (Dénes István: Nem lehet lezárni! — Zsirkay János: Az élet nem engedi!) Jól mondják Dénes és Zsirkay t. képviselőtársaimi hosry nem lehet lezárni, mert az élet nem engedi. Mi történt Komániában is? Most. hogy megbukott a régi rezsim és uj kormány jött, melynek öt erdélyi minister tagja is van, azonnal felvették programmjukba a földreformtörvény revízióját. Pedig ott több mint 13 millió magyar katasztrális holdat osztottak fel a kisemberek között és még e mellett is olyan igazságtalanságok történtek, hogy a következő kormány programmjáiba vette az igazságtalanságok kiküszöbölését és a törvény korrekcióját. Milyen nagy szükség lesz rá arra Magyarországon, hogy ez a korrekció itt is megtörténjék! (Dénes István: Egészen uj törvény kell! — Erdélyi Aladár: Nem baj, a házakat is, a szőlőket is, a malmokat is szétosztjuk, rögtön megszavazom mind! — Graeffl Jenő: Ugy van! Ez kell a magyarnak, mindent szétosztani! — Szomjas Gusztáv: Osztozkodjunk ! — Dénes István: A munka eredményéhez nem szabad hozzányúlni! — Szomjas Gusztáv: A munka eredményét nem bántjuk! — Mozgás.) Ettől a nemzetgyűléstől az érdekeltek már nem fogják várni, hogy ezt a korrekciót eszközli. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy bizonyos elhatározással megcsináltuk az u. n. földbirtokreform-novellát és ennek nyilvánosságra jutása és életbelépése után hivatalos tényezők jelentették ki, hogy a végrehajtás most még nagyobb nehézségekbe fog ütközni, inert a novella nemhogy egy kivezető uj Ariadne-fonalat, vagy egy uj lámpást adott volna kezükbe, hanem még nehezebbé tette a végrehajtást. Ettől a nemzetgyűléstől, amelynek összetétele ugy alakult, hogy tagjai között 29 mágnás, 64 nagybirtokos és 48 közigazgatási tisztviselő van, nem lehet várni azt, hogy arra a magaslatra helyezkedjék, amelyre 1848-ban a magyar nemesség helyezkedett, amikor a jobbágyságot felszabadította és ezt a felszabaditási mozgalmat óriási anyagi áldozatokkal támasztotta alá. Én nagyon szeretném, ha ez bekövetkeznék. (Erdélyi Aladár: Mi is óhajtjuk, hogy ugyanigy az állam vegye át a földváltság terhét, akkor majd a háziurak is hozzá fognak járulni!) A magam részéről örömmel hozzájárulok! (Csontos Imre: Van sok háza! — Zsirkay János: Én az összes házaimat átengedem! — Erdélyi Aladár: A drámai jövedelmeket! — Derültség jobbfelől.) Elnök: Erdélyi Aladár képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Kiss Menyhért: Arra vonatkozólag, hogy a. földreformmal szemben nem volt ilyen elutasító és rideg a gondolkozás, mint amilyen a novella tárgyalásánál a nemzetgyűlésben megnyilatkozott és hogy Magyarországon más volt a hangulat: egy értekezletre hivatkozom, amelyet 1918 november 18-án Búza Barna, akkori Károlyi-kormánybeli földmivelésügyi minister hívott össze s amelyet részben magam is végighallgattam. Azon az értekezleten megjelentek: Csernoch János hercegprímás őeminenciája, az összes püspökök, továbbá nagyon sok földbirtokos és az Országos Gazdasági Egyesület is hivatalosan képviseltette magát. Ott a nagybirtokosok Miklós Ödön vezetésével, á püspökök pedig a hercegprimás ur vezetésiével kijelentették, hogy ők a földbirtokreform céljaira szívesen ajánlják fel birtokaikat és körülbelül 1600 katasztrális hold az, amennyit maguknak megtartani szeretnének. Azt hiszem, hogy ez akkor helyes belátás volt, hogy ezt a kérdést a háború után mégis csak az evolúció szempontjából ugy ktell megoldani, hogy közmegelégedés támadjon utána. Ennek a gondolkozásnak, ennek az igazságiérzetnek ma is meg kell lennie az emberekben. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hog?/- ez az állapot örökös, a. politikai életben a non putarem, a nem várt események forgataga szokott bekövetkezni, és olyan nemzetgyűlés, vagy országgyűlés jöhet össze, amelyben a mai gondolkozással ellentétes felfogású emberek többlsége fog törvényt alkotni, nekünk pedig mégis csak az az óhajtásunk, hogy ezt a kérdést közmegelégedésre, a többi államoknak ezen a téren elért eredményeinek tekintetbevételével kell a magyar nép jávára megoldani. Ez nem demagógia, ez nem porhintés, hanem a legtisztább hazafiúi cselekedet! (Erdélyi Aladár: Nem hittem, volna, például, hogy a képviselő ur a fajvédők pártjából kilép! Non putarem!) Tiszteit Erdélyi képviselőtársam, ezt lehetett hinni, mert engem ellenzéki programmal választottak meg, á fajvédő-párt pedigi a megalakulása után, illetőleg annak a képviselő tagjai másfél esztendeig kormányt támogatók voltak, én ellenben nem és amikor átjöttek a baloldalra ellenzéki csoportosulásban, akkor léptem én be. (Zsirkay János: Nem is tartozik számolással! Szuverén! Ha mi elviseljük a kilépés veszteségét^ ez a mi dolgunk! — Derültség jobbfelől.) Én a fránfeügy tárgyalásánál