Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-540

A nemzetgyűlés 540. ülése 1926, így szól (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a hitbizományok eltörlésére vonatkozólag hozzon törvényjavaslatot a Ház elé.« (Dénes István: Helyes!) Hogy továbbra is megmaradjak e tárgynál a földbirtokreformmal kapcsolatban, leszek bátor még egy pár dolgot megemlíteni. Különösen felhívom a kormány nagybecsű figyelmét arra, hogy a püspökségek és a székeskáptalanok kezében lévő földbirtokok kezelését nagyobb figyelemmel ellenőrizze. Rendkívül rosszulesik nekünk az, ha azt látjuk, hogy ezeket a földbirtokokat kiadják haszonbérletbe, még pedig kimondottan katholikus birtokokat. haszonbérbe adnak nem katholikus embereknek. (Gaal Gaston: Miért nem mondod ki nyíltan, hogy kinek!) Kiadják zsidóbérlőknek, de aztán megtörténik az, hogy ezek a nem katholikus haszonbérlők továbbadják azokat kisembereknek haszonbérletbe, ugy annyira, hogy ezek a birtokok, amelyeket részben alapitványi, kegyes célokra, vagy vallási célokra vagy hazafias célokra adtak, részben pedig a magyar állam részéről adattak ki annak idején, hogy ezek jövedelméből katonaságot állítsanak az illető püspökségek mondom, ezek a birtokok egészen más célt szolgálnak s egyátalában nem erősitik meg a magyar földmives parasztságot. Már több alkalommal nyújtottunk be határozati javaslatokat, amelyekben kértük a katholikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslat beterjesztését. Én, aki az erdélyi római katholikus autonómia életét ismerem és annak közgyűlésén minden évben résztvettem és gazdaságáról való beszámolásait megismerhettem, azt tapasztaltam ott, hogy egy ilyen autonómia keretén belül az a négy uradalom, amelyet az autonómia annakidején kezelt, a leggondosabban és a legnagyobb lelkiismeretességgel folytatta a gazdálkodást és annak minden filléréről elszámolás történt. Minthogy sehol Európában a katholikus klérus nem rendelkezik olyan nagy vagyonnal, mint Magyarországban, kívánatos volna, hog*y ezeket a vagyonokat a legnagyobb lelkiismeretességgel kezeljék és azok jövedelme az itt élő keresztény kisemberek tömegeinek zsebébe folyjék. Ezek a kisemberek ugyanis a nagy püspöki és káptalani uradalmak mellett a legnagyobb szükségben vannak és helyzetükön az intenzív és jóakaratú gondoskodás rendkívül sokat könnyíthetne. A földbérletekre vonatkozólag is néhány kérdést és kérést kívánok a t. kormányhoz intézni. Különösen Csanád vármegyében, Makó városában és környékiéin olyan magas béreket követelnek, melyek mellett jó termés esetén mindkét fél. ugy a tulajdonos, mint á bérlő, jói jön ki, de ha már közép termé s van, a 'kisember a legnagyobb nehézségek között vergődik. A kormánynak meg kellene tehát állapítania, hogy mekkora az a maximális földhér, ameddig el lehet menni, mert ebben a tekintetben a földbirtokosok, még a kisebbek is, nem ismernek határt és visszaélések törtééinek. Rendkivül sok földnélküli kisember van ugyanis, akik kénytelenek a legmagasabb uzsorabérleteket is elfogadni, csakhogy kenyerükről gondoskodhassanak. Meg kellene akadályozni, hogy ezeket a kisembereket kiuzsorázzák és gondoskodni kellene arról, hogy me adjanak ki olyan bérleteket, melyek a kisexistenciák tönkretételét eredményezi. (Helyeslés a haloldalon.) Az igen t. kormány a nemzetgyűlés egy korábbi időszakában a munkabérekre vonatéi április hó 28-án, szerdán. 45 kozólag törvényjavaslatot terjesztett be. Ezekre vonatkozólag a múlt alkalommal hivatalos statisztikai adatokat olvasott fel Szeder t. képviselőtársam, szomorú adatokat. Meg kell állapítanom., hogy nagyon «ok olyan kerület és járás van, amelyről statisztikai adatok be sem futnak a földművelésügyi ministeriumba, mert nem tartják fontosnak a napszámlbérek megállapitásái. Ma, amikor egyes uradalmak 15— 20.000 koronás napszámokat fizetnek, óriási szükség volna, hogy a kormány e törvény végrehajtását szorgalmazza, (Dénes István: Megszűnt a törvény! Ismét törvényerőre kellene emelnie!) Ismét törvényerőre kellene emelnie és rá kellene kényszeríteni a bizottságokat, amelyek a főszolgabirói székhelyen működnek, hogy foglalkozzanak a napszámbérek megállapításával és igyekezzenek ezen a téren elfogadható helyzetet teremteni. Kívánatos volna, ha olyan, létminimumot állapitanának meg, amelyből a 'kisember meg tud élni, mert nem lehet az a társadalom egészséges, ahol 15—20 ezer koronás napszámbéreket fizetnek. De itt, ugy látszik, ugy a vagyonmaximum, mint a létminimum megállapításától fáznak az illetékes tényezők, pedig erre múlhatatlanul szükség lenne szociális szempontból is, mert á létminimumnak és a vagyonmaximumnák megállapítása rendkivül nagymértékben enyhítené a szociális nyomorúságot. Ma egy erőteljes, szorgalmas munkásember hat nap alatt nem tud annyit keresni, amennyiből magát és családját el tudná tartani. Menjenek csak vééig t. képviselőtársaim az Alföldön, menjenek el a salgótarjáni kőszénmedencébe, ahonnan tragikus hireket röpített a távíró tegnap a főváros felé. ahonnan 3—4 ezer munkás indult el, hogy munkát és kenyeret kérjen a kormánytól. Pedig ez a nyomorúság az én nézetem szerint sohasem állott volna be, ha a kereskedelemügyi kormányban gondoskodás történik a szegény emberekről. Hogy egyebet ne mondjak, Budapesten a legtöbb háztartásban porosz szenet használnak, mert annak nagyobb a kalóriája, holott akármilyen büdös vagy kellemetlen is a magyar szén, addig, amíg a magyar munkások ezreit ennek a szénnek a bányászata tudja kenyérhez juttatni, nem volna szabad megengedni, hogy porosz szenet hozzanak be Magyarországba, hanem kötelezni kellene mindenkit, hogy elégedjék meg a magyar szénnel, mert hiszen a magyar szén bányászata teszi lehetővé a magyarországi bányamunkásság megélhetését. Meg kell említenem azt is, hogy a földbirtokreform végrehajtása nálunk két és fél es7-fpnr!^Q történik már és nagy nehézségekkel kell küzdenie. Utalok nagyatádi Szabó István, boldogult földművelésügyi minister utolsó beszédjére, melyet a parlamentben elmondott, amelyben bejelentette tárcájáról való lemondását és ezt kizárólag azzal indokolta meg, hogy a földreform végrehajtása tekintetében a minlsteriumok akadályokat gördítenek az útjába. A házhelyek tekintetében a kormány elég bőkezű volt és igyekezett a kisembereknek házhelyeket juttatni, de például most az én kerületemben is történt egy szépséghiba, Kerületem egyik községében kiosztottak 67 házhelyet ezelőtt három évvel, az igénylők be is építették a házhelyeket. Azóta azonban ujabb igénylések támadtak és annak ellenére, hogy bejelentettem az illetékes minister urnák, hogy a kérvényt beadtam, minthogy a kérvény múlt év december 5-ike után adatott be, ebbe a formai mulasztásba kapaszkodva nem akarják meg-