Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

330 A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én

3 szerdán. hogy ő is megáll]-t mono. eDt>en & texinvetuen. Végre ne egyéni féltékenykedés szempontjából nézzük ezeket a dolgokat, hanem a legfontosabb állami érdek szempontjából. Nagyon kérem, hogy ebben a tekintetben a hiányokat lehetőleg pótolni szíveskedjék. Koncedálom, elégedetlenség van és ezért javasoltam a pénzügyi bizottságban egy kisjelentőségü dolgot. Nagyon sajnálom, hogy ha ezt nem fogják alkalmazni. Azt javasoltam, hogy legalább a fokozatos előmenetel megkönnyítését méltóztassék koncedálni az első és második csoportbeli birákra vonatkozóan. A harmadik és negyedik csoportra nézve már törvénybe iktattatott, hogy az előmenetel két évenkint történik. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Az első és második csoportbeli birákra nézve ki van mondva törvényben, hogy háromévenkint lépnek elő, de rendeletileg meg van adva az a lehetőség, hogy az igazságügyminister ur az első és második csoportbeli birák 10%-ánál az előmeneteli időt három évről két évre leszállíthassa. Kétségtelen, hogy a fokozatos előlépés lehetősége a magyar bírói függetlenség kardinalis pontja. Hogy se politikai párt részéről, sem felülről, sem alulról érvényesülő hatalmi befolyás ne érinthesse előmenetelüket ; ha az általános szempontoknak megfelelnek, fegyelmi eljárás ellenük folyamatban nincs, akkor előre menjenek fizetésükben, akárhol vannak. Az volt az érdek, hogy a legkisebb faluban működő járásbiró is elérhessen bizonyos jövedelmet és ha a vidék jogszolgáltatásának hasznára van, ottmaradhasson, ambíciója ne késztesse arra, hogy más városba menjen, mert a helyi viszonyok ismerete sokszor nélkülözhetetlen feltétele a jó jogszolgáltatásnak. De ha a 10 százalékkal ezt a célt akarták szolgálni, túlontúl kevés az, hogy az első és második csoportbeli bíráknak 10%-a mehessen kétévenként előre, amikor olyan sok kitűnően minősített biró van. Ezt nem tartom igazságosnak, örvendetes volna, ha az igazságügyminister ur teljesítené a birói és ügyészi karnak azt a kérését, hogy egyelőre az ezidőszerinti 10% helyett az első és második csoportbeli birák 20%-a menjen kétévenként előre három év helyett. Nem is kell ehhez törvényes rendelkezés, elegendő, ha ebben a tekintetben rendelettel méltóztatik intézkedni. Csak a fedezetről van szó. Az tehát a kérelem, hogy az első és második csoportbeli birák előléptetési idejének három évről két évre való megrövidítése ne 10, hanem 20%-nál eszközöltessék. Ez egy csepp a tengerben, talán nem is nagyjelentőségű kérdés, de mégis hozzájárul bizonyos vonatkozásban a megnyugváshoz, hozzájárul ahhoz, hogy a birói függetlenséget anyagi vonatkozásban még jobban kiépítsük. Ugyanígy szót emelek ezen a helyen a bírósági jegyzők minősítési, képesítési pótléka kérdésében. Ugy tudom, hogy a pénzügyi tisztviselőknél most kontemplálják — Dréhr Imre képviselő ur terjesztette elő ezt a kérést — hogy a pénzügyi fogalmazói tisztviselők bizonyos minősítési pótlékban részesüljenek. (Mozgás.) Kijelentem, nem harcolok azért, hogy ezeknek ne adják meg, ha megvan a lehetőség, (Zaj.) de ne felejtsék el, hogy a jegyzői kar képesítési pótléka sokkal régibb keletű, mint a pénzügyi tisztviselőké, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) méltóztassék tehát legalább ezt visszaállítani. Miért? Ismét a jogszolgáltatás érdekében. Nagy aggodalommal látom a succrescentia kérdésének alakulását. Nagy aggodalommal látom, hogy minden kiváló jogász máshol keres érvényesülést (Ugy van! Ugy van!) és a magyar biróságoksuccrescentiája kvalitásban csorbát szenved azáltal, hogy csak az jön oda, aki máshol érvényesülést nem talál. Márpedig mi büszkék vagyunk arra, hogy a tnagyar birói és ügyészi kar mindig a legkiválóbb magyar jogászok sorából rekrutálódott. Ezt biztosítani kell a jövőben is és ezért nagy figyelemmel kell kis érni a bírósági jegyzői kar anyagi helyzetét, ezt elő kell segíteni és mert ezzel, mint említettem, a jogszolgáltatás érdekét szolgáljuk. Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy most a lakások felszabadításával kapcsolatban a lakásbérek kérdésénél is nagy nehézségek fognak bekövetkezni, mert a szabadforgalom nagyobb lakbéreket fog produkálni a verseny következtében, mint amilyen lakbérek vannak esetleg a kötött forgalmú helyeken. Ugyanigy a járásbíróságok székhelyének építkezéseire is fel kell hívnom a figyelmet, mert ebben a tekintetben is rendkívül nagy hányok vannak, amelyek megint a jogszolgáltatás érdekeinek rovására mennek. Tegnap hallottam panaszt, hogy a birói eljárás nagyon hosszadalmas, nagyon sokáig tart. Ez a panasz is a mi jogrendszerünknek nem alapos figyelembevételéből ered. A szóbeli eljárás természetszerű folyománya, hogy egy nap egy biró csak bizonyos számú ügyet tud elintézni. Hiszen nem tudnak terminust adni a birák. Egy másik dolog, amire fel kell hivnom a figyelmet az, hogy a létszámcsökkentés kérdésénél nagyon vigyázni kell, mert ha a létszámcsökkentést ilyen arányban fogjuk folytatni, akkor egész jogszolgáltatásunk meg fog akadni. (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) Ezt elsősorban a segédszemélyzetre is vonatkoztatom, mert ugy tudom, hogy a birák megcsinálják az ítéleteket, elintézik az ügyeket, de azok azután ott hevernek az irodákban hónapokig, mert nincs leiró személyzet, amely leírja, kiadja ezeket az Ítéleteket. Ez is csak egy argumentum abban a tekintetben, hogy a létszámcsökkentés tekintetében is megvan az a mérv, ameddig mehetünk és ezen túl nem szabad menni, ha csak nem akarunk általáno; érdekeket sérteni. A jelen esetben már azon a ponton állunk, hogy általános érdeket fogunk sérteni a létszámcsökkentéssel. Akik a létszámcsökkentést sablonszerűén sürgetik a külföldi példák alapján, azok bizonyára nem ismerik a magyar viszonyokat. Mindig a francia helyzetet tárják szemünk elé. Már pedig ott a békebirói intézmény egészen más. Az igazságszolgáltatás mindenütt alkalmazkodik a nép pszihéjéhez és történelmi alapon fejlődik ki. A magyar pszihé — sajnos — nagyon szereti igénybe venni a perlekedést és feltétlenül kihasználni a fórumokat. Ehhez a magyar nép-pszihéhez alkalmazkodni kell ; lehetetlen, hogy a törvényhozás a magyar nép-pszihé rovására akarjon törvényeket csinálni. A magyar nép-pszihé sokkal eruptivebb erő, semhogy magyar törvényt ennek ellenére lehessen alkotni. A magyar törvénykezést tehát nem lehet összehasonlítani a franciával. Hallom ezt az argumentumot még az indokolás kérdésében és a szóbeliség kérdésében is. Én ezt a legnagyobb mértékben perhorreszkálom, mert ez a magyar birói judicium kialakulásának rovására is menne. Erre majd rá fogok térni adott helyen. De óva intem a nemzetgyűlést : ne vigye a takarékoskodást addig, hogy egész igazságszolszolgáltatásunk megfenekedjék. Az igazságügy a közgazdasági élethez is kapcsolódik. Hiszen ha lassú a törvénykezés, ha az ítéletek lassan jönnek, ezt az egész gazdasági élet megérzi. (Igaz ! Ugy van !) A jogkeresők ezrei panaszkodnak, hogy ott hevernek a birói ítéletek, de azért csak : »takarékoskodjunk, csökkentsünk«. Genf parancsának szavát nem hallhatjuk meg akkor, ha az nemzeti érdekünk rovására esik. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ne miránk mutogasson ! Ne mifelénk mondja ezt !) Én ezt tisztán az ügy iránti szeretetből mondom és véleményemet mindenkivel szemben hangoztatom. Én tehát nem