Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-544
A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. 331 önök felé mondom ezt, hanem a magyar nemzetgyűlésnek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Semmi körülmények között nem volna alkalmam beszélni, ha csak önökkel beszélhetnék, de én a nemzetgyűlés termében beszélek. (Fábián Béla : Ezt nem nagyon mondhatja. A székesfővárosnál egészen nyugodtan beszél a szocialistákkal.) Bocsánat, a nyugalom hiányát nem nálam lehet tapasztalni. Azt hiszem, egész beszédem alatt megőriztem nyugalmamat. A nyugalom hiányát önöknél tapasztaljuk. (Zaj a szélsőbaloldalon. •— Fáy Gyula : Miért szólnak bele ? Természetes, hogy ott van a nyugalom hiánya ! — Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! A birói utánképzés kérdésében az a helyzet, hogy az életstandard kielégítésére nincs elegendő pénze a birói karnak. Vonatkozik ez azokra az orvosokra is, akik hivatalos alkalmazásban vannak. Már pedig a tudományos utánképzés minden téren elengedhetetlen, mert hiszen az élet halad, az élet sohasem áll meg, az élet viszonyai alakulnak, a tudományos utánképzés tehát nélkülözhetetlen. Azelőtt a magyar birák maguk rendelték meg a tudományos folyóiratokat, lapokat, szakkönyveket. Ma ez teljesen kizárt dolog. Ez viszont az általános tudományos nivó rovására esik. Ennek következtében nagyon kérem a minister urat, tegye lehetővé, hogy legalább a törvényszékek és táblák székhelyein ilyen lapok szereztessenek be és bocsátassanak a bíróságok rendelkezésére. Nehogy félreérttessem, tudom, hogy könyvtárak vannak a táblák székhelyein, de én lapokról, folyóiratokról, szaklapokról beszélek, mert szükséges, hogy az egyes bíróságoknak ezek is rendelkezésére álljanak. Ma az a helyzet, hogy magának a Curiának joggyakorlatát sem ismerik, mert a bíráknak nincsenek meg a segédeszközeik. Ez megint a jogszolgáltatás rovására esik. Ha a magyar Curia kognicióját ki akarjuk szélesíteni, akkor nagyon természetes, hogy az egyes bíróságoknak ismerniök kell a Curia állásfoglalását : ismerniök kell ezt a jogegység szempontjából és a felesleges Ítéletek hozatalának elkerülése végett. Nagyon fontos volna tehát, hogy a Curia joggyakorlatát megismerhessék az alsóbiróságok és mindazok, akik arra utalva vannak. Épen ezért nagyon kérem az erre vonatkozó rendelkezéseket. Azt hiszem, ez nem oly nagy jelentőségű pénzügyi kérdés, mint amilyen nagyfontosságú a magyar birói kar tudományos színvonalának emelése szempontjából. T. Nemzetgyűlés végére értem felszólalásomnak. Tárgyilagos akartam lenni és szenvedélyeket nem akartam felidézni. Sehol sem jelent nagyobb veszedelmet a szenvedélyek felkeltése, mint a bíróságokkal való viszonylatban. A bíróságok termeit meg kell óvnunk a szenvedélyek átkától. (Helyeslés/) Birói ítéletekkel lehetséges elégedetlenségeket kelteni, mert a birói Ítéletek sohasem fognak mindenkit kielégíteni. Mindig van egy pervesztes a perben. De ne méltóztassék a pervesztes jajkiáltásai alapján megítélni a magyar bíróságok működését. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni. Wolff Károly : A bíróságok működésének megítélés énéi végre is objektiv szempontok lehetnek mérvadók. Kérem tehát a nemzetgyűlést, hogy a magyar igazságügyet szenvedély nélkül és annak a nemzeti érdeknek tudatában kezelje, amely abszolút nemzeti érdeket ez a tárca és ez az ügy reánk nézve jelent. A költségvetést egyébként elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Fábián Béla! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy nemcsak a parlamenti szokásnak engedve, de épen azon súlyos gondolatok folytán is, melyeket az előttem szólott t. képviselőtársam itt megpendített, az ő beszédébe kapcsolódjam bele. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én az előttem felszólalt t. képviselőtársam beszédének sok pontjával teljes mértékben egyetértek. Egyetértek elsősorban azzal, amit a t. képviselő ur a bírák anyagi helyzetére^ vonatkozólag mondott.' En itt a nemzetgyűlésben képviselői működésem legelső idejében is az akkori igazságügy minister urak figyelmét interpellációkban és beszédekben állandóan felhívtam arra, hogy a birák anyagi helyzete nemcsak a bírákra nézve fontos, de fontos az egész országra nézve is, mert semmiféle olyan hatalmas destruáló erő nincs a világon, mint a nyomorúság. Elismerem, hogy a bíróban az önmegtartóztatás nagyobb mértékben van meg, mint más emberben. Ő egész életén keresztül erre az önmegtartóztatásra készül, de meg kell állapitanom azt is, hogy a biró is csak ember lévén, a nyomorúság az ő erÖlcsi világnézetét is megtámadhatja. Ezért az első pillanattól kezdve mindig azt kértem, hogy rendezzék a birák fizetését, mert féltem attól, hogy a birák politikai szélsőségek kezébe fognak jutni, amelyek a birák nyomorult anyagi helyzetét, nyomorúságos életét, kenyérnélküliségét, gyerekeik nyomorúságát arra fogják kihasználni, hogy őket a szélsőségek karjaiba vigyék bele. Én tehát nemcsak mint volt biró, hanem mint ember, aki tudom, hogy az igazságszolgáltatásnak és annak, hogy az igazságszolgáltatás ne hurcoltassák meg az országban, hanem az egész nemzet előtt a nemzeti élet legmagasabb piadesztálján álljon s hogy ezen a piadesztálon való megmaradásnak, a birói méltóság napként való csillogásának az egész nemzetre nézve mérhetetlen jelentősége van, igenis, akkor is és ma is azon a véleményen voltam és vagyok, hogy a bírákat anyagilag el kell látni azért, hogy csak a hivatásuknak élhessenek és jól élhessenek a hivatásuknak s hogy semmiféle szélsőséges agitációnak kiszolgáltatva ne legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) De nemcsak a bírákra vonatkozólag ez a véleményem, hanem általában az egész köztisztviselői karra nézve is (Helyeslés jobbfelől.) azért, mert én ugyan legfontosabb köztisztviselői funkciónak tekintem a birói működést, de a kevés, jól megfizetett köztisztviselői karnak vagyok a barátja, olyan köztisztviselői karnak, amely meg tud élni a fizetéséből. Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy midőn azokról a szerencsétlen tárgyalásokról szóló jelentéseket olvassuk ; midőn hol a rendőri tudósításokból, hol pedig a büntetőtörvényszéki tárgyalásokról szóló jelentésekből olvassuk, hogy egy köztisztviselő hol tévelyedett meg : a közigazgatásnak mindig más és más ágában vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a magyar köztisztviselő karnak ez a régi morális ereje — amely az egész magyar köztisztviselői kart jellemezte, az a morális erő, amely minket oly magasra emelt a Balkán felé, hogy kacagva néztünk le a Balkánra, ahol vesztegetési pénzeket elfogadni nemcsak szokás, de valóságos törvényszerű "jelenség volt — csökkent és egyes tagjai nem állanak, sajnos, azon a morális fokon, mint a régebbi időben. Ezért elsősorban a nyomorúságos gazdasági helyzet a bűnös, amelyben a köztisztviselői kar egy része életét tengetni volt kénytelen, mert igenis, csak a szerzetesek tették azt a fogadalmat, hogy minden anyagi javat megvetnek. A magyar köztisztviselői kartól nem lehetett kívánni, hogy a legnagyobb nyomorúságok idején, talpalatlan cipővel, éhes fővel, ne akadjon közöttük senki, aki nem tévelyedik meg. Nem akarom behunyni szememet az előtt, ami ma Magyarországon van ; ne legyünk itt a nemzetgyűlés előtt álszemérmesek. A magyar köztisztviselői kart nem akarom megtámadni, mert szeretem, én magam is hozzája tartoztam, NAPLÓ. XLii. ,.
