Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

326 A nemzetgyűlés 544. ülése IS -részvényjog kérdését, a kereskedelmi törvény kérdését teljesen a passzivitás szempontjából vesszük, akkor kétségkivül az igazságügy terén érvényesülendő állami tekintély, a törvénytisztelet és a jogba vetett hit rendül meg a mi embereink lelkében. Ez mindjárt egy argumentum részemről arra, hogy a kodifikációval igenis foglalkoznunk kell, de talán nem általános érvényű, hanem parciális kodifikációval. A kereskedelmi kodifikáció— és ez vonatkozik kereskedelmi életünk egész területére — mindig az abszolút rendezett államok mintaképét tartja szem előtt és ezt tartotta szem előtt a kereskedelmi jog is, akkor, amikor még Magyarország kereskedelmi élete embrionális állapotban volt. Már akkor rászabták az angol kereskedelmi élet legszigorúbb konzervatív szabályait és e szerint kodifikálták a kereskedelmi jogot. Az igazságügyi bizottságban is közérdekből sürgettem a kereskedelmi jogra vonatkozó revizió mielőbbi keresztülvitelét. Ezt olyan fontos gazdasági és politikai kérdésnek tartom, hogy a nemzetgyűlésnek meg kellene ragadnia az alkalmat, hogy ezzel a kérdéssel mielőbb a legbehatóbban foglalkozzék. Hallom, tudom, hogy az igazságügyministeriumban készül a kereskedelmi törvényre vonatkozó novella, (Erdélyi Aladár : Ugy van !) s azt hiszem, hogy ezzel a novellával fogunk találkozni, hiszen épen az előbb emiitettem, hogy egy általános koddifikáció ebben a tekintetben nagy nehézségekbe ütközik, de szeretném már legalább ezt látni, mert hiszen addig annyi visszaélést fog elkönyvelhetni a közvélemény, hogy a letarolt területeken hiába fogunk preventív szabályokkal intézkedni. Itt rámutattam ismételten a részvényjog keretében a kisebbségi részvények ügyére, de rámutatok másra is. Lehetetlen helyzet az, hogy az igazgatósági tagok olyan teljesen háboritat1 . lanul fölözzék le a részvényesek jogainak abszolút. tekintetbe vétele nélkül a jövedelmet a maguk tantiemjeik megállapításánál. (Ugy van ! Ugy van !\ a jobboldalon és balfelől.J És hogy milyen nagy jelentőségű kérdés ez, látszik a magántisztviselők nyugdíjának valorizációjával kapcsolatban, amely a legeminensebb jelentőségű kérdés. Annakidején természetesen rátérek a dolognak oda tartozó; részére, de rámutattam már arra, hogy teljesen hiábavaló lesz a nyugdíj valorizáció kérdésében való intézkedés, ha preventív szabályokat nem állítunk fel, hogy a részvénytársaságokat ne: tekintse egy-két család privát kereskedelmi hitbizományának, ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) ne tekintse azt olyannak, ahol annak az egész részvénytársaságok összes ottlevő tisztvilői mind csak egy érdeket szolgálnak, az illető hitbizományt képező család gazdasági érdekét. Abba nincs a hatóságnak betekintése, hogy a tiszteletdíjak megállapítása arányban áll-e a befektetett tőkével, a forgalommal. Elvégre, ha az állampolgárokban és az egyes tényezőkben, akik az igazgatóságban helyet foglalnak, nincs meg az a jogos belátás, az a szeméremérzet, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) hogy nem fogadnak el többet, mint amennyi saját munkájukkal arányban áll, akkor az államnak kell közbelépnie, az államnak kell megoltalmaznia az itt jelentkező közérdeket, amelynek sérelme egyidejűleg az egész közgazdasági élet sérelmét jelenti. (Erdélyi Aladár : Az amerikai és afrikai utazások !) Ezek elől a kérdések elől nem lehet elzárkózni. Láttuk, milyen nagy jelentősége van az igazságügynek, a jog alkalmazásának az egész gazdasági élet fellendülésére nézve, hiszen ezek a kérdések szoros kapcsolatban vannak a mi gazdasági életünk fellendülésével. Ha látni fogják, hogy végeredményben egy részvénybe befektetett tőke legfeljebb csak arra jó, hogy a pengőmérlegek 16. évi május hó 5-én, szerdán. megjelenésével megállapíthassam, hogy a befizetett plusz teljesen elúszott, a befizetett részvénytőke abszolúte elveszett és mindezt büntetlenül, konzekvenciák nélkül állapítja meg a részvényesek nagy tömege, mi lesz ennek természetes következménye? Az, hogy a részvénytársaságok működése, jelentősége alá fog szállni, nem lesznek vállalkozók, nem lesznek részvényesek, aminek természetszerű folyománya az egész gazdasági életben észrevehető gazdasági sülyedés lesz. Ugyanezt állítom a betétek kérdésénél is, amely szintén nagy jelentőségű. Mert hiába lelkesedünk mi a külföldi tőkék iránt ; ha saját belső tőkét nem tudunk kitermelni betétek és részvénytőkék alakjában, akkor ez a nemzet gazdaságilag nem fog talpraállni. (Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) Erre^ a kérdésre majd alkalmilag fogok rámutatni. Én sohasem lelkesedtem külföldi kölcsönökért. Ezek mindig csak kisegítő eszközök s nem lehetnek a gazdasági életnek egyedüli föllenditői. A belső tőkegyűjtésnek hiánya, a részvénytőkék lecsökkenése tulaj donképen mit mutat? Azt, hogy kereskedelmi jogunk terén sürgős intézkedésekre van szükség. Ha ezeket nem foganatosítjuk, ha a kereskedelmi törvényt nem vesszük utólagos revizió alá, a gazdasági életünkben jelentkező gyakorlat törvényes rendelkezések nélkül nagy kihatású gazdasági dekadenciát fog előidézni. Ugyanezt mondhatnám az állam hatályosabb védelme szempontjából is. Az állam tekintélyének fentartása végeredményben általános közérdek, amelyhez valamennyiünknek ragaszkodnunk kell. Látjuk, hogy a büntetőtörvénykönyv az állam hatályosabb védelme tekintetében szintén nem tartalmaz megfelelő rendelkezéseket. Én nem tartom helyesnek és lehetségesnek, hogy ennek az országnak állampolgárai az állam érdekei ellen a legsúlyosabb deliktumokat követhessék el ; nem tartom helyesnek, hogy a külföldön propagandát folytassanak az állam ellen. Ha a legdemokratikusabb törvényhozásokat tartjuk szem előtt s ha ebben a tekintetben összehasonlításokat teszünk, azt látjuk, hogy a demokratikus államok sokkal drákóibban intézkednek ebben a tekintetben, mint a monarchikus államok. Ha egyes magánjogi vonatkozású törvények tekintetében is idehoznám az amerikai törvényeket, méltóztatnának látni, menynyivel drákóibb az amerikai törvényhozás, mint a magyar törvényhozás. Az állam hatályos védelmét valamennyi törvényhozás szem előtt tartja. Lehetetlennek tartom, hogy egy állampolgár a magyar állam hitelét, a magyar állam érdekét, a magyar állam létét külföldi propagandával veszélyeztesse. Ugyanezt mondom a sajtóra vonatkozólag is. Én feltétlen hive vagyok a sajtószabadságnak, de mindig hozzáteszem : annak a sajtószabadságnak, amelyet — mint Smith mondta — a keresztény lelkiismeret ellenőriz, hogy megtartja-e azokat a korlátokat, amelyeket az erkölcs és a jog szempontjából meg kell tartania. (Propper Sándor : Mint pl. a Szózat, a Nép, az Uj Nemzedék.) Nem hiszem, hogy az abszolút sajtószabadság alatt gondoltak volna arra a sajtószabadságra, amely azt jelenti, hogy az egyéni becsületbe szabadon gázolhatnak, (Zaj a szélsöbaloldalon.) amely azt jelenti, hogy az állam érdekét a legsúlyosabban veszélyeztethetik. Ez a sajtószabadság kétélű fegyver, ugy hogy igen természetes, hogy én bizonyos vonatkozásban sürgősnek tartom a sajtójog reformját is. (Ugy van ! jobbfelöl és a középen.) Sürgősnek tartom pl. a következő szempontból. A sajtó munkásainak legnagyobb része végeredményben bizonyos gyakorlat, bizonyos előtanulmányok folytatása nélkül végzi munkáját. Lehetetlenség ez akkor, amikor bármely ipar gyakorlására minősitést ir elő a törvényhozás az egész vonalon ; pl. cipőfelsőrészt késziteni nem lehet minő-