Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-544

A nemzetgyűlés 544. ülése 1926. évi május hó 5-én, szerdán. 327 sítés, iparigazolvány nélkül. Kétségtelen, hogy a sajtójog terén is bizonyos garanciákat kellene teremtenie az államnak a minősités tekintetében. ( Ugy van! jobbfelől és a középen. —Propper Sándor : Az önök sajtóakadémiája gyönyörű gyümölcsöket termett!) Ne méltóztassék ezt ilyen egyéni mellékvágányra terelni. Én valóban nem egyéni mellékvágány szempontjából taglalom ezt a kérdést, hanem az általános államérdek szempontjából. Tény-e vagy sem, hogy ipari űzni másnak, mint aki minősitéssel, iparigazolvánnyal bir, nem lehet? Kétségtelen, hogy

7 az államnak garanciákat kell felállítania, hogy a sajtó tekintetében is bizonyos minősités legyen szükséges. Látjuk azokat a fölös intézkedéseket, amelyek a legkisebb kenyérkereső pályán is a minősítésnek bizonyos fokát irják elő : jogi minősités stb. Végre is, aki hozzányúl a közérdekhez, nyújtson garanciát arra, nézve, hogy az azoknak a közérdekeknek elbírálásához szükséges előtanulmányokkal rendelkezik. Én a magam részéről ebben nem látok sérelmet, nem látok semmiféle egyéni szabadságkorlátozást. Ha megkívánjuk, hogy ne lehessen közigazgatási gyakornok az, aki nem végezte el a jogot és nem tette le ezt, meg azt az államvizsgát, ha ezt megkivánjuk más pályákon, akkor feltétlenül kivánnunk kell a sajtó terén is. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Mert lehetetlen helyzet, hogy hozzánemértés, rosszindulat, rosszakarat befolyásolja az egész magyar közvéleményt és elmérgesítse a lelkeket. Ez mindenesetre csak egy részlet. A legutóbbi jelenségekből levont tanulságok alapján igenis, hozzá kell nyúlnunk a sajtójog reformjához, és akkor ezt a kérdést sem lehet figyelmen kivül hagyni. Ezekkel akartam rámutatni arra, hogy végeredményben az igazságügyi kodifikáció, ha nem is általánosságban, de bizonyos részletkérdésekben nélkülözhetetlen, és nagyon félek, hogy ha késedelmeskedünk, akkor ebből olyan nagy károk fognak keletkezni, amelyek már nem lesznek éliminaihatók és súlyos jelentőségűek lesznek a magyar közgazdaságra. Teljesen megbizom a magyar igazságügyministerium kodifikatorius osztályának működésében, mert én annak a tételnek vagyok embere, hogy saját értékeinket soha se szállítsuk alá, ha ezek az értékek megvannak. S valóban mondhatom, hogy a törvényelőkészités terén mi olyan erőkkel, olyan abszolút kvalitásokkal rendelkezünk, hogy nagyon kevés állam rendelkezik nagyobb kvalitásokkal, de olykor olyanokkal sem. Én magában az igazságügyministerium előkészítő osztályában a legelőkelőbb szellemi arisztokráciát láttam a múltban is, látom a jelenben is, úgyhogy a magyar törvényhozás tekintetében mindig megvannak a garanciák, hogy a legkiválóbb elméleti tudás alapján fogják a törvényeket hozni. Csak ne legyen -ez a Fabius Cunctator-ság, ne legyen ez a hosszadalmasság, ez a huzás-halasztás, amely bizonyos kérdésekben mutatkozik. Lehet, hogy politikai vonatkozású dolgok játszanak szerepet, de én nagyon károsnak tartom, ha a kereskedelmi törvény reformját, a büntetőtörvénykönyv nemi kiegészítését, a sajtójog reformját politikai szempontból befolyásolni lehet, mert ezekben a kérdésekben én a magam részéről az általános nemzeti érdeket nézem s ebből a szempontból feltétlen rendezést és intézkedést tartok szükségesnek. Ami most már az igazságügy másik terrénumát, a birói hatalom gyakorlását illeti, valóban itt is elmondhatom, hogy súlyosabb körülmények között soha sem gyakorolták a birói hatalmat, mint a jelen időkben és elmondhatom azt is, hogy itt a nemzetgyűlésben is, de mindenütt olyan kijelentések hangzottak el, amelyek a magyar biróság előtt meghajtották az elismerés zászlaját. Ha hangzottak is el a kritika tekintetében bizonyos túlmenő dolgok, — ezekre rá akarok majd mutatni — mégis elmondhatom, hogy a közvélemény általában nagy szimpátiával nézi a magyar birói hatalom gyakorlását. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nézheti is, tisztelt Nemzetgyűlés ! Megint arra utalok, hogy értékeinket ok nélkül ne akarjuk kisebbíteni. Ezt vonatkoztatom a törvényelőkészitésre, vonatkoztatom a magyar orvosi karra, vonatkoztatom szellemi intelligenciánkra, amely megállja helyét minden tekintetben. Hiszen, hogy csak az orvosokra mutassak rá, ha innen Amerikába kiküldetnek orvosok tanulmányok végett, kiderül, hogy az amerikai orvosok vesznek náluk leckéket, mert olyan képzettséggel mennek ki a magyar orvosok Amerikába, hogy a legnagyobb részük ott marad, minthogy két kézzel fogják őket vissza, hogy ne jöjjenek el Amerikából, mert nagy kvalifikációt látnak bennük. Ugyanezt mondhatnám másokra, a mérnökökre és a bírákra vonatkozóan is. Teszem ezt teljes önzetlenséggel, egyáltalán nem lévén érdekelt ebben a kérdésben. Ne engedjük a magyar birói kart, mint nemzeti értékünket kikezdeni. (Fábián Béla : A bíróságnak erre magának is vigyáznia kell !) A biróság vigyáz erre és mindig is vigyázott. Rosszul ismeri a magyar bíróságot és az ott uralkodó közszellemet az, aki feltételezi a magyar biróságról, hogy arra, hogy ő a nemzeti értékeknek egyike, minden körülmények között nem vigyázott volna. Mondom, nem érdekünk az, hogy meglévő értéket kisebbítsünk. Lehetnek politikai szempontok, lehet talán elégedetlenség vagy más szempont, de ha nemzeti érdeket akarok szolgálni, semmi esetre sem vehetem egy egyénnek pillanatnyi elégületlenségét oly kiinduló pontként, hogy az alkalmat szolgáltasson nekem az egész nemzeti értéknek lerontására. (Ugy van! jobbfelől.) Lehet, hogy a magyar birói karban is voltak egyesek, akik talán bizonyos irányban kifogás alá esnek. (Malasits Géza : Voltak és vannak !) Mi sohasem abszolút, hanem mindig relativ igazságokkal dolgozunk. Ezt koncedálom, bár hozzáteszem, hogy nem tudok és nem hallottam ilyen eseteket. Végre is senki sem vonhatja kétségbe a Curiának, mint legfőbb fegyelmi bíróságnak abszolút pártatlanságát és az ő gyakorlatának figyelemmel kisérése mellett ki kell jelentenem, hogy ez a legkompetensebb fórum nem talált kivetni valót a magyar birói karban oly százalékban, hogy jogot kaphatna bárki is bármely fórum előtt — különösen a parlamentben, amelynek szavát a külföld is hallja — hogy kétségbevonja, hogy a magyar birói kar olyan nemzeti értékünk, amelynek tekintélyét, reputációját indok nélkül alterálni a nemzeti érdekeknek legsúlyosabb veszélyeztetését jelenti. (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A birói hatalom gyakorlásánál ne méltóztassanak elfelejteni, hogy jogrendszerünknek is nagy befolyása van a kérdésre. A mi jogrendszerünk ugyanis nem követte az angol jogot, hanem inkább a német jogrendszernek vizeire tért és igy a taxatio különös jelentőséggel lépett előtérbe a magyar jogrendszerben. Ez a taxativ rendelkezések rendszere, amelynek megvan a maga hátránya. Az angol jog az általános birói cognitio alapján áll, a magyar jog azonban inkább a német jog vizein fejlődve, a taxativ rendelkezések rendszerét követi. Méltóztassanak csak megnézni törvényhozásunkat, ez kimerül a taxativ rendelkezésekben, aminek természetesen nagy kihatása van az egyéniség és a bíráskodás szempontjából. Egyetlen taxatio sem tökéletes. Az élet sokkal nagyobb permutációt és kombinációt csinál, semhogy akadhatna bármilyen törvényhozó testület, amely előre láthatná a gyakorlati élet alakulásait. így természetszerűen a törvények hiányosak, rendszerint már a megalkotásuk pillanatában. Hiszen már a megalkotá-