Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-544
À nemzetgyűlés 544. ülésé 1926. évi május hó 5-én, szerdán. ââ5 szetszerű következménye az, hogy a gazdasági kérdésekkel foglalkozó tárcák is súlyban növekedve jelennek meg a parlamentekben és a közvélemény előtt. Ebben a helyzetben, amikor a gazdasági kérdések annyira praedominánsak, gazdasági szempontból valóban nincs annyi jelentősége az igazságügyi tárcának s mégis elmondhatom, hogy maga az igazságügyi kérdés, az igazságügyi adminisztráció súlyosabb és nehezebb helyzetben sohasem volt, mint a jelenlegi gazdasági és mindjárt hozzáteszem : lelki válság idején. Most talán a legnehezebb feladatok hárulnak az igazságügyre. (Propper Sándor : A lelki válságot nem börtönnel büntetikl — Malasits Géza : És nem inkvizicióval!) E nehéz feladatok szempontjából egy pár gyakorlati vonatkozásban mindenesetre szeretnék rámutatni arra a kettős nehézségre, amelyet legjobban érez az igazságügyi igazgatás ; az egyik az, hogy miként nyúljon bele az események irányításába, a másik pedig a birói hatalom gyakorlásának kérdése. Az igazságügyi tárcának már a pénzügyi bizottságban való tárgyalása alkalmával rámutattam bizonyos nehézségekre és bizonyos kérelmekre, s ott nagyon érdekes vita fejlődött ki épen abban a vonatkozásban, hogy az igazságügyi adminisztráció miként nyúljon bele az események irányításába ; értem ez alatt magát a kodifikáció kérdését is. Elhangzottak olyan vélemények, amelyek szerint az igazságügy ma ne kodifikáljon, különösen ne hozzon általános érvényű rendelkezéseket, mert olyan rendkívüli időket élünk, olyan rendkívüli viszonyok között vagyunk, hogy veszedelmes dolog lenne a rendkívüli viszonyokból általános érvényű rendelkezéseket levonni (Propper Sándor : Ebben igaza vanl) és ezáltal a rendkívüli viszonyok sajátos körülményeit mintegy petrifikálni a jövő szempontjából. Én teljesen osztozom azokban az aggályokban, amelyeket Erdélyi Aladár t. képviselőtársam hangoztatott épen az igazságügyi tárca pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmából, de azt hiszem, hogy ezt a tételt teljes merevségében talán még sem lehet keresztülvinni és épen a gyakorlati vonatkozás szempontjából vagyok kénytelen erre rámutatni, mint aki a legnagyobb melegséggel nézem a magyar igazságügy alakulását s elsősorban a birói gyakorlatot és épen ebből kifolyólag látom, hogy ezt a tételt teljes merevségében nem lehet felállítani. Én teljesen osztozom abban a nézetben, hogy az igazságügy ma általános érvényű kodifikációval ne foglalkozzék, mert elfogadom, hogy a rendkívüli viszonyok közt jelentkező sajátosságok nem fognak állandósulni, mert hiszen ezek mind a gazdasági helyzet kifolyásai. Az igaz, hogy a gazdasági érdekek sohasem determinálták az állami életet annyira, — és fogják determinálni a jövőben is, — mint ma, amikor látjuk, hogy az államok élete egész Európában és Amerikában a gazdasági kérdések jegyében, a gazdasági kérdések körül forog és a gazdasági válságok kérdéseinek egész komplexuma áll ma, mint teljes újdonság, az illetékes politikai tényezők előtt. (Propper Sándor : Ez a marxista álláspont !) Mondom, ennek megállapításában teljesen osztozom, mindenesetre azonban az is kétségtelen, hogy soha a lelki válság szempontjából annyira bele nem pillanthattunk a kérdések mélyébe, mint amennyire most pillanthatunk bele és az igazságügyi törvényhozásnak teljes passzivitása a legnagyobb igazságtalanságot idézné elő, ha a visszásságok kiküszöbölését törvényes rendelkezésekkel nem kísérelné meg. Ma talán én is aggályosnak tartanék a magánjogi törvénykezésre vonatkozó általános törvényhozási szabályozást, hiszen már csak azért is ártalmasnak és helytelennek tartanám ezt, mert csonka Magyarország magánjogrendszere végeredményben az egész történelmi Magyarországon ma is érvényben levő jogrendszer és nem tartanám időszerűnek megbolygatni ezen kérdéseket, amint hogy láttuk, hogy annak idején az osztrák jog milyen sokáig alakította a magyar jogéletet és állt fenn magyar területen, dacára az állami önállóságnak, (Erdélyi Aladár : Erdélyben is !) EEdélyben pedig állandóan megmaradt. Ugyanilyen nagy a kihatása annak a jogi és kulturális fölénynek, amely javunkra nem vitatható és ugyanilyen kulturális és jogi kihatása lesz a magánjogi kodifikációnak is, mert hiszen kétségtelen, hogy ezen joghoz szokott s ezen jogrendszerben századon át élő nemzedékek nem fogják tudni magukat emancipálni ezen jogrendszer hatása alól. Hibásnak tartanám ennek folytán a magán-» jogi rendszer általános kodifikáció ját, mégis azt mondom, hogy nem állhat meg az igazságügyi törvényhozás a teljes passzivitásnál, mert hiszen magát a magánjogi joggyakorlatot nézve, kiáltó kérdéseket látok, amelyekben a törvényhozásnak kétségkívül álláspontot kell foglalnia. Épen az előbb mutattam rá, hogy soha sem láttuk jobban bizonyos kérdések jelentőségét, mint most. (Propper Sándor : Soha kegyetlenebbül nem tiportak az emberekbe, mint ma I) Minthogy az a szándékom, hogy gazdasági jelentőségű kérdéseknél maradjak, felhozom például a kereskedelmi jogot. A kereskedelmi törvény ma kétségkívül a léghiányosabbnak bizonyult törvények egyike. (Erdélyi Aladár : Jóhiszemüekre szabták valamikor Î) A kereskedelmi törvény egy általános elméleti állásfoglalásnak kifolyása, amely normális gazdasági rendszereket, normális alanyokat is tételezett fel, ( Ugy van ! jobbfelől.) amely nem tételezte fel a fondorlatoknak és a jogos érdekek elleni aljas küzdelmeknek azt a hallatlan mértékét és taxativ sorozatát, amelyet a gyakorlati élet szemünk előtt mutat. Ha egyszer az igazságügynek célja az általános állami tekintélynek megóvása, magába a jogba vetett hitnek és a törvénytiszteletnek ápolása» akkor nem mehet el az igazságügyi törvényhozás ezek mellett a jelenségek mellett anélkül, hogy bele ne nyúljon abba a dzsungelbe, amelyet a kereskedelmi gyakorlat mutat, amelyben megtámadják a törvénybe vetett hitet, a törvénytiszteletet, mert hiszen a törvényhozás sújtja a gazdasági érdekek megsértését ha az minimális is, de látjuk, hogy a jelenlegi rendelkezések között a maximális sértések, az egész állami életet veszélyeztető gazdasági funkciók teljesen büntetlenül surrannak át a kereskedelmi és büntető törvények paragrafusain. (Malasits Géza: Ugy van! Lásd Francia-Kiss Mihályt ! — Mozgás és zaj a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez olyan általános érdeke Magyarország lakosságának, hogy ezt nem lehet pártpolitikai szempontból felfogni. Minden pártnak az abszolút igazság, a jog és az erkölcs alapján kell állania. Lehetetlenség az, hogy a magyar biró azt az egyént, aki éhségében betör egy kirakatot és onnan kivesz valami élelmicikket, minősített bűncselekmény miatt ítélje el és ugyanakkor lássa, hogy a részvényjog keretében vannak bűncselekmények, amelyek multimilliárdokkal károsítják meg az állami létet, f Ugy van ! jobbfelől.) multimilliárdokkal kárositják meg a közt, amelyek, ha például csak a részvényjogot vesszük, ennek keretén belül nap-nap után büntetlenül a legképtelenebb károsodást idézik elő. a közzel szemben és akkor ezeknek elkövetői hallatlan cinizmusukkal az állami hitel megóvása címén rákényszerítik az államhatalmat, hogy necsak ne büntesse meg azt az egyedet, hanem jöjjön segítségére az illetőnek. íme tehát egy argumentum arra vonatkozólag, hogyha mi csak a 45*
