Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

318 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. folytán az orosz szovjettel — akkor az igazságügyminister ur épugy, mint a kormányelnök olyan Ígéretet tett, hogy most még nem érkezett ugyan el az ideje annak, hogy ezeket az embereket szabadlábra helyezze, de minthogy akkor már napirenden volt a szanálási kölcsön megszerzése es a magyar kormány ilyen intézkedéseket már folyamatba tett, a kormányelnök Ígéretet tett arra, hogy mihelyt a kormányzat a szanálási kölesönt megkapta, mihelyt stabilizálni tudja a magyar koronát és a. gazdasági életet egy bizonyos fix pontra sikerül hoznia, tehát nem kell félni az anarchisztikus állapotoktól, akkor elérkezettnek látja e kérdés gyökeres revíziójának idejét, s akkor elérkezettnek látja az időt arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze és a fogságból az embereket szabadlábra helyezze. Nemcsak az igazságügyminister ur és a kormányelnök ur részéről hallottunk idevonat'kozólag ígérgetést, hanem egy alkalommal mikor a kormányelnök épen a szanálási kölcsön megszerzése végett Genfben volt, a kormányelnököt helyettesítő népjóléti és munkaügyi minister ur ugyancsak leszögezte azt az álláspontját, hogy ezt a kérdést a szanálási kölcsön megszerzése után, pénzünk stabilizálása után igenis napirendre tűzi s a kormány elérkezettnek látja az időt arra. hogy ebben a kérdésben gyökeres revíziót folytasson le és ezeket a szerencsétlen embereket szabadlábra helyezze. A népjóléti és munkaügyi minister ur akkor még összehasonlitást is tett a francia forradalom s a párisi kommün áldozataival és kijelentette, hogy ezek az emberek sokkal előbb amnesztiát kapnak és sokkal előbb rehabilitálják azokat akik nálunk estek bele a bolsevizmusba, mint ahogy azok részesültek amnesztiában akiket a párisi kommün áldozatainak kellett tekinteni. Ma azonban azt látjuk, hogy mindezek az Ígérgetések nyomtalanul eltűntek. (PesthyPál Fgazságügyminister: A novellában benne van a nyoma!) A novella mindössze két éves és még mindig nem tárgyaltuk le. (Pesthy Pál igazságügyminister: 1923-ból való s ki az oka, bogy nem tárgyaljuk! Én kész vagyok holnap tárgyalni!) Nem a novellától vártuk ennek a kérdésnek megoldását, mert abban az időben, amikor az igazságügyminister ur, a ministerelnök ur és a népjóléti minister ur, mint a ministerelnök helyettese ígéretet tett, még szó sem volt az igazságügyi novella beterjesztéséről. (Pesthy Pál igazságügyminister: Bocsánatot kérek, az első novella mar be is volt terjesztve. Én vontam vissza és én módosítottam! — Baticz Gyula: De a szenvedő embereknek mi közük van a novellához'? Azok szabadok akarnak lenni!) Ugyanígy vagyunk egy másik kérdéssel is, amelyre vonatkozólag ugyancsak Ígéretet kaptunk, melynek beváltása tekintetében azonban eddig semmiféle intézkedés nem történt. Ez az u. u. emigrációban lévő szerencsétlen haniitársaink ügyének rendezése- Erre vonatkozólag még 1924 április havában történt kez deményező lépes, oly irányban, hogy az igazságügyi kormányzat megkönnyítette ezek szániára a hazatérést és lehetővé tette, hogy szabadlábon védekezhessenek az ellenük felhozott vádak ellen. Az igazságügyi kormányzat azonban, alighogy kibocsátotta ezt a rendelkezést az egyik kezével, a másik kezével teljesen lerontotta azt a kedvezményt, amelyet nyújtott, sőt ebben segitet neki a belügyministerium és külügyministerium is, amennyiben adminisztratív nehézségekkel lehetetlenné tette azt, hogy azok a szerencsétlen emberek, akik önként vállalkoznak arra, hogy bíróság elé álljanak, csakugyan hazajöjjenek s a bíróság előtt helytálljanak azokért a cselekményekért, melyekkel az ügyészség megvádolta őket. El kell mondanom azt is, hogy később az események folyamán az igazságügyi kormányzat a hazatérésnek egy olyan akadályát állaI pitotta meg, amely az első intézkedésében egyáltalán nem volt benne. Ez a gátló intézkedés az volt, hogy kötelezte a hazatérni szándékozót arra, hogy kötelező nyilatkozatot írjon alá, amelyben kijelenti és becsületszavára fogadja, hogy hazatérése után semmiféle politikai mozgalomban résztvenni nem fog. Valóban nem kell utalnom arra hogy eiz valósággal a politikai zsarolás mibenlétét foglalja magában. Ezek a szerencsétlen emberek, akik vágytak arra, hogy hazatérjenek, vágytak arra, hogy hosszú távollét után hozzátartozóik köréhen élhessék le további étetüket, természetszerűleg a kényszer hatása alatt belementek abba, hogy ezeket a kötelező nyilatkozatokat aláírják és alá is irták. De bár csakugyan -eleget tettek annak a kötelezettségüknek, ami a nyilatkozatban bennfoglaltatik, — minthogy hazatérésük után több, mint egy-két év telt el és azóta politikai mozgalomban részt nem vettek — hiába várták, hogy az igazságügyministeir ur ügyüket revízió alá veszi, a megbocsátás álláspontjára helyezkedik velük szemben, és egy generális amnesztiával lehetővé teszi, hogy a súlyos vád és az erkölcsi depresszió alól megszabaduljanak.^ Erre vonatkozólag azonban semmiféle intézkedés az- igazságügyminister ur részéről nem történt. Remélem, hogy talán feledékenységből nem teljesítette azt az igéretét, amelyet idevonatkozólag már több ízben megtett; épen ezért azt is remélem hogy -ezt a kérdést gyökeres revízió alá veszi és generális intézkecMsekklel ezekben az ügyekben a megszüntetés álláspontjára helyezkedik. De elvártuk volna a kormányzattól azt is, hogy azt az alkalmi törvényt, amelyet a forradalmak megszűnése után hoztak és amely az 1921. évi III. te. alakjában van a magyar törvénytárba beiktatva, módosítja, illetőleg hatályon kivül helyezéséről fog intézkedni és erre nézve törvényjavaslatot fog benyújtani. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy az igazságügyi kormányzat az ide vonatkozó intézkedést sem tette meg, holott nem 'kellene egyebet tennie az igazságügyminister urnák, mint a bíróságoktól egyszerűen bekérni azokat a vádiratokat, amelyeket e törvényre való hivatkozással nyújtottak be és azt a rengeteg üldöztetést, amelynek az állampolgárok ki vannak téve. épen e törvény helytelen megszerkesztése alapján megszüntetni, mert a magyar törvénytárban ilyen labilis és rosszul megfogalmazott törvény egyáltalában nincs, nincs egyetlenegy törvényünk, amely a hatósági üldözésnek annyira kitenné az állampolgárokat, mint ahogyan ez a törvényünk kiteszi. Épen az idő előrehaladottságára való tekin^ tettel nem akarok most a Nemzetgyűlés elé hozni egy csomó olyan ítéletet, vádiratot, amelyeket e törvény rendelkezései alapján hoztak, szükségesnek tartanám azonban, hogy az igazsáígügyminister ur. a jogi szaklapokban közzétett abszurdumokat figyelembe véve, arra ösztökélné a nemzetgyűlést, hogy ezt a törvényt helyezze hatályon kivül. Ha a forradalmak lezajlása után szükségesnek is találta a Nemzetgyűlés 1921-ben. hogy ilyen törvényt alkosson,