Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május no ít-en, Kedden, 3ÍÖ de ennek további fentartására 1926-ban semmi szükség nincs, mert azok a nemzetgyalázási Derek, amelyek oly tömegesen indultak meg és az azokban hozott Ítéletek egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy a nemzet becsületét növeljék és hitelét a külföldön erősítsék. Szólanom kell arról is, hogy a kivételes törvények intézkedései lehetetlenné teszik -még azt is, hogy visszatérjünk a birói ítélkezésben arra a normális állapotra, amely a háború előtt uralkodott. A politikai bűncselekményekre vonatkozólag mélg mindig a kivételes intézkedések vannak érvényben. A kivételes állapot nemcsak abban nyilvánul meg, hogy az csküdtbiráskodás intézményét még ma sem állította helyre az igazságügyi kormányzat, holott ennek szükséges voltát már az összes szakemberek kivétel nélkül hangoztatják, hanem abban is, hogy a szakbíróságok politikai bűncselekményeik esetélben nem államfogházat állapítanak meg, mint büntetési tételt, hanem a legtöbb politikai bűncselekmény esetében a börtönbüntetést tartják még ma is a forradalmak és a háború lezajlása utáni hetedik esztendőben szükségesnek. Ezt pedig teljesen indokolatlannak kell tartanunk, mert az igazságügyi kormányzat semmiféle olyan szempontot nem tud felhozni, amellyel ennek szükségességét meg tudná magyarázni. Mert ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy a megtorlás gondolata vezeti az igazságügyi kormányzatot ebiben a kérdésben. Azoknak a perieknek száma, amelyeket lefolytattak, egyáltalán nem azt mutatja, mintha a súlyosabb börtönbüntetés meggátolna és megakadályozna egyeseket abban, hogy ilyen politikai bűncselekményeket elkövessenek. De egyébként is a politikai bűncselekményekre vonatkozólag: nagyon jól tudjuk, hogy akármilyen szigorú büntetési tételéket állapítanak meg, ezzel a konszolidációt nem fogják helyreállítani. A konszolidáció helyreállítása egészen más körülményektől függ* és szigorúbb büntetési tételekkel még sehol sem tudták megjavítani sem a közrendet, sem a közerkölcsiséget. Egészen röviden szólanom kell még arról is, hogy maga a bíráskodásunk valósággal 1 kátyúba jutott. Minden szakember és minden jogkereső ember érzi, hogy bíróságaink nem tudnak megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeknek meg kellene felelniök. (Br., Podmaniczky Endre: Na! Na!) Tudjuk, hogy bíróságaink túl vannak terhelve s az eléjük került ügyeket nem, tudják olyan gyorsasággal és precizitással lefolytatni, mint ahogyan azt az igazság érdeke megkiyánná. A bírák számát évek óta nem szaporítják, holott a perek száma jelentékenyen növekedett épen a gazdasági élet túlélénksége, majd leromlása következtében. Hasztalan minden igyekezet, minden felterjesztés, amely azt célozza, hogy a birák számát szaporítsák. Még inkább hasztalan minden olyan törekvés, amely azt célozza, hogy a birák mellett alkalmazott kezelő személyzet számát szaporítsák. Akkor, amikor egyrészt takarékoskodásról beszélünk, amikor egy takarékossági bizottság is működik» amellyel kapcsolatban épen a ministerelnökségi költségvetés tárgyalása alkalmával mutattunk Tel äXI*ti, hogy milyen horribilis összegeket tesz ki az ennek fentartására fordított összeg, akkor meg kell állapitanunk, hogy a biróságoknál a helyett, hogy bizonyos mértékben a szellemi erővel takarékoskodnának és más téren is bizonyos előnyöket biztosítanának, e helyett a szellemi értékeknek olyan hallatlan pazarlás folyik, amelyhez hasonlót soha elképzelni sem tudunk. .Bárki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott vagy egyáltalán bíróság előtt megfordult, tudja, hogy valósággal szomorú látvány, mikor különösen az egyes biróságoknál különösen a járásbíróságoknál látja a birót reggel 9 órától a délutáni órákig egyedül jegyzőkönyvezni, a tényállást egyedül felvenni. Nemcsak szellemi munkát kell annak a szerencsétlen bírónak végeznie, hanem a legkínzóbb, a legkellemetlenebb fizikai munkát, irásmunkát is ugy, hogy bizony rejtély, hogy hova fordit nagyobb gondot: a jegyzőkönyveknek, a tényállásnak pontos felvéteiére-e vagy pedig magának az igazságnak keresésére? Gyökeres megoldást kell keresnie az igazságügyminister urnák, hogy a szellemi munkát végző bíráknak tegye lehetővé, hogy csupán szellemi munkát végezzenek, nem pedig fizikai munkát is. Minden birót el kellene látni jegyzőkönyvvezetővel, sőt írógéppel, amely gyorsabbá és könnyebbé tenné az ügykezelést. E helyett a szellemi munka pocsékolását látjuk, amely feltétlenül sokkal többe kerül az államnak, mintha a bírák mellett gyorsirókat, gépírókat alkalmaznának a technikai munka elvégzésére. Sok egyéb kérdést kivántam még az igazságügyi költségvetéssel kapcsolatban előterjeszteni, tekintettel azonban arra, hogy az idő előrehaladott, a magam részéről befejezem a költségvetés kritikáját de fentartom magamnak a jogot arra, hogy a részletes tárgyalás alkalmával az egyes pontokra nézve észrevételeimet még elmondjam. Ez idő szerint csak arra szorítkozom, hogy három határozati javaslatot terjesztek elő, amelyekben annak a gondolatnak kívánok kifejezést adni, amelyet az igazságügyi költségvetés tárgyalása kapcsán megvalósitandónak tartok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az egyik határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasítsa a nemzetgyűlés az igazságügyministert, hogy Peidl Gyula és társai által 1925 november 12-én »az 1918 október 31. napja óta lezajlott forradalmak ideje alatt elkövetett bűncslekmények miatt, valamint az 1921 : III. te. alapján elitélteknek és terhelteknek közkegyelemben való részesítéséről« benyújtott törvényjavaslatban felsorolt kérdéseknek az ezen indítványnak megfelelő rendezésére vonatkozó javaslatot sürgősen terjessze be.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A másik határozati javaslatom a következő (olvassa): »Az igazságügyminister urat utasítja a nemzetgyűlés, hogy záros határidőn belül terjesszen be a nemzetgyűlés elé olyan törvényjavaslatot, amely kimondja, hogy mindazok, akiket politikai jellegű bűncselekményekért és vétségekért, valamint sajtó utján elkövetett bűncselekményekért akár fogház-, akár börtönvagy fegyházbüntetésre jogerősen elitéltek, azok a büntetésük végrehajtása, nevezetesen az elhelyezésük, az élelmezésük és a velük való bánásmód tekintetében az elitéltetésük egész tartamára az államfogházra elitéltekkel egyenlő bánásmódban részesitendők. — A nemzetgyűlés utasítja az igazságügyminister urat, hogy ilyen irányú törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedéséig a politikai és sajtóügyben elitéltek a büntetések végrehajtása tekintetében a saját hatáskörében adminisztra-