Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
Ä nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 317 konjunkturális időben, amely a legutóbbi három-négy év alatt Magyarországon volt, lehetségessé vált kisexisztenciák ezreinek és ezreinek kifosztása. Joggal várta a jogkereső közönség és a jogászvilág azt is, hogy azokat a bénitó intézkedéseket, amelyeket a háborúk teremtettek meg, most, hét évvel a háború befejezése és a forradalmak lezajlása után meg fogja szüntetni az igazságügyi kormányzat. Hosszas küzködés után egy ilyen intézkedést megszüntetett ez év januárjában: megszüntette a proletárdiktatúra alatt tanusitott magatartásuk miatt egyesek ellen indított bűnügyi eljárásokra vonatkozóan a gyorsított eljárás intézményét. Hosszú éveken át küzdöttünk azért, hogy a kormány helyezze hatályon kivül ezt a rendeletet. Ez a hatályon kivül helyezés most már tényleg megtörtént, de olyan időben, amikor komoly jelentőséget már nem lehet neki tulajdonítani, mert alig van olyan ügy, amelyben ezt a rendeletet ma alkalmazni lehet. Csak szórványosan fordul elő ma már, hogy, ha érvényben volna a gyorsított eljárás, annak szabályai szerint ítélkeznének egyes bíróságaink. De téved mindenki, ha azt hiszi, hogy amikor az igazságügyi kormányzat a gyorsított eljárásra vonatkozó rendelkezést hatályon kivül helyezte, ezt a kérdést megoldotta, ugy, ahogy ezt az igazság követelményeinek megfelelően meg kellett volna oldania. Méltóztassék emlékezetükbe idézni azt, hogy a gyorsított eljárás szabályai azt jelentették, hogy az egész nyomozati és vizsgálati eljárást maga az ügyészségi folytatta le. Aki ismeri a nyomozati és vizsgálati eljárást és tudja azt, hogy különösen a proletárdiktatúrát követő első években túlnyomórészt csak a terhelő bizonyítékokat szedték össze az ügyészségek, míg az enyhítő körülmények felsorakoztatására egyátalában nem került sor és erre vonatkozóan semmiféle intézkedést foganatba nem vettek, (Baticz Gyula: Még a vádlottnak sem adtak alkalmat a védekezésre!) az tudja azt is, hogy az igazságügyi kormányzat hatályon kivül helyezte ugyan a gyorsított eljárásra vonatkozó szabályokat, de nem rendelte el, hogy azokban az ügyekben, amelyekre vonatkozóan a vizsgálati és nyomozati cselekmények a gyorsított eljárás szabályai szerint folytak le, teljesen uj bizonyítási eljárást folytassanak le és igy teremtsenek lehetőséget arra, hogy a vád, amelyet, mint mondom, a bolsevizmus megszűnése után következő első és második évben legnagyobbrészt elhamarkodottan konstruáltak meg, ma. némileg módosittassék és ennek alapján teljesen uj birói megítélés alá vétessék. Azért tartom szükségesnek ennek a kérdésnek újból való rendezését és azért ajánlom ezt a kérdést az igazságügyminister figyelmébe, mert, ha figyelembe vesszük azokat az eljárásokat, amelyeket a gyorsított elj szabályai alapján indítottak meg és azokat a vádhatározatokat, amelyeket az ügyészségek beterjesztettek, figyelembe kell vennünk azt, hogy ezek rendszerint — az akkori idők mentalitásának megfelelően — sokkal súlyosabb váddal illettek egyeseket, mint amellyel ma, hét évvel az események után ezeket vádolni lehetne, még akkor is, ha elfogadjuk azt a felfogást, amelyet a vád képviselői etekintetben elfogadtak és azt kell megálllapítanunk, hogy ezeknek a bűncselekményeknek tekintélyes része ma már elévült volna, ha az ügyészség revíziót rendel el a vádemelés tekintetében és figyelembe veszi részben a birói eljárást, részben azt a gyakorlatot, amely nem a gyorsított eljárás folyamán, de a proletárdiktatúra alatt elkövetett bűncselekmények tekintetében kifejlődött, továbbá azokat a jogegységi döntvényeket, amelyeket e cselekményekre vonatkozóan a Curia legfelsőbb fóruma hozott. Szükségesnek tartom ezt azért, mert minden olyan intézkedés, amely azt célozta részünkről, hogy vessenek véget azoknak az üldözéseknek, melyeket a proletárdiktatúra után kezdtek és engedjék szabadlábra azokat a szerencsétleneket, akik belesodródtak a bolsevizmusba s akik az akkori idők mentalitásának s az akkor érvényben levő szabályoknak megfelelően cselekedtek, sajnos, teljesen eredménytelen maradt és még mindig, hét évvel az események teljes elmuláa után, amikor már nincs épeszű ember, aki ebben az országban a bolsevizmusnak újból lángrakapására gondolna, ezeket a szerencsétlen áldozatokat, apró embereket még most is börtönben tartják, megfosztják szabadságukéi és teljesen elkülönítik hozzátartozóiktól. Méltóztassanak elképzelni azt a lelki depressziót, amelyben ezek a szerencsétlenek vannak, akik még most is börtönben sínylődnek. Ahelyett, hogy a kormány arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy hét évvel a bolsevizmus bukása után szabadlábra helyezi őket, azért, hogy visszakerüüenek a társadalomba és a társadalomnak hasznos polgárai legyenek, még most is ott tartja a börtönben s az igazságügyi kormányzat még nem is gondol arra, hogy egy generális rendelkezéssel szabadlábrahelyezésüket elrendelje. Időnkint meg-mcgnyilvánult az igazságügyi kormányzat részérói az, bogy ezeknek a szerencsétleneknek ügyét revízió alá kell venni. De meg kell állapitanom, hogy mivel nagyrészt olyanok vannak börtönben, akik vidéken vettek részt a bolsevizmusban az igazságügyi kormányzat mindig megkérdezi a vidéki helyi hatóságot, a rendőrhatóságot, amely hét évvel az események elmúlása után még mindig nem tud a megbocsátás álláspontjára helyezkedni, még mindig vad és fanatikus gyűlölettel vau eltelve ezek iránt az emberek^ iránt és legtöbb esetben még mindig rossz véleményt terjeszt az igazságügyi kormányzat elé. Az igazságügyi kormányzat pedig ahelyett, hogy magasabb belátásra erc.elkednék és nem kötné magát a vidéki kiskirályok rossz véleményéhez, ehhez még mindig görcsösen ragaszkodik és álláspontja, hogy amennyiben a helyi hatóság nem javasolja ezeknek az embereknek amnesztia alá vonását, akkor ezeket az embereket továbbra is börtönben hagyja, úgyhogy .ezeknek egészsége teljesen tönkre megy s elpusztulnak. A kormányzatnak elsőrendű kötelessége lenne, hogy e kérdésben a szükséges intézke déseket megtegye oly irányban, hogy az előtt a 80—100 ember előtt, aki még mindig börtönben ül a bolsevizmus bűncselekményéből kifolyólag, megnyissa a börtön kapuit és egy generális intézkedéssel szabadlábra helyezze őket. Erre vonatkozólag nekünk már igéretünk is van ugy az igazságügyminister ur részéről, mint még inkább a ministerelnök ur részéről. (Kabók Lajos: Elfeledkeztek róla!) Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy amikor még 1923. év végén vagy 1924. év elején ezt a kérdést ismételten napirenden tartottuk, ismételten kértük ezeknek az ügyeknek revízió alá vételét és a bolsevizmus bűncselekménye miatt elitélt kisemberek szabadlábra helyezését, — mert hiszen köztudomású tény, hogy a nagyok nincsenek börtönben, azok legnagyobb részét kicserélték csereakció 44*
