Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-539

31 nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hő 27-én, kedden. 27 lehet azt betiltani ?) ha öt esztendő alatt, egyetlen lázitó és izgató mondatot vagy szót le nem irt, ha egyetlen betűjét nem inkriminálták, hogyan Jehet azt betiltani? A tárgyilagos igazság az ellenfél részéről is megszólal, amikor arról van szó, ho^y egy újság, amely az izgatástól távol állott, csupán azért, mert ezt a politikát nem szolgálta, mert ezzel szembe mert helyezkedni, a betiltás gillotinját mégsem érdemelte meg. (Esztergályos János: A Magyar Vasutassal is, a Dohánygyári Alkalmazottak Lapjával is ugyanez történt, a lapoknak egész tömegét bunkózták le ! — Kiss Menyhért : A Magyar Vidéket is beszüntették! —- Szomjas Gusztáv : Az Ébredőktől ilyen messze menni !) Valóban borzalmas állapot, hogy a Magyar Vidéket is betiltották, amelyet kimondottan keresztény irányzat vette kezébe, amely keresztény irányzat a Magyar Vidék hasábjain az izgatásig nem emelkedett, mert nem láttam sajtópereit. Hogy azt az újságot, amely az enyémmel homlokegyenest ellenkező politikát vallott ugyan, betiltották, ezt elképzelni sem tudja az ember, csakis ugy, hogy az én állitásom igaz és ez azért történt, mert bátor és önzetlen ellenzéki politikát mert hirdetni. (Lendvai István : A hazaáruló orgánumok nyugodtan megjelennek mindennap ! — Esztergályos János : Már nem jelenik meg, meghalt a Szózat és az akasztófa újság! — Szomjas Gusztáv : Ezt megfojtották a zsidók !) Üdvözölnöm kell azonban a kormányzatot abból az alkalomból, hogy végre az én álláspontomat, amely végre már annyi vihart váltott ki ebben a Házban, az emigráció kérdésében kezdi megérteni. Evek óta magyaráztam és viaskodtam itt, vivtam a szélmalomharcot, hogy megértse ez a kormányzat, hogy az országnak sem lehet az hasznos dolog, hogy az ország polgárai közül sokan kénytelenek az itt uralkodó politika elől kimenekülni, idegen országok jóvoliára támaszkodni, ott hirdetni a maguk meggyőződését és onnan hirdetni a harcot az ellen a politika ellen, amelv hazájukban dühöng. (Szomjas Gusztáv : Vázsonyiról beszél ?) Egyetlenegy kormányra sem lehet ez üdvös Ma látjuk a magyar társadalomban megjelenni Lovászy Mártont, aki mindenesetre a nagy magyar gondo latnak, a kossuthi függetlenségi eszméknek egyik legerősebb reprezentánsa volt. Ez a Lovászy Márton soha, semmiféle szélsőséges irányzathoz nem csatlakozott, sem az 1918-as szocialistákkal, akik a kommunizmusba való átmenetnek hivei voltak, nem kooperált, hanem szembeszállt velük. (Szomjas Gusztáv: Igaza van, együtt voltunk Nyíregyházán, amit felhány nekem Esztergályos. — Esztergályos János: Hogy én voltam önökkel Tiszalökön? — Derültség !} Nem, együtt voltunk Szomjas t. képviselő úrral a Károiyi-pártban akkor is, amikor otthagytuk Károlyi Mihályt és kivonultunk Lovászy Mártonnal mint reakciósok a Károlyi-pártból. Én elmentem a kisgazdapártba Nagyatádihoz titkárnak, ön pedig a Lovászy-pártban "tovább folytatta működését. (Szomjas Gusztáv : Nem, pardon, egy percig sem tovább. A kisgazdapártban működtünk és szétvertek bennünket Nyiregyházán. Ezt a gyűlést nekem ide szokták dobni !) T. képviselőtársam, azt a gyűlést igazságtalanul vetik az ön szemére, mert azon a nyiregyházi gyűlésen a polgári pártok nemes önfeláldozással viselkedtek és szembefordultak az ott flörtölő bolsevizmussal, és valóban életüket kockára vetve, néztek szembe azzal a tömeggel, amely a zászlórudakat összetörte és ellenünk fordult. (Szomjas Gusztáv : Letépték a zászlóinkat !) Ezt önnek t. képviselőtársam nem vetik szemére, hanem valószínűleg mást vetnek az ön szemére. Hogy azonban ezt a gyönyörű szép összhangot, amikor valóban egyetértünk, meg ne zavarjam, inkább nem m

beszélek arról, hogy mit vetnek az ön szemére. (Élénk derültség a baloldalon.) Szóval látom, hogy a kormányzat igen okosan megtette az első lépést az emigráció likvidálása felé. Mi is tulaj dónké pen az emigráció ? Miért félnek annyira tőle ? Kik emigrálnak ? Azok, akik politikai üldözés folytán hagyják el vagy kénytelenek elhagyni hazájukat, hogy az ott uralkodó hatalmi túlsúlyra jutott ellenséges politikai pártok üldözésétől vagy bosszújától meneküljenek, a lexikon szavai szerint azok az emigránsok. (Euna P. András: Akik rossz fát tettek a tűzre Î) T. képviselőtársam, én szeretem a mezei pacsirtát, de nem szeretem a pávát, tehát ilyen esetben, amikor nincs igaza, nagyon jó, ha nem méltóztatik zavarni. Az emigrációnak rendesen a szabadság szeretete a forrása. Ha nézzük a világtörténelmet és megvizsgáljuk az emigrációkat, akkor ez könnyen bizonyossá válik. Midőn Bizáncot a görögöktől elfoglalták, az ujgörögök Olaszországba menekültek, es ott hirdették a szabadság eszméit. 1690 ben Csernovitz Arzén patriarcha vezetése alatt 80.000 szerb hagyta el hazáját, mert az akkor ott dühöngő szabadságellenes irányzatot nem birta elviselni. A legyőzött mórok Spanyolországból Afrikába voltak kény telének menekülni. (Lendvai István: Bár már nálunk legyőzött mórok volnának ! — Derültség. — Reisinger Ferenc: Boros kancsóval nem is lehet azokat legyőzni ! — Lendvai István : Jobb szappant ajánlok a vörös mosdatáshoz !) A hugenották XVI. Lajos alatt Franciaországból a német államokba voltak kénytelenek menekülni, ahol szintén a szabadságért küzdöttek. A puritánok Angliából Amerikába menekültek, Rákóczi Ferenc és társai a Ponlus partjain, Rodostóban álmodoztak arról a szabadságról, amelyről ma mi álmodozunk. A francia forradalom menekültjei egész Európát bejárták és mindenütt a francia rabigát hirdették, és az az alól való felszabadításra hivták fel a nemzetek figyelmét. Ugyanígy volt a lengyel emigráció 1795-ben, s ez megismétlődött 1831-ben. De itt vannak a magyar szabadságharc emigrációja, amelyről senki sem meri feltételezni, hogy például Kossuth Lajost és társait nem a szabadságszeretet, nem a rabszolraság láncától való félelem és az ellene való küzdelemnek a harca és akarata vitte ki innen. Ez mind, minden egyes emigráció esete bizonyítja, hogy egy olyan áhamban, egy olyan országban, amelyből a polgárok kénytelenek kimenekülni, mert a maguk meggyőződését, a maguk politikai irányát ott nem szolgálhatják, abszolutizmus uralkodik. (Felkiáltások jobbfelől : Dehogy ! Szót se róla ! — Krakker Kálmán : Hogy a bolsik kiszöktek inren, ezt nem lehet az emigrációhoz hasonlítani ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Drozdy Győző : Szó sincs róla, senki se akarja összehasonlitani az 1918-as évek, mondjuk: epigonjainak menekülését a szabadságharc emigránsainak a sorsával, (Felkiáltások: Nem is lehet!) — ilyen vakmerőségre nem is vetemedném — miután azonban de facto szabatosan körülirtam, meghatároztam és definiáltam, hogy mi az emigráció, bizonyos, hogy ezek is egy" politikai irányzat elől menekültek. Már most azt kérdezem az igen t. kormánytól, hogy okos kormányzati politika e az, hogyha ezeknek az emigránsoknak, akik innen kisebb-nagyobb bűnökkel terhelten kimenekültek — mert hiszen korántsem akarom vitatni, hogy ezek között nincsenek bűnös emberek... (Lendvai István : Más egy Kossuth és más ha egy körözött betörő emigrál !) Természetes, hogy más. De nem is beszélünk mi a Strasznofok, vagy más körözöttek meneküléséről, mert azok szökevénjœk, nem beszélünk a kommunista vörös nyulakról, akik meglógtak ebből az országból mert azoknak, semmi köze a mi szivünkhöz, leikünkhöz i*