Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-539
28 A nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, kedden. azokkal mi nem rokonszenvezünk, ellenben újból szót emelek azoknak a tisztességes derék magyar embereknek az érdekében, akik közül már többen hazajöttek, hazajött Nagy Vince t. képviselőtársam, (Éljenzés a szelsöbaloldalon.J hazajött Lovászy Márton igen t. barátom (Éljenzés a szelsöbaloldalon.J és azok közül, akik még nagyon sokan vannak künn, de akiket szintén haza vár az ország, mert tűrhetetlen, hogy ezeket az embereket az emigráns sors ölje meg. — (Reisinger Ferenc : Garami Ernő, Böhm Vilmos ! — Kuna P. András : Senki sem bántja őket csak a rossz lelkiismeret ! — Beisinger Ferenc: Ezek nem gyilkoltak, nem raboltak, mint sokan, akik idehaza vannak! — Kima P. András: Ha hazajönnek kezdik ott ahol elhagyták ! Azt mondták! — Malasits Géza; Maga is szeretné ott folytatni, ahol elhagyta ! — Derültség. — Pikier Emil : Már régen elhagyta ! — Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! Az idő előrehaladván kénytelen vagyok egy egy szép részt kihagyni anyagomból és bár a költségvetés egy-két tételét konkrété is megemlítettem, kénytelen vagyok rátérni arra a pénzügyi politikára, amely nyomorgatja ezt az országot/Nem tudom elfelejteni azt a képet, amikor felállott itt a pézügyminister ur, rózsás, megelégedett, mosolygós arccal ; ragyogó arccal számolt be arról a nagyszabású, gyönyörű szép politikáról, amelyet ők inauguráltak. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Amit a Viktóriánál eléri !) Megesett a lelkem azon a megszentelt naivságon, ahogyan a magyar pénzügyminister mosolyogva néz szembe a lerongyolt adófizetőkkel, egy kirabolt, tönkrement, megalázott gazdaságilag a pusztulás szélén álló országban. Megdöbbentő a pénzügyminister urnák ez a nyugalma. Hát nem látja a pénzügyminister ur, hogy ebben az országban a sipistákon és panamistákon kivûl a tisztességes munkából élő emberek nem tudják rendesen [eltartani hat napi munkájukkal a családjukat? Nem látja a pénzügyminister ur, hogy ez a gazdasági pusztulás, ez a vizözön, ametyet itt tapasztalunk, már oly hullámokban verődik a társadalom felé, hogy rövidesen el fog söpörni maga elől minden akadályt? Az optimista pénzügyminister ur tisztán azt nézi, hogy az államháztartás rendben van, tisztán azt nézi, hogy megfelelő rendszabályokkal, árverésekkel, végrehajtóval, párnák leadásával, meg tudja szerezni a maga szamára azt az összeget, amely az államháztartáshoz szükséges ? De a pénzügjmiinisternck a polgárokra, az adófizetőkre is kell tekintenie, és amikor ő olyan nagyon meg van elégedve munkájával, amikor az adóprést csavarja, akkor legalább az egyik szemével bandzsalitson oda a szegény polgárságra, amely ezt az igát tovább nem birja el s nem birja tovább viselni ezt a rendszert. Különösen megdöbbentő volt a pénzügyminister urnák megátolkodott kitartása amellett, hog3 r a magyar adórendszernél nincs jobb, a kerek világon, hogy a pénzügyminister ur mennyire szerelmes a mi adórendszerünkbe. Megáll az ember esze, hogy egy pénzügyminister hogyan tudja ezt a magyar adórendszert, amely a legkomplikáltabb, a legziláltabb, s amelynek csirái a Bach-korszakból maradtak még itt, amelyet gyökeresen még sohasem reformáltak át, mondom, hogyan tudja egy pénzügyminister ezt a rongy adórendszert magasztalni ? ! Elnök (csenget} : Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni! (Lendvai István : Nem szabad textilipari kifejezéseket használni ! — Derültség.} Lendvai István képviselő urat kérem, ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéshez semmit sem hozzáfűzni ! (Lendvai István : Nem ahhoz fűztem !) Drozdy GTÖZÖ : Bocsánatot kérek, lapsus volt részemről, nem ezt a kifejezést akartam használni, hanem azt akartam mondani, hogj^ rossz adórendszert Mondom, el sem tudom képzelni, hogy akadjon egy pénzügymimster, aki szerelmes lehet ebbe a szörnyű adórendszerbe, amely Magyaroi szagon van. Ezt az adórendszert mi egyszerűen lemásoltuk a 48-as forradalom után az osztrákoktól Közönséges másolat, kópia volt ez az adórendszer, amelyet Bachék átültettek ide. Azóta toldoztuk-foldoztuk jobbról balrcl, de rendszeres munkát, komoly adóreformot sohasem végeztünk rajta. Szervi hibában szenved ez az adórendszer. Amikor egyforma mértékkel akar mérni, még akkor is agyonsújtja a kisembert Különösen három irányban igazságtalan ez az adórendszer. Először nincs benne komoly létminimum, másodszor nincs benne progresszivitás és harmadszor vét a szociális igazság ellen. Törvényes szervvé avatta ez a kormányzat Magyarországon az adódenunciánst. Tudja meg azonban a pénzügyminister ur, hogy mi, akik nem lelkesedünk ezért az adórendszerért, amely neki annyira tetszik, egj^etlen igazságos adónak a jövedelemadót tekintjük. (Ugy van! balfelől.J Látjuk a porosz rendszerben, hogy nem hányhatja az iparos a kereskedő szemére, hogy : »mi többet fizetünk, mint ti,« a gazda sem az iparosnak, és megfordítva, egyik társadalmi osztály nem vetheti a másik társadalmi osztály szemére, hogy : »ti kevésbé veszitek ki a részeteket az állam terheiből.« mert a jövedelemadónál egyforma mértékkel és egyforma igazsággal kell a polgárnak a maga jövedelméből az állam számára leadni az obulust. Ez a rendszer nem más, mint az adóalan3 T ok szisztematikus tönkretevése. A legnagyobb erkölcstelenség ennek a rendszernek további fentartása. A forgalmi adó, amelyre már annyiszor panaszkodtunk erről az oldalról, állandóan védelemben részesül a pénzügyminister ur részéről. Megmagyarázza nekünk minden alkalommal, hogy ő is érzi és ő is érti azt, hogy a forgalmi adó sehogysem igazságos, azonban nem látunk egy komoly, mélyremarkoló cselekedetet (Sándor Pál : Az igaz !), nem látunk tőle egy elhatározó gesztust, lépést, amely közelebb juttatna bennünket e rendkívüli adóterhek aló,l való felszabaduláshoz. (Sándor Pál: Ugy van !) És hiába sikong a magyar kiskereskedelem, hiába sikong a kisiparos-osztály, (Sándor Pál : És a lakosság !) a forgalmi adó terhei napról-napra nőnek és ma már sem részletekben, sem másképen az adót megfizetni nem tudják. Országszerte hangzanak a panaszok, hogy a forgalmi adó miképen teszi tönkre a kisipart. Nehogy azt mondják, hogy hasból beszélek, felolvasom aKiskomárom és Vidéke Ipartestületének kebelébe tartozó iparosoknak a kereskedőkkel együtt tartott nagygyűlésén hozott határozatát. Ennek a határozatnak főbb pontjai a következők (olvassa) : »A Kiskomáromban, 1926 március 21-én tartott iparosközgyülés, amelyen a kereskedők is képviselve vannak, mély tisztelettel kéri a pénzügyminister ur őnagyméltóságát, hogy az egyfázisú forgalmiadó-rendszer mielőbbi behozatala érdekében az intézkedéseket meglenni méltóztassék. Ez a kérelem a következőkben találja indokolását : 1. A mai tűrhetetlenül rossz üzletmenet mellett a kivetett forgalmi adót az érdekeltség megfizetni képtelen, mert a kirótt átalányösszeg többszörösen felülmúlja a forgalom után járó összeget. 2. A jelenlegi forgalmiadó-rendszer teljesen alkalmatlan arra, hogy az érdekeltség brutto forgalma után igazságosan adózzék. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy a 2%-os forgalmi adó'csupán papíron van meg, ellenben a valóságban 3—5 szőröse fizetendő, amit az érdekeltség minden törekvése és utánjárása után sem tudott mérsékelteim. 3. Adatok bizonyítják, hogy a forgalmi adómérséklés sohasem, mig a felfelé való igazítás általános volt.
