Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 309 százalékos rokkantak nevetséges összeget kapnak, amig az állam minden hónapban, vagy minden negyedévben ráir az alispánokra és rajtuk keresztül a községi jegyzőkre, hogy a hadiözvegyek ujabb és ujabb számát rostálják ki és mindig ujabb és ujabb hadiözvegyekről állapitsák meg, hogy van vagyonuk, tehát meg tudnak élni: mindaddig nem lehet hozzájárulni ahhoz, hogy egyeseket viszont kiváltságos helyzetbe juttassanak. Kerületemből is jöttek hozzám hadiözvegyek, akiktől elvonták a segélyt. Pl. van valamelyiknek egy kis viskója, konyhával és egy szobával s erre megállapítják, hogy anyagi viszonyai olyanok, hogy már nem szorul további segélyezésre. Ezt nagyon furcsa elbánásnak találom s nagyon célszerű volna ennek a kérdésnek reviziója, mert az a körülmény, hogy egy hadiözvegynek, akinek egyébként semmi más jövedelme nincs, van egy kis szoba-konyhás viskója, — amely után adóban és fentartási költségekben van annyi kiadása, mint amennyit máshol a házbér tesz ki — nem lehet jogcím arra, hogy ezért az özvegyi járandóságtól elüssék. De van még egy szempont. A frankhamisítással kapcsolatosan a kormány emberei Budapesten - tüntető felvonulást terveztek. Tudomásom van arról, hogy vidéken egyesek, akik vitézi telket kaptak, szintén felszólitást kaptak, hogy ebben a tervezett tüntetésben vegyenek részt. Ebből is azt látom, hogy itt nem a vitézek megjutalmazásáról, hanem bizonyos politikai szempontok kielégítéséről, egy bizonyos^ politikai kaszt szervezéséről van szó. Én tehát nem járulhatok hozzá, hogy a társadialomból egyeseket kiragadjanak és Hmegjutalmazzanak, ugyanakkor, amikor másoknak minimális összeget sem tud juttatni az állam. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Minden tekintetben aláírom előttem felszólalt t. képviselőtársam érvelését és magam is arra az álláspontra helyezkedem hogy a Vitézi Székre fordított összeget a költségvetésből töröljük. Lehetetlen állapotnak tartom, hogy egy ilyen intézmény, mint a Vitézi Szék, a költségvetésben évről-évre különböző összegekkel, ezidő szerint több, mint 50.000 pengővel szerepeljen. Miért és mi címen? Abszurdumnak tartom magát azt a tényt is, hogy Vitézi Széket csinálnak és a vitézek közül kiválogatják azokat, akik politikai szempontból használhatóbbak (Ellenmondások jobbfelől.) és nem azokat, akik valójában vitézek is voltak akkor, (Somogyi Béla: Szakszervezeti vitézek!) amikor igenis, vitéznek kellett lenni! (Somogyi Béla: Én ott voltam, ahol vitéznek kellett lenni!) Én is ott voltam s képviselőtársam sem volt közelebb a golyókhoz, mint én, mert hivatalosan is rokkanttá nyilvánítottak a rajvonalban szerzett sebem következtében. Én tehát nyugodtan beszélhetek ezekről a kérdésekről, mint olyan, aki minden tekintetben érdekelve voltam a háborúban. Lehetetlennek tartom a háború vitézeinek ilyen kasztba-szedését. Hiszen itt is felvetik a gondolatot: hátha valamikor még szükség lesz másokra is, nemcsak a vitézekre? Beszélnek, sejtetni engednek kijelentésekkel dolgokat. Az, amit a vitézekkel kapcsolatban most csinálnak, nem valami épületes, léleknemesitő látvány ugyanakkor, amikor a vitézeknek egy jelentékeny része — azok, akik ott veszítették el kezüket, lábukat, akiknek családja tönkrement, akik szemük világát hagyták a csatatéren — koplal és ki van rekesztve ebből á kasztból, amelyet vitézi rendnek kereszteltek el. Ha már a vitézség honorálásáról van szó, akkor én nagyon is az egyenlőség elvi alapjára szeretek helyezkedni. En egyenlően szeretem honorálni azt a vérveszteséget, amelyet a katonák a csatatéren szenvedtek. Itt azonban azt látjuk, hogy a vitézek szektájával olyan uj rendet akarnak teremteni, amelynek, ha átnézzük a vitézi rend kátéját, néha nagyon furcsa tevékenységi köre van. Különösen abból a szempontból nagyon furcsa és különös ennek a szektának a tevékenysége, hogy elsősorban a kormány támaszaként jelentkezik a vidéken és a törzskapitányok és egyéb egyének vezetése alatt álló vitézi szekták a vitézi jogból eredően a megyékben, városokban és községekben egészen különleges helyzetet akarnak maguknak biztosítani. Ismételten hangsúlyozom, azon az állásponton vagyok, hogy ha valaki megérdemel támogatást és méltánylást a háborúban szerzett érdemeiért, akkor elsősorban azok a nyomorultak érdemelnek meg, akiknek minimális életlehetőségét sem biztosítja most az a járadék, amelyet a magyar állam hónapról-hónapra folyósít részükre. Ha valakik érdemeket szereztek, ugy azok a szerencsétlen özvegyasszonyok, akiket minden lehetetlen ürüggyel igyekeznek kirostálni az igényjogosultak sorából, hogy még azt a nyomorult pár koronát se kelljen számukra folyósítani. Az egyenlő elbánás elvének alapján igenis követelem, hogy a magyar állam a háborúban rokkantakká, nyomorultakká váltaknak, legalább minimális életlehetőségét biztosítsa és ne fordítson ilyen u. n. vitézi rendek kreálására és fentartására költségvetésében évről-évre nehéz milliókat. Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha szólni senki sem kivan, a vitát befejezettnek nyilvánítom. A ministerelnök ur kíván szólani. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A tavalyi kifogiások, amelyeik a Vitézi Rend főszéiktartóságának tételei ellen annakidején felhangzottak, az idei vitában újból felmerültek. Az egyik kifogás az, hogy nem törvénnyel lett a Vitézi Rend megalapítva, s hogy ennek folytán a költségvetésből törlendő. Hát nagyon sok intézménye van a magyar államnak, amely a költségvetésben szerepel, és amelyet nem külön törvény, hanem költségvetési törvény kreál. Méltóztassanak például megnézni a következő címet: Budapesti Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötő 1 kormánybiztossága. Ez sem törvény által lett megállapítva, hanem a költségvetési törvény által lett törvényesítve az a létesítmény, melyet a ministertanáes hoaott létre. (Baticz Gyula: De ez csak átmeneti intézmény !) Ha állandó intézmény volná, akkor is épen ugy meg lehetne csinálni a költségvetési törvény által. Azt hiszem, aki a magyar egyetemen a közjogot hallgatta, az tudja, hogy a magyar államiban intézményeket lehet rendes törvénnyel, vagy költségvetési törvénnyel is kreálni, ez tehát abszolúte nincs ellentétben a magyar közjoggjal, sőt azzal harmóniában van. (Györki Imre: Melyik költségvetési törvényben van, mert ilyen nincs!) Évről-évre visszatér. (Györki Imre: De ez csak költségvetés, de nem költségvetési törvény! — Zaj f a jobboldalon.) A költségvetési törvény révén válik törvényerejűvé, a költségvetési törvény pedig épolyan törvény, mint minden más törvény. Én tehát itt nem látok abszolúte semmi nehézséget, mert akkor 43*
