Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

306 À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. den alkalommal követelni is fogom, hogy erre a célra a lehető legnagyobb összegeket bocsássák külképviseleteink rendelkezéséire. Méltóztassanak csak meggondolni, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy miiyen nagy bajok vannak Törökországban, Argentínában, Braziliában és általában a külföldön, nem is szólva Franciaországról, a külföldre most nagy tömegekben kiszivárgott magyarok között, akik munkához nem jutottak vagy munkához jutottak ugyan, de azt elveszítették és sem a követségek, sem a konzulátusok semmiféle segélyben nem részesitik őket. A ministerelnök ur itt felvesz 544.000 pengőt, amelynek egy része fordíttatnék erre a célra. Szeretnék kimutatást látni arról, hogy hol és mikor segélyeztek külföldön bajba jutott magyar állampolgárokat e tétel terhére. Én ugy vagyok informálva, hogy ezt az összeget voltaképen a belügyministerium kivándorlási alapja dotálja, ezt az 544.000 pengőt, tehát olyan alapból veszi el a ministerelnökség költségvetése, amelynek valóban fezt a célt kellene szolgálnia, hogy a külföldön bajba jutott magyar állampolgárokat segitse, akár azzal, hogy munkát szerez nekik, akár azzal, hogy megváltja részükre a vasúti jegyet, hogy hazajöhessenek szülőhazájukba. (Szabó Imre: Vagy jogsegélyt nyújtsanak vele!) Számtalan panaszos levél érkezik a magyarországi szociáldemokrata szakszervezetekhez Törökországból, különösen Anatoliának sok vidékéről, Franciaországból és a tengerentúlról is: Argentínából és Braziliából is és ezek a panaszos levelek mind azt mutatják, hogy külföldi képviseleteink nem végzik el azt a feladatot, amely részükről ezzel a kérdéssel kapcsolatban elsősorban elvégzendő volna. Méltóztassanak arra gondolni, hogy például Braziliában az oda kikerült magyarok most teljesen segitség nélkül maradtak. Hogy milyen okokból történt az, hogy az oda kiküldött magyar főkonzult nem fogadta a braziliai köztársasági elnök és hogy annak vissza kellett jönnie, azt nem firtatom. Ha a ministerelnök urnák jól esik, tegyen erről jelentést a nemzetgyűlésnek, ha hallgatni akar róla, hallgasson, de én arra akarok utalni, hogy a braziliai magyarok most teljesen védelem nélkül állanak. Igaz^ hogy a magyarok védelmét ott már régebben átvette az ottani holland követség vagy konzulátus, —• nem tudom, mi van ott — azonban mégis az történik, hogy az oda kikerült magyarok a legnagyobb nyomorba kerülnek és a holland konzulátus segítségével sem tudják elérni azt a helyzetet, amely számukra tűrhető volna és még azt sem, hogy haza kerülhessenek. Hiszen a holland konzulátus nyújthat talán nekik jogsegélyt, de anyagi támogatást nem nyújthat és az ottani társadalmi akció, amelynek folyásáról van információnk, nem elegendő ahhoz, hogy azt a rettenetes nyomort, amelybe különösen San-Paoloba kerültek, a bevándorolt magyarok, enyhítse. Azt látom, hogy a külföldi magyarok védelme a lehető legrosszabb állapotban van. A ministerelnök ur — jól emlékszem — egy bizottsági ülésen kilátásba helyezte, hogy kezére fog járni egy olyan mozgalomnak, amely innen hazulról szervezi meg a külföldi magyarok védelmét. Amikor én utaltam olyan eszközökre, amelyek céltudatosak és amelyek eredménnyel kecsegtetők, akkor a ministerelnök ur kijelentette, hogy ezeket ő nem tudja akceptálni. Utaltam a német hasonló szervezetekre, amelyek, bárhol is vannak németek, — legyenek azok Oroszországban vagy Braziliában — mindenhová odaférkőznek a maguk erkölcsi és anyagi segitségével. A németek épen e szervezetek fennállása és működése következtében nem érzik magukat elhagyatottaknak, árváknak, mint ahogyan azoknak kell érezniük magukat a külföldre került magyaroknak. Azt látom, hogy ez az 544.000 pengő nem elég a tételben jelzett cél szolgálatára, sőt az látom, hogy a belügyministeriumnak egy alapjából vesz el olyan összegeket, amelyeknek ott kellene maradniok. Épen ezért kénytelen vagyok hozzájárulni a törlési indítványhoz. Méltóztassék a belügyministerium vagy akármelyik ministerium költségvetésébe bármilyen nagy összeget beállítani, én nagyon szívesen megszavazom ezt a tételt. De mivel kétségeim vannak abban a tekintetben, vájjon ennek a tételnek összegei csakugyan a jelzett célra fordittatnak-e, a törlési indítványt fogadom el. (Helyeslés o szélsőbaloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr, Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Az 5. rovat alatt felsorolt kiadási tétel, vagyis a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására átalányként felvett 544.000 pengő két célt szolgál. Az egyik a hazai kisebbségek szükségleteinek ellátása, ami bizonyos adminisztratív apparátust foglalkoztat, amenyiben talán három kormánybiztos és egy megbízott végzi ezeket a teendőket, amelyekkel együtt természetesen dologi kiadások és utazási költségek is felmerülnek. Ezzel a tétellel kapcsolatban állanak bizonyos kiadások, különösen abból a célból, hogy német, tót és szerb nyelvű kurzusok lehetővé tétessenek oh^an tanítók részére, akik nemzeti iskolákban fognak tanítani. De ezenkívül természetszerűleg ebben a tételben helyet foglalnak azok a kiadások is, amelyek az idegenbe szakadt magyar állampolgárok támogatására vanak szánva és amelyeket részletezni költségvetésileg előre természetszerűleg nem lehet, mert a szerint adatnak ki, ahogy ilyen költségek felmerülnek. A magam részéről osztozom abban a felfogásban, hogy az a tétel, amely itt a költségvetésben szerepel, egyáltalában nem elegendő a felmerült szükségletek ellátására. Csak utalok arra, hogy a belügyministeriumnál szereplő kivándorlási alap és ennek a jövedelmei is részben ilyen kiadásokra fordíttatnak, úgyhogy az egész szükséglet természetszerűleg nem itt számoltatik el, hanem két tárcánál, a belügyministeriumnál és a ministerelnökségnél. Teljesen elismerem azt, hogy ezek a tételek nem elegendők és ahogy pénzügyi helyzetünk javulni fog, természetszerűleg abba a kénytelen helyzetbe^ jutok, hogy a pénzügyministertől erre a célra nagyobb ellátmányt fogok kérni. Ami azokat a speciális kérdéseket illeti, amelyeket a t. előttem szólott képviselő ur felhozott nevezetesen a délamerikai, a braziliai esetet, ahol mi egy magyar konzulátus felállítására exequaturt kértünk a san-paoloi államtól és ezt az exequaturt nem kaptuk meg, ennek oka az volt, hogy a magyar sajtóban bizonyos támadó cikkek jelentek meg, amelyekből az ottani állam kormánya azt hitte

; hogy az általunk jelöltképen emiitett konzultól, illetőleg talán a bel ügyministeriumtól származtak volna és ez volt oka azoknak a súrlódásoknak, amelyek miatt konzulátusunktól az exequaturt megtagadta. Jelenleg a helyzet az, hogy minket diplomáciailag a hollandok képviselnek ottan, azonban Rio de Janeiroban, tehát