Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

À nemzetgyűlés 543. ülése 192> Hebelt Ede jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! A niinisterelnök ur a minister elnökség: költségvetésének általános tárgyalása során, amikor reflektált a felszólalásokra, különösen pedig a,felszólalásoknak arra a részére, amely a sajtó magatartására és a ministerelnök urnák a sajtóval szemben elfoglalt állásfoglalására vonatkozott, emiitette, hogy ministerelnöksége ideje alatt soha nem merült fel olyan cselekmény, amely alkalmat adott volna, vagy alkalmul szogált volna arra. hogy akár a kormány egyes tagjaival, akár a ministerelnök ur személyével kapcsolatos támadás miatt a ministerelnök ur valamely lapközleménnyel szemben megtorló intézkedéseket foganatosítson. A ministerelnök urat, ugylátszik, cserbenhagyta az emlékezőtehetsége és megfeledkezett arról, hogy van egy lap, amellyel szemben a megtorló intézkedést épen a ministerelnök ur személyével kapcsolatban történt támadás váltotta ki és ez a sajtóorgánum a Népszava. Méltóztassék emlékezni arra, hogy 1924 november 28-án az ellenzéki képviselők közül 14-et a Ház elnöksége palotaőrökkel vezettetett ki a nemzetgyűlésből. A kivezettetésre az adott okot, hogy itt az Eskütt-üggyel kapcsolatosan felolvastatott egy olyan levél, amelyet a ministerelnök ur, mint bizalmas levelet intézett az akkori földmivelésügyi ministerhez és ebből az incidensből kifolyólag támadt vihar következtében, mint mondolttam, a Házelnökség 14 ellenzéki képviselőt távolított el. Másnap erről az eseményről beszámolt a Népszava is, mint ahogyan beszámoltak általában az összes lapok és természetesen szóvá tette az elnökségnek ezt a magatartását és természetszerűleg szóvá tette a ministerelnök urnák azt a ténykedését és azt az ellentétet, amelyet egyes felszólalók véltek kiolvasni abból a levélből, amelyet a ministerelnök ur a földmivelésügyi ministerhez intézett annakidején és abból a tanúvallomásból, amelyet a ministerelnök ur az Eskütt-per tárgyalása kapcsán tett. Ez a vallomás és ezeknek- az ellentéteknek egymással való szembeállítása volt szempont, \ amely arra vezetett, hogy 1924 decfâmber_ 1-ső napján a Népszavától az utcai terjesztés jogát ugyancsak a kiviételes törvényre való utalással megvonták. Azóta 520 vagy 530 nap telt el és a ministerelnök ur nem tartotta szükségesnek, amint mondom, a saját személyével szieinben történt támadással kapocsolatosan (Klárik Ferenc: A genfi demokrata!) hogy ezt a hibát reparálja és nem tartotta szükségesnek, hogy a Népszava kolportázsjogát — amely, mint mondottam, körülbelül 530 nappal ezelőtt vétetett el — ma már visszaadja. Amikor tehát a ministeriälnök ur itt olyan kijelentést tett, hogy a kormány megtorló intézkedéseket lapokkal szemben a saját reputációjának megvédése érdekében és a kormány tagjával szemben tanúsított magatartása miatt sohasem tett, akkor le kell szegeznem, hogy igenis tett, sőt ezt a bosszúálló hadjáratot, ezt a megtorló intéz'kedést egy közleménnyel kapcsolatban, amelyben a Népszava nem tett egyebet, minthogy csak regisztrálta a parlamenti eseményeket, ma is fentartja. Ezt kívántam a ministerelnök ur figyelmébe ajánlani és magam részéről is teljes egészében csatlakozom Szabó Imre t. képviselőtársam indítványához, amelyben az e címen felvett összegeik törlését kéri. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem Ikiván szólani, a vitát bezárom. ). évi május hó 4-én, kedden 3Ô5 A ministereinök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! Kérem a felsorolt tételek fenntartását a költségvetésben, bár elismerem, hogy azok, bizalmi kérdések lévén, az ellenzék részéről rendesen nem szoktak elfogadtatni. Ami a délelőtt folytatott polémiára való visszatérést illeti, én tényleg nem emlékszem arra, hogy valaha intézkedést tettem volna valamelyik lap ellen azért, mert- személyemben támadott volna. Erre a bizonyos esetre, sem emlékszem ugy, hogy a kolportázs elvonása azért történt volna, mert a lap eingem személyemben támadott volna, bár ebben a percben azokról az indokokról beszámolni nem tudok, mert hiszen az akta nincs előttem. Mindenesetre utána fogok nézni. De én ugy emlékszem, hogy ez az eset sem függ össze egy ellenem intézett személyes támadással. Különben is a Népszava akkor nem lett betiltva, hanem a kolportázs-joga lett elvonva. (Szabó Imre: Már régen visszaadhatták volna! — Klárik Ferenc: Alkotmányos országban a minister ilyet nem tehet!) Ami pedig a betiltásokat illeti, az igen t. képviselő ur sem tud beszámolni egyetlenegy olyan esetről seim amikor a lapbetiltás ilyen kormány elleni támadásokkal függött volna össze. Mondom azonban, én erre az esetre nem igy emlékszem, mint a t. képviselő ur és utána fogok nézni az aktának, hogy tulaj donképen mi volt az oka annak, hogy a kolportázs-jog akkor elvonatott. (Baticz Gyula: És ha igy lesz, vissza lesz adva a kolportázs-jog'?) Kérem, akkor be fogom ismerni, hogy tévedtem és hogy emlékezetem tényleg cserbenhagyott (Derültség.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 4. rovattal szemben Szabó Imre képviselő ur törlési indítványt adott be. Az eredeti szöveggel szemben fogom feltenni a kérdést. Kérnem: méltóztatnak-e a 4. rovatot elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur törlési indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. Az eredeti szöveg fogadtatván el, Szabó Imre képviselő ur indítványa elesik. Következik az 5. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a rovatot felolvasni. Hébelt Ede jegyző (olvassa): »5. Kovát. A hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására átalányként 54.000 pengő.« Elnök: Szabó Imre képviselő ur kivan szólani. Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Ezzel kapcsolatban már az általános vita folyamán elmondtam felfogásomat; ezt most is fentartom és javaslom,-hogy az 5. rovatban: »A hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására« átalányként felvett 544.000 P az előirányzatból töröltessék. Elnök: Várnai Dániel képviselő ur kivan szólani ! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Én ezzel a tétellel szemben azon a véleményen vagyok, hogy arra a célra, amelyet a tétel elárul, az 544.000 P rendkívül kevés. Engedje meg tehát nekem az igen t. minister ur a kételkedés jogát itt is abban a tekintetben, hogy valami egészen más célra fordítják az itt felvett összeget. Én elismerem, hogy a külföldön bajba jutott magyar állampolgárok támogatására nagy szükség van; nemcsak elismerem, hanem min-