Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

302 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hé 4-én, kedden. a Nemzetek Szövetsége utján a feleslegekre is rátette a kezét. Mi mésr e fölött sem rendelkezünk. Szóval, ha a feleslegek szúrtak szemet a Nemzetek Szövetségének, akkor felmerül az a kérdés, hogy kell-e nekünk ez a genfi kölcsön vagy nemi Uj egyezmény szüksége marült fel, és na az erre vonatkozó tárgyalásokban nem tudtunk volna megállapodásra jutni, akkor előállt volna a kölcsön stornirozása. erre azonban nem volt szükség. Itt csak egy hiba történhetett, az, hogy a pénzügyminister ur a költségvetési előirányzatokat feleslegekkel zárta. Ez azonban nem elég ok arra, hogy a Nemzetek Szövetsége visszatartsa a részleteket, amelyekre nekünk jogunk van az egyezség szerint. Előállt egy nagy ellentét azáltal, hogy nem kaptuk meg a részleteket. Azt mondja a Nemzetek Szövetségének első száma jegyzőkönyve: Nem akarok én Magyarországtól különleges előnyöket sem pénzügyi, sem gazdasági téren. Kérdem: nem különleges gazdasági előny-e az, ha ezek a részletek ott maradtak abban az országban, ahol jegyeztettek és ezeknek az országoknak gazdaságában forognak?'nem előny-e az, hogy ha én törlesztem a kölcsönt, nemcsak a részleges kamatokat, hanem a teljes összeget fizetem. A törlesztési öszszeget is saját országukban forgathatják és gyümölcsöztethetik a kölcsönt jegyzők. Azért nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy ebben a kérdésben a nemzetgyűlést felvilágosítani méltóztassék. Szinte kisért már az országban, hogyan és miképen lehet az, hogy mi évenkint közel 40 millió pengőt fizetünk kamattőketörlesztés és kezelési költség címén és a hátralevő kölcsön után mindössze 2 800.000 pengőt kapunk. Ezt semmiképen sem lehet megérteni, mert a részletek visszatartása ellenkezik a kölcsön felvételét szabályozó törvényes rendelkezésekkel, de ellenkezik a kölcsön felvételének célzatával is. De vegyük a dolog technikai részét, amely nem is egyszerű technika, hanem tulajdonképen a jogi résznek kiformálása, amely a zárszámadásban jutna kifejezésre, ha kaptunk volna zárszámadást. Ha zárszámadás van, akkor az egész kölcsön összegét, amely 4VB billiót tesz ki koronában, pengőben pedig 371 milliót, be kellene állítani a vagyonleltárba, de miután nem kaptuk meg a kölcsönt, nem volna megfelelően egyensúlyozva egy teljesen egyenértékű bevétellel. Ha ennek az évnek a zárszámadásába bállitjuk ezt a kölcsönt, ezen év zárszámadásában az állam vagyonát teljesen megsemmisítené a kölcsön, úgyhogy tiszta teher, tiszta hiány mutatkoznék a jövedelemés vagyonmérlegen. Mindenesetre ez olyan kérdés, amelynek belső rugóit legjobban ismeri a kormány, ismerheti különösen az igen t. ministerelnök ur, aki igazán diplomáciai művészettel tette meg jelentését erről a kérdésről februári genfi útját illetőleg. Egészen őszintén megmondott mindent, hogy mit kivannak tőle. A pénzügyminister ur külön foglalkozott ezzel, de ő már elhallgatott részleteket. A ministerelnök ur kiemelte, hogy most, mikor az ellenőrzés megszüntetéséről lesz szó Genfben, nemcsak a költségvetési törvényt kell nekünk prezentálnunk, hanem a zárszámadásokat is. Ha ez igen t. ministerelnök ur szakit annyi időt magának, hogy elolvassa az általános vitában tartott beszédemnek ezt a részét, megláthatja belőle, hogy én nem tartom a Nemzetek Szövetségét jogosultnak arra, hogy tőlünk az ellenőrzés megszüntetése előtt formális zárszámadásokat kívánjon, ő a költségvetésre hozta a folyósítást, a további ellenőrzésre megvannak a beadványok; ő évközben többet tudott, mint a magyar nemzetet képviselő nemzetgyűlés. A Nemzetek Szövetségének szerintem zárszámadás kívánására nincs joga. A magyar nemzetnék azonban joga van firtatni és kutatni, hogy miért nem adják ide nekünk a megszavazott, illetőleg felvett kölcsönt, miért forgatják azt saját országukban, miért fizettetnek velünk tőke- és kamattörlesztést akkor, amikor mi ennek a kölcsönnek hasznát nem vesszük. Ők maguk is ugy kontemplálták, hogy az általuk kimunkált adóbevételek közé idejében bejusson ez az idegen pénz és felfrissítvén a megromlott magyar pénzt, ezáltal segítsék az országot pénzügyileg helyreállítani. Óriási az a közgazdasági kár, amely Magyarországot érte amiatt, hogy a kölcsönrészleteket nem kapta meg az egyezmények alapján számitáisba vett időre és hogy a beruházásokat ugy a kölcsönből, mint a feleslegektől elkésve teljesiti. De bármiként legyen is, a nemzetnek joga van a kölcsönművelet törvénytől eltérő végrehajtása fölött ítéletet mondani. Nagyon lekötelezne a t. pénzügyminister ur, ha ebben a kérdésben a Házat felvilágosítani szíveskednék. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Várnai Dániel szólásra ^ jelentkezik.) Várnai Dániel képviselő ur kivan szólni. Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Az előttem szóló Strausz István t. képviselőtársam a költségvetés ezen tételeinél felvetett egy gondolatot, amelyet magam is szeretnék felszínen tartani és szeretnék erre az igen t. kormánytól választ kapni. Ha jól értettem, Strausz István t. képviselő ur a népszövetségi kölcsön stornirozásának a gondolatát vetette fel. Én már az általános vitában rámutattam arra, hogy a népszövetségi kölcsön nem szolgálta azt a célt, — az ország gazdasági életének^ talpraállitását — amelyre ezt a kölcsönt tulajdonképen felvettük. Nagyon sajnálom, hogy az általános vitában elmondott megjegyzéseimet az igen t. pénzügyminister ur nem méltatta figyelemre, igy most kívánok tehát újból rámutatni arra, hogy milyen irtózatos terhet ró tulaj donképen az a llamra a népszövetségi kölcsön. Rá kívánok ^mutatni különösen arra, hogy a népszövetségi kölcsönre nem volt szükség, még pediglen azért nem, mert az ország belső erejének igénybevételével teljesiteni tudtuk volna azt, amit az igen t. kormány a népszövetségi kölcsönnel ért el: el tudtuk volna érni a költségvetési egyensúly helyreállítását. De arra is rá kívánok mutatni, hogy ezt a kölcsönt nem fordították teljesen arra a célra, amire felvették. A népszövetségi kölcsön 250 millió összegéből nem fordítottak az államháztartás egyensúlyának helyreállítására akkora összeget, amelyet az ország a maga belső erejéből elő tudott volna teremteni. Rámutathatok arra is, hogy a népszövetségi kölcsönből^ — ha jól tudom — 133 millió aranykorona még mindig érintetlenül fekszik a Nemzeti Bankban. 117 millió aranykorona volna tehát az az Összeg, amely a költségvetési egyensúly helyreállítására felhasználtatott. De ha ebből a 117 millió aranykoronából levonom azokat az összegeket, amelyeket a népszövetségi kölcsönből használtak fel ugyan, de nem az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, itt van mindjárt a mait év augusztusában a beruházásokra felszabadított 20 millió aranykorona, továbbá a múlt év decemberében ugyancsak a beruházásokra felszabadított 30 millió aranykorona, te-