Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 303 hát 50 millió aranykorona, •— akkor maradna 67 millió aranykorona, amely összeg a költségvetési egyensúly helyreállítására fordíttatott. Ha ebből az összegből levonom azt a körülbelül 12 és Va millió svájci frankot kitevő összeget, amelyet belföldön jegyeztek és ezt aranykoronának veszem és feltételezem, mint ahogy joggal fel is tételezhetem, hogy ezt a 12*5 millió svájci frankot be is fizették a kölcsönalap javára, akkor mindössze 54*5 millió aranykoronát látok, amelyet a népszövetségi kölcsönből a költségvetési egyensúly helyreállítására felhasználtak. Ezekután méltóztassék nekem megmondani, vájjon az ország belső erejének igénybevételével nem tudtuk volna-e előteremteni ezt az 54-5 millió aranykoronát és hogy vájjon megérdemelte-e ez az 54-5 millió aranykorona, — amely számunkra irtózatos kamatteherrel jár — hogy feladjuk érte az ország pénzügyi és gazdasági függetlenségét hosszú időre? Én egyáltalában nem táplálok semmi reményt abban a tekintetben, hogy most júliusban az ország pénzügyi ellenőrzését meg tudjuk szüntetni. Ezt nem remélem azért sem, mert a pénzügyminister ur volt szivees és erre expozéjában már elő is készítette az országot, amikor azt mondta, hogy a megszüntetés egy lebontási művelet, — ugy fejezte ki magát, hogy etapp-okban fog történni — ugy hiszem azonban, hogy ezek az etapp-ok júliustól számítva még el fognak tartani két vagy három esztendeig, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Ausztria már réges-régen elköltötte azt a kölcsönt, amelyet a Népszövetségtől kapott és pénzügyi ellenőrzése még mindig nem szűnt meg, (Strausz István: Itt nem lehet Ausztria példáját alapul venni!) Én csak arra kívántam rámutatni, — mint mondottam — hogy az ország pénzügyi egyensúlyát az ország belső erejének az igénybevételével is helyre tudtuk volna állitani, és hogy nem volt érdemes feladni gazdasági és pénzügyi függetlenségünket, aminek hatását az ország még sokáig fogja érezni, mert nem remélem, hogy az ellenőrzés megszűnik. De ha már felvetődött MZ cl gondolat, hogy nem lehetne-e ennek a kölcsönösszegnek a stornirozásával foglalkozni, kérem a kormányt, méltóztassék errenézve felvilágosítást nyújtani, mert a terhek rettenetesek, s ha ezektől a terhektől meg lehetne szabadulni, még terhek árán is, én nagyon szívesen belemennék abba, hogy ezzel a gondolattal foglalkozzunk. Erre kérem az igen t. pénzügyminister ur szíves felvilágosítását. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezár can. A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzet gyűlés! Én magam többizben foglalkoztam a népszövetségi kölcsön kérdésével és annak szükségességével. Nagyon tetszetős állit ás, hogy önerőnkből talpra tudtuk voira állitani pénzügyileg az országot; méltóztassék azonban utána nézni az ilyen és hasonló problémáknak nemcsak nálunk, hanem a külföldön is, és akkor meg méltóztatnak látni, hogy tulajdonkép a megoldás mindig egy külföldi kölcsön felvétele. És ez egész természetes is. Hiszien az infláció nem egyéb, mint a legnagyobb bizalmatlanság a pénzzel szemben, és ahol az infláció már egy bizonyos határon keresztülment, ott minden megzavarodott a gazdasági életben s ott bármilyen erőfeszitcst is tesz az állam, tulaj dionkép nem tudja megoldani a kérdést, csak abban az esetben, ha biztos tudatában van annak, hogy attól a perctől kezdve, mikor as úgynevezett talpraállitási vagy szanálási munkát megkezdte, menten eltant tud állni minden mesterséges pénz-igénybevételnek. Ez az indoka, annak, hogy ahol infláció jelentkezik, ott mindig nehéz a kérdés megoldása. Nem hiszem, hogy képviselőtársaim figyelmét elkeirülite volna, hoigy ma mi a helyzet egyes külföldi államokban, amelyekben szemtől-szemben Hathatják magukat ugyanezzel a kérdéssel és ugyanazzal a beállítással, mint amit én itt látok. De nálunk még más problémák is voltak a háttérben, mert hiszen megengedem, hogy talán saját önerőnkből is helyre lehetett volna állitani a költségvetés egyensúlyát, die ott volt a mellett számtalan függő kérdés is, amit szintén el kellett intézni. Hogy csak egyet emiitsek, a jóvátétel kérdése szintén ezzel a kölcsönnel kapcsolatban nyert elintézést és ha ez nem történt volna miéig, akkor tuladdionképen szanálni sem lett volna lehetséges. De nem is akarok tovább ennél a kérdésnél időzni. Mindenki tudja, hogy ennek a népszövetségi kölcsönnek egy másik jellege is van, és épen erre kívánom Strausz István igen t. képviselőtársam figyelmét felhívni. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hog ya kölcsön nemcsak akkor teljesiti a maga hivatását, ha feltétlenül a deficit fedezésére használjuk. Méltóztassék elfelejteni azt, hogy a kölcsön nemlyen nagy kölcsönöket vesznek fel a valuta biztosítása érdekében, mert ez az a háttér, amely feltétlenül megadja a pénz biztonságát. Ezt a hivatását teljesítette is a nemzetközi kölcsön és ezt tőle elvitatni nem lehet. Méltóztassék elhinni azt is, hogy sokkal jobban teljesítette hivatását igy, hogy nem költöttük el, mint ha elköltöttük volna és ott állana a deficit lehetősége és nem tudnók mivel a deficitet fedezni. (Sziágyi Lajos: És a beruházások?) Azt mondják hagyjuk heverni a pénzt. Bocsánatot kérek, egyebet sem tettünk a ministerelnök úrral, mint hogy másfél év óta Genfben folyton tárgyalunk és a kölcsönnek egy-egy részét felszabadittatjuk hasznos beruházásokra. Ez megtörtént, 100 millió már fel van szabadítva és nem tudom, mi volna gazdasági életünkben, ha ezeket a hasznos beruházásokat eszközölni nem tudnánk. (Klárik Ferene: Eszközölni kell! Nem beszélni kell róla, hanem meg kell csinálni! — Szabó Imre: Hol eszközlik?) Igen t. képviselőtársaimat én sohasem fogom meggyőzni erről. Én már többizben beszámoltam a hasznos beruházásokról, részletesen jeleztem, hogy milyen célokra történtek ezek, de ha nem akarják elhinni, nem fogják elhinni soha. Ezek a beruházások megtörténtek, amint már ismételten kijelentettem. (Szilágyi Lajos: A minister urnák e tekintetben nincs többsége az ország lakosságában! A magyar nemzet többségével nem találkozik e tekintetben!) Milyen tekintetben? (Szilágyi Lajos: Amit méltóztatott mondani! A kölcsön felhasználása és felnemhasználása tekintetében!) A kölcsön felhasználása tekintetében, azt hiszem, mindenki, aki gazdaságilag komolyan gondolkozik, találkozni fog velem. Hogy a képviselő ur hogyan gondolkodik, nem tudom és igy nagyon nehéz, hogy találkozzam igen t. képviselőtársammal. De, amikor egy elgyengült országgal állunk szemben, ahol az üzemek tizenegy év óta beruházáshoz nem jutottak, igenis örülni kell annak, hogy ilyen hasznos beruházásokat eszközölhettünk és helyrehozhattuk a leromlott üzemeket és gazdasági életünket. Nem hiszem, hogy akadna