Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

290 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. telni a kormánytól, hogy az egyik oldalon mindent megengedjen, a másikon pedig mindent üldözzön. Erre én nem vagyok képes, az igazságérzésem fellázadna ez ellen és én nem hiszem, hogy a keresztény és a nemzeti érdeknek szüksége volna arra, hogy a kormány ilyen igazságtalanul járjon el. Mert ha erre szüksége volna, akkor semmise segíthetne ezen az irányzaton. Sohase lesz ez országban egy kormányzat állandóan tartható, amellyel szemben a jogtalanság és igazságtalanság vádja fentartható és be is bizonyítható. (Eckhardt Tibor: Ez igaz! De ha az ügyészség százszor vádat emel, a biróság kilencvenkilencszer felmenti! Alaptalan üldözésben és zaklatásban van részük ezeknek a lapoknak!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Gyakran előfordul, hogy a kormány és az ügyész is büntetendő cselekményt lát valamelyik cikkben, de a biróság ezzel szemben más álláspontra helyezkedik. Én azonban nem láthatom és nem tudhatom előre, hogy a bíróságnak mi lesz a felfogása. Az ügyészség és az igazságügyi kormány csak a saját felfogása szerint járhat el és talán vannak olyan esetek, amikor az ügyész vádat emel, amely vád azután nem volt bebizonyítható vagy amely váddal szemben a biróság más álláspontra helyezkedik. De ez balfelé is igy van, mindkét oldalra egyformán, mert a biróság független és a biróság önállóan itéli meg azokat a bűncselekményeket, amelyeket az ügyész elébe tár. A t. képviselő ur kifogásolta a sajtóosztálynak működését, amellyel a franküggyel kapcsolatban bizonyos propagandát lazsirozott a baloldali sajtó részéről, amely az országra nézve igen káros volt. Ugyancsak azt mondta a t. képviselő ur, hogy a sajtóiroda nem informálta kellően a külföldi lapokat, úgyhogy ennek következménye az volt, hogy a baloldallal szemben elterjesztett ilyen hirek a külföldön mindenütt hozzáfértek a lapokhoz és mindenütt továbbitva lettek. Beismerem, hogy eleinte én adtam ki a sajtóosztálynak a rendelkezést, hogy a frankügy tárgyalásáról, nevezetesen a parlamenti bizottság tárgyalásáról ne adjon le, csak a legszűkebb mértékben információt. Azt hiszem, ez nekem kötelességem volt. Kötelességem volt azért, mert kötött engem az a titoktartás, az a diszkréció, amellyel a parlamenti bizottság kiküldetett. Nagyon sajnálom, hogy — ma sem tudom, kik voltaik azoik

n akik a parlamenti bizottság diszkrét üléseiről indiszkrét híreket terjesztettek. — bizonyára nem a kormány és nem a sajtóiroda — de ma se sajnálom, hogy nem léntem túl a köteles diszkréció határait. Azt sajnálom, hogy indiszkréciók elkövettettek, nemcsak azért, mert a kormány működését és tekintélyét ásták alá és terjesztettek a külföldön erről az ügyről olyan hireket, amelyek a valóságnak nem feleltek meg. de azért is. mert bebizonyosodott, hogy minálunk a parlamenti bizottságok egyáltalán nem arravalók, hogy a titoktartást megőrizzék. Bebizonyosodott, hogy a magyar közélet nincs azon a morális magaslaton, amely megbirna ilyen diszkrét tárgyalást. (Eckhardt Tibor: Előre tudni lehetett volna!) Bocsánatot kérek, én jóhiszemű ember vagyok és akkor, amikor nemzetgyűlési képviselők saját magukat ezzel a kötelességgel küldik ki. ami obligót jelent az illetők részére, nem tudtam feltételezni, hogy fognak akadni egyesek, akik ezt az indiszkréciót -' elkövetik. Pedig látnom kiellett, hogy ez szisztematikusan történik és bizonyos tendenciával a kormánnyal és az ország érdekeivel szemben. En azonban nem sajnálom, hogy becsületesen jártam el, mert amiért vannak becstelen emberek, ez nem jogcím arra, hogy én is becstelenséget kövessek el. (Taps .jobbfelől és a közéven. — Eckhardt Tibor: A ministerelnök ur a túlságos jóhiszeműség áldozata lett! — Szijj Bálint: Pedig csupa diplomás emberek voltak ott a bizottságban!) A t. képviselő ur kifogásolja, illetve azt mondja, hogy bizonyos morális destrukciót jelent a nemzet széles rétegeire nézve az a körülmény, hogy a szenzációt hajhászó lapok igen tekintélyes része per longum et latum tárgyalja a törvényszéki pereket a maga hasábjain olyformán, hogy az minden művelt emberben csak undort kelt és alkalmas arra, hogy a nemzetnek széles rétegeit megmérgezze. Én ebben a t. képviselő urnák teljesen igazat adok. Lehetetlennek tartom, hogy komoly magyar lapok bűnpereket olyanformán tárgyaljanak, olyan széles mederben, mint ahogyan az aktualiter történik. Ezt a nemzet nagy kárára a zsurnalisztikái színvonal oly dekadenciájának, oly lezüllésének, leromlásának tartom, ami szégyene a magyar közéletnek és amelyet kellő mértékben elitélni alig lehet. Én a magam részéről nagyon fogok örülni, ha a t. képviselő ur a sajtótörvény vagy a büntetőnovella tárgyalásakor valamely indítvány formájában hozzájárul ahhoz, hogy ez a jövőben lehetetlenné váljék. A sajtószabadságot a mi őseink, mint a nemzeti lét nagy palládiumát nézték, lelkesedtek a sajtószabadságért és törvénybe iktatták azért, hogy a nemzet gazdagabb legyen kultúrában, erkölcsökben, nemzeti érzésben, de nem azért, hogy szabadságot teremtsünk az olyan emberek számára, akik napról-napra megmérgezik ennek a nemzetnek lelkét, gondolkozását és beleviszik mindazokat a tanokat, amelyek csak a nemzet lelkének elmérgezésére alkalmasak. (Várnai Dániel: És mit fognak elérni ezzel? Kevesebb lesz talán a bűncselekmény, ha nem irnak róluk? — Felkiáltások balfelől: Igenis, kevesebb lesz!) Ez a módszer nem tartozik a sajtószabadsághoz, — higyje el a t. képviselő ur — ezt nem érdemes védeni semmiféle padokról. Ez nem lehet a nemzet jól felfogott érdeke, de az önök érdeke sem lehet,... (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek. Gr. Bethlen István ministerelnök: ... mert feltételezem, hogy önök is meggyőződésüknek megfelelően morális principiumok érdekében szállnak sikra és nem az immoralitáisnak akarnak szolgálatot tenni. (Prónay György: Peyer egy órával előbb épugy elitélte!) Azt hiszem, Szeder képviselő ur a sajtótétellel kapcsolatban azt mondotta, hogy a Magyar Távirati Iroda híreivel a vidéken rossz hirét 'költik a szociáldemokrata pártnak és egyáltalában az ellenzéki pártoknak. A Távirati Iroda a magyar kormányzattól független intézmény, amely bizonyos szerződéses viszonyban van ugyan a kormánnyal, azonban egyáltalán nem függ a kormánytól. Az én meggyőződésem szerint és a szerint, amit a külföldi nagy lapok, sőt a hazai zsurnalisztika nagy része mond, a Magyar Távirati Iroda ma a pártpolitikától teljesen mentes intézmény, amely leadja azokat a hireket, amelyeik leadásra tényleg érdemesek és ugy adja le azokat, hogy pártpolitikától mentesek legyenek. Én a magyar Távirati Iroda ellen az utolsó időkben semmiféle panaszt sehonnan sem kaptam, meggyőződésem szerint a Távirati Iroda tökéletesen teljesiti kötelességéit és abszolúte megfelel annak