Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

À nemzetgyűlés 543. ülése 1926 kormány élni is fog, (Helyeslés jobb felől és a középen.) amint élt a közelmúltban, Én semmi­esetre sem fogok ahhoz hozzájárulni, hogy ez a jogkör a mai viszonyok között a kormánytól elvétessék, (Helyeslés jobb felől és a középen,) akkor, és abban az esetben, ha a büntetőnovella törvényerőre emelkedik. (Esztergályos János: Vigyázz sajtó, jön a mumus!) A t. képviselő urak mindig az ellen voltak, hogy ezt a bün­tetőnovellát tárgyaljuk, sőt a bizottságban a képviselő urak voltak azok, akik olyan hosszas vitát kezdtek, hogy a javaslat még a bizott­ságban sem kerülhetett végleges letárgya­lásra. (Esztergályos János: Szóval, jön a mu­mus !) Én azt hiszem, hogy a t. képviselő urak saját ellenzéki szempontjaiból is előny volna, ha nem kivételes hatalmi eszközök vétetnének igénybe, hanem egy meghozott törvény állana itt előttünk, amely, a kormány jogkörét sza­bályozva, nem állitaná a kormányt és a nem­zetgyűlést is olyan lehetetlen feladat elé, hogy ennek az ügynek elintézése egy diszkrecionális hatáskörre bizassék. Én szívesen szabadulok meg ettől a diszkrecionális hatáskörtől. Legye­nek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy nincs odiózusabb dolog, mint afölött dönteni, hogy be kell-e egy lapot tiltani vagy nem. Ezt a jogkört én magamnak nem ambicioná­lom. Viszont azonban felelősséggel tartozom az országnak (Ugy van! jobbfelől.) s bocsána­tot kérek, azt a fajta destrukciót, amelyet bi­zonyos lapok szeretettel űznek, (Györki Imre: Az a destrukció, amit önök csinálnak!) az én felelősségemmel nem tarthatom összeegyeztet­hetőnek; lehetetlen, hogy ezt tűrjem és köte­lességemnek tartom, hogy a hatalmi eszközök­kel éljek azért, hogy ezt a destrukciót bizonyos korlátok közé szoríthassam. (Helyeslés jobb­felől.) Nem akarok most arról a konkrét esetről beszélni, amely a közelmúltban előfordult s amelyből kifolyólag a kormány kénytelen volt hatalmi jogkörével élni, — ugy tudom, hogy a holnapi nap folyamán úgyis interpellációk terjesztetnek elő és akkor bőven lesz alkal­munk erről a kérdésről vitázni — csak egy pár szót kell, hogy szóljak azokra vonatkozó­lag, amiket Eckhardt Tibor t. képviselőtársam itt mondott. Ö az ellenkező szempontból kifo­gásolja a kormány sajtópolitikáját. Azt mondja, hogy a kormány sajtópolitikája a de­strukcióval szemben gyenge; hogy nem járt el azzal a szigorral, azzal az eréllyel, amely szük­séges, hogy a nemzeti szempontok megóvassa­nak. Azt mondja, hogy a kormánynak az lett volna a feladata, hogy az u. n. forradalmi saj­tót elnémítsa, egyik napról a másikra beszün­tesse azokat a lapokat, amelyeket ő e fogalom alá, mint gyűjtőfogalom alá sorolt. Hát, bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de a t. képviselő ur sajtófőnök volt (Eckhardt Tibor: Négyszer tettem ilyen javaslatot, min­dig visszautasították!) nemcsak én alattam, hanem én előttem is, az előző kormány alatt is sajtófőnök volt és sajtófőnök maradt dacára annak, hogy ab-ban az időben sem én, sem az én hivatalbeli elődöm az ő javaslatát nem ho­noráltuk. (Derültség jobbfelől.) Én ismételten megmondom, hogy miért nem honoráltam. Az én felfogásom szerint egy forradalom után, a kommunizmus után közvetlenül lehetséges lett volna, hogy elnémitsuk ezeket a sajtóorgánu­mokat, amelyek a forradalomban bűnösek, hi­básak voltak, amelyek felidézték a forradal­mat, amelyek talán a forradalom alatt is szélső irányzatot követtek és hozzájárultak ennek a '. évi május hó 4-én, kedderi, 289 tökéletesebb kifejlődéséhez, azon terror-cselek­mények kifejlődéséhez, amelyeknek szemtanúi voltunk, — mondom, ezt a sajtót közvetlenül a kommün bukása után, igenis, lehetett volna elnémítani, mert a nemzet közérzésével talál­kozott volna, (Eckhardt Tibor: Ma is!) ha ak­kor egy erélyes kormány lehetetlenné tette volna e sajtóorgánumok megjelenését. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De, bocsánatot kérek, hogy a forradalom után ne vonjuk le a konzekven­ciát és azután két év múlva egy incidens kö­vetkeztében egy uj, harmadik vagy ne^^edik kormány kezdjen visszaemlékezni arra, hogy mi történt a forradalom előtt és alatt, ezt az eljárást a magam részéről nem tudtam helye­selni. (Eckhardt Tibor: 21-ben mint a Tesz el­nöke más véleményen volt!) De én nem voltam ministerelnök. (Eckhardt Tibor: 21 őszén!) Mindjárt a forradalom után, igenis, azon a felfogáson voltam, és javasoltam is, hogy eze­ket a lapokat el kell némitani, de később (Eck­hardt Tibor: Négy hónappal később!) ma, ami­kor a jogrendnek egészen más formái között élünk mint 19 végén, (Ugy van! jobbfelől.) erről beszélnünk helyes politikai felfogással, nézetem szerint, nem lehet. (Ugy van! jobb­felől.) Nekünk csak egy kötelességünük van és ez az, hogy a nemzet nagy érdekeit igyekez­zünk azon törvények keretein belül, amelyek rendelkezésünkre bocsátják a hatalmi eszközö­ket, hogy a nemzet érdekeit megvédjük: igaz­ságosan, sem jobbra, sem balra nem nézve, mindazt, ami visszaélés, ami a nemzet érdekei szempontjából káros és veszélyes, ami esetleg forradalomra vihet, visszaszorítani és lehetet­lenné tenni. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Ez a mi kötelességünk és ennek a kötelesség­nek igyekszem is becsülettel megfelelni. (Eck­hardt Tibor: Például az Estet szanálni a Pénz­intézeti Központtal !) T. Nemzetgyűlés! Azt mondja a t. képvi­selőtársam, hogy a Szózat, A Nép és más ke­resztény lapok a kormány részéről mást, mint üldözést nem tapasztaltak; hogy a kormány velük szemben olyan eljárást tanúsít, amely bizonyságát adja annak, hogy a kormány nincs tudatában azoknak a nemzeti érdekek­nek, amelyeknek ezek a lapok szolgálatában állottak. (Eckhardt Tibor: Ugy van!) Bocsánatot kérek, itt se méltóztassék köve­telni, hogy a kormány kétféle mértékkel mér­jen. Méltóztassék meghallgatni, hogy a bal­oldalon e tekintetben mit mondtak a múltban. Hiszen nap-nap után más szemrehányást, más vádat nem kaptam, mint azt hogy a kormány jobbfelé egyáltalában nem látja meg azt, (Esz­tergályos János: így is van!) ami a jogrend­del szemben áll; hogy a maga részéről nem teljesiti kötelességét; hogy lazsiroz: hogy, szó­val, a jobboldali lapokat olyan preferenciában részesiti hatalmi eszközeinek gyakorlásával szemben, amilyet a baloldali lapok nem ta­pasztalnak. (Várnai Dániel: Ha nem tette volna ezt, akkor a Szózat már évek előtt meg­szűnt volna!) Hát, én nem állitom sem az egyiket, sem a másikat, de engedje meg a t. képviselőtársam, hogy, igenis, megmondjam azt hogy ezek a lapok is követtek el olyan cselekményeket, amelyek arra kényszeritettek a kormányt, hogy — ha nem akar objektiv emberek előtt az egyoldalúság jogos vádjával szemben állani — a maga részéről eljárjon. (Eckhardt Tibor: Száz közül 99 esetben a bíró­ságok felmentő Ítéletet hoztak!) Egy kormány csak akkor állhat meg a nemzet és a világ előtt, hogyha jogtalanságot és igazságtalansá­got nem lehet rábizonyítani. De, t. Nemzetgyűlés, azt nem lehet köve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom