Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 287 től-egyig visszautasítani, természetesen nem képes. Esztergályos t. képviselő ur inditványt lett, vagy kivánt tenni, vagy fog talán még tenni a részletes vita rendjén arra vonatkozólag, hogy a kormányzó ur tiszteletdíja a felére szállíttassák le — legalább is, ugy emlékszem, hogy felszólalásának ez volt a lényege. (Esztergályos János: Körülbelül!) Bocsánatot kérek, a a tavalyi év folyamán, amikor a tisztviselőnzetések rendezését vittük keresztül, meg kellett állapitanunk és megállapította maga a Ház is, hogy az a tiszteletdíj, amelyben a kormányzó ur őfőméltósága részesül, egyáltalán nem felel meg annak a magas közjogi állásnak, amelyet betölt (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és azoknak a reprezentatív kötelezettségeknek, amelyek ilyen állással járnak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez volt az oka annak, hogy a tavalyi év folyamán ezt a korrekciót keresztülvittük és ehhez a nemzetgyűlés is hozzájárult. Én tehát azt hiszem, hogy az idén nem lehet a nemzetgyűlés abban a helyzetben, hogy visszacsinálja azt, amit a tavalyi év folyamán keresztülvitt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szabó Imr© igen t. képviselő ur — de más. szoeiáldbmokratá párthoz tartozó képviselő urak is — újból szóvátették, a palotaőrség dolgát és többek között most már nem emlékezem, hogy melyik képviselő ur, azt mondotta, hogy felesleges pompa ez, amellyel a kormányzó ur őfőméltósága magát körülveszi, (Szabó Imre: Én mondtam!) melynek semmiféllé célja nincs és nem egyeztethető össze; azzal a financiális helyzettel, amelyben a magyar állam van. mert mig az egyik oldalon túlságos fényűzésről éis pompáról tesz tanúbizonyságot az állam, a másik oldalon a legszükségesebb életszükségleteknek sem tud megfelelni és a legszükségesebb kötelezettségeket sem tudja teljesíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a t. képviselő ur tavalyi válaszomat erre a kérdésre vonatkozólag: elolvasta volna megtalálhatta volna önmagától a választ kérdésére. Hiszen nyilvánvaló, hogy ma nem pompáról van itt szó, — és hozzá felesleges pompáról — hanem tisztán arról, hogy az államfő személyi biztosságáról mégis kötelessége az államnak is gondoskodnia. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy bárki lenne is az államfő ebben az országban, akkor is a kormány, amely felelősséget viseli, a maga részéről köteles gondoskodni, hogy az államfő személye mindenféle merénylettel és hasonló próbálkozásokkal szemíben biztonságban legyen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az oka annak, hogy palotaőrség van. De ettől eltekintve, mindnyájan tudjuk, hogy a királyi várpalota és azok a paloták, amelyek á királyság intézményéhez tartozván, annakidején feladatukat teljesítették, — és erre szükség is volt — olyan nagy építmények- amelyeket még ha nem is volna magyar államfő, mint nemzeti vagyonokat feltétlenül biztosítani kellene betörések, tolvajlások stb. ellen. (Esztergályos János: Ezt a katonaság is elintézheti!) Tavaly is ugyanezt hozta elő a t. képviselő ur, hogy a katonaság elintézheti. Természetes, hogy elintézheti, de a palotaőrség sem egyéb, mint egy olyan szerv, amely bizonyos katonai funkciót, nevezetesen őrszolgálatot teljesít, azonban a trianoni hadsereg létszáma oly szűknek lett megszabva, hogy ma egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy mint régen, békeidőben, mindenféle különleges, speciális őrszolgálatokra és más speciális célokra legénységet bocsásson rendelkezésre. (Ugy van! Uqy van! a jobboldalon.) Örüljünk annak, hogy azt a csekély katonaságot, amellyel bírunk, nemzetvédelmi célokra használjuk fel és ezt a katonaságot fejleszthetjük, rnűvelhi&tjük és nevelhetjük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ne forgácsoljuk el ennek erejét olyan speciális célokra, amelyek szolgálatára hivatással nem bír. Ez az oka annak, hogy ez a külön palotaőrség fennáll és fentartani kívánjuk ezentúl is, mert feladatait, mint speciális test, különben is sokkal jobban és tökéletesebben bírja betölteni, mintha ezt napról-napra újra külön odavezényelt tisztek és legénység révén akarnók megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ez annyira világos és annyira egyszerű, hogy minden költségvetési vitánál ezzel a dologgal jönni valóban felesleges s csak azt a gyanút kelti kifelé, mintha a trianoni szerződéssel nem egészen harmóniában álló cselekményről lenne szó, amely gyanút velünk szemben amúgy is nagyon sokan táplálnak. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Végre kérem a t. képviselő urakat, hagyjanak fel az ilyen látszatok felesleges keltésével, mert én bizonyára nem fogom a t. képviselő uraknak ezért a hazafiatlanság vádját szemükbe mondani, azonban, higyjék el, hogy a közvélemény az ilyen kijelentésekből tápot nyer ilyen vádakra. (Ugy van! JJgy van! a jobboldalon.) Szóvátétetett a foudvamagyi bíróság tétele is. A tavalyi év folyamán is rámutattam arra, hogy erre a szervre szükség van ma is, még pedig épen a trianoni szerződés folytán, amely a királyi javak és birtokok tekintetében is tartalmaz bizonyos intézkedéseket. Ennek volt a következménye, hogy a magyar állam szekvesztrálta ezeket a javakat és ezek kezelése, ellenőrzése és számonkérése a foudvamagyi biróságnál van. Ezenkívül a foudvamagyi bíróságnak ma is vannak funkciói, melyek a békeidőben is fennállottak és amelyek ezentúl is általa teljesitendők. Ha ezt eltörölnők, egy létszámszaporitást kellene eszközölni az igazságügyi tárca keretében, ugy hogy én abszolúte semmiféle megtakarítást nem tudnék találni abban, ha ezt az intézményt eltörölnők. Ellenben kívánatos, hogy ez az ügykör, amelyre rámutatni bátor voltam,_ ezentúl is egy speciális biróság kezén maradjon. Szabó Imre t, képviselő ur szóvá tette, hogy a felsőház javára beállított költségvetési tételek töröltessenek. A képviselő ur álláspontja az, hogy felesleges kétkamarás-rendszer. Én ezzel az elvi állásponttal természetszerűleg vitába nem fogok szállani. Lehetséges az ilyen álláspont is, de engedje meg a t. képviselő ur, hogy a kormány más felfogáson legyen, más elvi meggyőződést valljon és kétkamarás-rendszert szükségesnek és előnyösnek tartsa. Ez volt az oka annak, hogy a kormány már régen a nemzetgyűlés elé terjesztette a felsőházról szóló törvényjavaslatot, és hogy azt sürgősen le is 'kívánta volna tárgyaltatni, sajnos azonban a sok költségvetési vita és a közbejött események megakadályozták a kormányt abban, hogy ezt a törviátnyjavaslatot letárgyaltathassa. Az, hogy arra az esetre, ha ez törvényjavaslat letárgyaltatik. és ennek megfelelően a felsőház újból funkcióba lép. a költségvetésbe bizonyos tételek beállittattak. természetes elővigyázatossági szabály, ami érvényesül arra az esetre, hogyha sikerül a törvényjavaslat letárgyalásával a
