Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
286 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. (Eckhardt Tibor: Tévedés! Mindig liberális volt! — Szabó Imre: Még jó, hogy nem zsidó! — Györki Imre: Kurzus-külügyminister volt!) Annak a politikai irányzatnak volt hive, melyet részben Eckhardt képviselőtársam is portál, de mihelyt a birtokos-érdek megkövetelte, hogy letegye a román állampolgári esküt, megalkudott az adott helyzettel. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Azért ö jó magyar ember!) Ugy van, de ennek ellenére mégis letette az állampolgári esküt. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Erdélyben más magyarok is maradtak, akik azért jó magyarok! — Szabó Imre: Ez bizonyitja, hogy ott a haza ahol a jog és vagyon van! —• Györki Imre: Ahol a föld van!) -Nagyon szeretném, ha nem oktatnának minket minden alkalommal a hazafiságra. (Eckhardt Tibor: Akinek nem inge. ne vegye magára. Én nem a képviselő úrra mondtam.) mert én bár szerény történelmi tudással rendelkezem, melyet iparkodom minden alkalommal pótolni, mégis, ha a történelmet lapozgatom, meg kell állapitanom, hogy közülünk a történelem folyamán vajmi kevés hazaáruló akadt. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Csak 30 éve vannak.) Ha találunk hazaárulókat a történelemből, azok egészen más társadalmi osztályokból kerültek ki. azokból az osztályokból, melyeknek tagjai a haaárulásért sokszor jutalmat is kanták, amely hazaárulásból folyó jutalmat, jövedelmet a késő unokák is élvezik. Ezek után rátérek arra a pár megjegyzésre, melyet ezzel a tárcával kapcsolatban szándékozom előadni. Az Országos Földbirtokrendező Biróság kiadásai a költségvetésben a VIII-ik fejezet alatt foglaltatnak. Az Ofb. ténykedéséről ebben a nillanatban nem szándékozom kritikát mondani. Sokszor elmondtam már véleményemet erről az intézményről, sokszor kifogásoltam munkáját. — sokszor lassú munkáját — és most, amikor a költségvetésben látom az Ofb. részére beállított 784.128 pengőt, szeretném, ha ezzel a költségvetéssel kapcsolatban itt állana előttem az Ofb. eddigi működéséről szóló jelentés is. Én ugyanis nagyon gyengének és hiányosnak tartom az Ofb. működése szempontjából azokat a hivatalos, vagy félhivatalos kommünikéket, melyek néha-néha, időközönkint a lapokban megjelennek, s ezeket legkevésbé tartom alkalmasnak arra. hogy ezeknek az adatoknak birtokában nyugodt lelkiismerettel hozzájárulhassak a Földbirtokrendező Biróság részére beállított összeg megszavazásához. Szeretném, ha akár a költségvetéssel kapcsolatban, akár más formában ide kerülne a Földbirtokrendező Biróság eddig kifejtett működése, melyből megtudnók jállapitani, mit végzett ez a biróság az 1920 -.XXXVI. te. alapján. Világos képet látnánk arról, milyen hatása van e biróság munkájának a földbirtok megoszlásra, mi történt vármegyénként, községenként, az egész országban a földrendező eljárással kapcsolatban. Hogy módot adjak arra, hogy ez a jelentés ide kerülhessen, beterjesztem a következő határozati javaslatot. (Olvassa): »A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt hogy a Földbirtokrendező Biróság működését, eddigi tevékenységet felölelő teljes jelentést terjesszen a Ház elé, melyből megállapítható, hogy a földbirtokreform milyen mérékben hajtatott A^égre, s milyen mértékű változás állott be a földbirtok-kategóriák megoszlásánál « Ez alkalommal teszem szóvá a vagyonváltságföldek kérdését is. Soha nem volt pontos kimutatásunk, — legalább a nemzetgyűlés elé nem került — arról, hogy mennyi vagyonváltság föld vétetett igénybe, mi történt valójában ezekkel a vagyonváltságföldekkel, kiosztották-e az igényjogosultak között vagy ezek visszamaradtak a tulajdonosaiknál, milyen bérösszeget fizetnek ezekért a vagyonváltságföldekért, milyen összeg az, amely a vagyonváltságföldek révén évről-évre befolyik az államháztartás javára? Általában, mi történik a vagyonváltságföldek körül, mi ezeknek t a vagyonváltságföldeknek a sorsai Erre nézve is határozati javaslatot terjesztek elő. (Olvassa): »A nemzetgyűlés utasitsa a kormányt, hogy három hónapon belül terjesszen előzetesen elszámolást a vagyonváltságföldek haszonbéréről, a bérleti összegről, a befolyt pénzek felhasználásáról és az ezzel kapcsolatos kiadásokról«. Ez a két kérdés volt az, amelyeket szóvá kívántam tenni a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban. Ebben a pillanatban nem teszem szóvá azokat a politikai kérdéseket, amelyek szintén kínálkoznak e tárca kapcsán arra, hogy beszéljünk róluk. E kérdésekről előttem szólott képviselőtársaim már beszéltek és én tökéletesen egyetértek velük, amiket az u, n. titkos alapokra, a kabinetirodára és a Vitézi Székre nézve elmondottak. Ha ezekhez hozzáteszem azt. hogy ezzel a kormányzattal szemben teljes bizalmatlansággal viseltetem és véleményem szerint a kormányzat csak akkor tesz jó szolgálatot az ország érdekének, ha mielőbb elhagyja helyét, akkor épen eléggé megokoltam álláspontomat arra nézve, hogy ezt a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*! Petrovics György jegyző: Több szónok feliratkozva nincs! Elnök: Kivan még. valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad nekem ezek után röviden reflektálnom azokra a felszólalásokra, amelyek az ellenzéki padokról elhangzottak és azokra az egyes kifogásokra, amelyek az egyes tételekkel szemben felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt foglalkoznom kell a szociáldemokrata párt vezérszónokának, Szabó^ Imre képviselő urnák fejtegetéseivel. Ö beszédének bevezető részében kifogásolta, hogy a kormányzó ur részére külön rendelkezési alap van beállítva a költségvetésbe és annak a nézetének adott kifejezést, hogy ilyen rendelkezési alapra egyáltalán nincs szükség, mert hiszen a rendelkezési alapok csakis politikai célokat szolgálván, ezek a kormány, nevezetesen a ministerelnökség és a külügyministerium rendelkezési alapjaiból amúgy is kielégítést nyernek. Ennek a rendelkezési alapnak semmiféle politikai célja nincs, hiszen, ha a t. képviselő ur vette volna magának azt a fáradságot, hogy megnézze a költségvetés indokolását, ahol ki van mutatva, mi az oka annak, hogy a kormányzó ur őfőméltósága rendelkezési alapja felemeltetett, ugy azokból a fejtegetésekből, amelyek az indokolásban előfordulnak, észrevehette volna, hogy ennek a rendelkezési alapnak tisztán és kizárólag az a célja, hogy a kormányzó ur a hozzá fordult segélykéréseknek bizonyos határok és korlátok között eleget tehessen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez minden más államban is egyformán megvan, hiszen természetes, hogy az államfő, akinek reprezentatív feladatai is vannak, a kérések milyen halmazával áll szemben, és ezeket egy-
