Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

A-nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 285 képviselő ur a ministerelnökségi tárcával 'kapcsolatban fejtegetett. Neki nevezetesen — amint körülrajzolta — az az ideálja, hogy olyan keresztény sajtóorgánumokat teremtsen meg, amelyek azt a kereszténységet szolgálják, amelynek hű kifejezése a Szózat és a A Nép című lapok révén ismeretes. Semmi közünk ahhoz, hogy ki milyen politikai hitvallást vall. Semmi közöm ahhoz, hogy bárki is az elgondolása szerinti 'keresztény nemzeti vagy egyéb irányú sajtóorgánumokat létesiti. De furcsának éís érthetetlennek tartom azt a politikai irányzatot, amelyet, ha a »bibliára tesszük a kezünket, mindennek lehet nevezni, csak bibliai kereszténységnek nem. (Eckhardt Tibor: Őtestamentuminak nem! Uj testamentumínak igen!) Mindennek lehet nevezni, csak valóban keresztény és nemzeti politikának nem, mert nem szolgálja az ország egyetemességének érdekeit. Ezt az irányzatot unosuntalan megváltónak tüntetik fel azon az oldalon ülő képviselőtársaim, de ugyanakkor destruktiv sajtóról beszélnek, amelyet a kommunizmusnak, bolsevizmusnak és egyéb ilyesmiknek okozójaként jelölnek meg. A háború előtt, Eckhard^ igen t. képviselőtársam, hacsak egyedül a Népszavát nem sorozza az úgynevezett destruktiv és nemzetietlen sajtó fogalma alá, minden más lap csak keresztény és nemzeti irányzatot szolgált, semmi egyebet. (Eckhardt Tibor: Az Est is? A Világ? — Györki Imre: Igen, elsősorban az ! Sokkal inkább, mint a Szózat és A Nép!) Akár a függetlenségi párti satóorgánumokat tekinti, akár pedig azokat, amelyek a 67-es irányzatot szolgálták, alkar a néppárt sajtóorgánumait, az általános fogalom alól egyiket sem lehet kivonni. Mondom, egyedül a Népszavát sorozhatja Eckhardt t. képviselőtársam az ő terminolój giája szerint a hazafiatlan és destruktiv sajtó fogalma alá és én nem is csinálok titkot abból, hogy a hazafiatlanságnak és destrukciónak azt a fogalommeghatározását, amely a Népszavával és a szocializmussal általában kapcsolatos, nagyon szivesen viselem, még pedig azért, mert legjobb meggyőződésem és hitem szerint az ország, a dolgozó munkásság egyetemes érdekében vivjuk küzdelmünket épen azzal az irányzattal szemben, amelyet mint támogatónkat jelölt meg Eckhardt t. képviselőtársam: a kapitalistákkal — akár zsidó, akár keresztény kapitalistákkal — szemben. Ami azután a mai sajtóra vonatkozó fejtegetéseit illeti, részben én is egyetértek vele. Lehetetlen állapotnak tartom a sajtó terén, hogy valóban egy kormány képére és hasonlatosságára uniformizáljuk a sajtót. A sajtó szolgálhat politikai irányokat, gazdasági csoportosulásokat, de lehetetlen állapot az, ami a sajtóval ma történik, hogy ha már a kormány nem uniformizálhatja a sajtót, akkor abban az esetben, ha nem a kormány szája ize szerint ir, ha ellenzéki szellemben foglalkozik a magyar politikai élettel, ott álljon a közigazgatás és megfojtsa ezt a lapot. Lehetetlen állapot az, hogy igy, a kormány dicséretén keresztül akarják kitermelni az úgynevezett keresztény nemzeti sajtóirányzatot. Lehetetlen állapot az, hogy a sajtón keresztül meg akarják hamisítani az egész ország közvéleményét és inig egyrészt kapitalizálják^ a sajtót, másrészt a kormányzat saját képére és hasonlatosságára iparkodik a sajtót átformálni. Ugyanez a visszás helyzet a sajtószolgálat terén is. A Magyar Távirati Iroda, amely a sajtószolgálatot volna hivatva ellátni, sokszor a leglehetetlenebb híreket adja le a vidéki sajtóorgánumoknak, ezeket a leglehetetlenebbül látja el hirekkel, sokszor pusztán abból a szempontból, hogy a kormánnyal szemben áíló politikai csoportot diszkreditálja, pusztán abból a szempontból, hogy — jó magyaros szólással élve — rossz hírünket költsék künn a falun a kormány által fentartott és hirekkel táplált sajtóorgánumokon keresztül. Ez a leglehetetlenebb állapot, amelyhez hasonlót nem hiszem, hogy a legsötétebb Balkánon is találnánk. Szóvá kell tennem azt, valójában ugy igaz, hogy a kormánynak kedves lapokat becézgetik, de a kormánnyal szembehelyezkedő lapokat, akár politikai, akár társadalmi lapok, egyszerűen közönséges módon megfojtják. Nem volt még példa arra, hogy Magyarországon pl. a földmunkásoknak, annak a csoportosulásnak, amelyhez én tartozom, ne lett volna legális sajtóorgánuma. Semmi kifogásom sem lett volna az ellen, ha olyan eljárások tétettek volna folyamatba lapunk ellen, amiilyen eljárások folyamatba tétettek más lapok ellen, ha ennek során megbírságoltak volna bennünket és ezután tiltották volna be a lapot, bár ez is keményen a sajtószabadság elvébe ütközik. De még ezt sem tették. Egyszerűen csak jött a belügyministeri ukáz, amely betiltotta lapunkat, mint ahogy most betiltotta a Világ című lapot és azóta hiába kilincselünk, hiába járunk a ministerelnökség sajtóosztályához, hogy a lap megjelenési jogát adják vissza. (Rothenstein Mór: Az a sajtó, amely a ministerelnök engedélyétől függ, az azután lehet független! — Gr. Hoyos Miksa: Hát Angliában mi van? — Szabó Imre: Maradjunk csak itt! — Rothenstein Mór: Még Spanyolországban sincs ilyen! — Zaj. — Elnök csenget.) A kormányhatalom mindenesetre megteheti, amikor hatalmának teljében van, hogy minden ellenzéki véleményt elfojt és minden ellenzéki sajtóorgánumot lekaszál. Ez módjában van, de az ország közvéleményét ezzel még sem lehet meghamisítani. A sajtószabadsággal nekünk olyan közeli vonatkozásban kell lennünk, — habár most el is távolítottak minket tőle — hogy az ellenzéki közvélemény akár politikai, akár gazdasági téren a sajtóorgánumok révén megnyilatkozhassak. Beszélt itt Eckhardt képviselő ur a hazafiság kérdéséről is. (Szijj Bálint: Nagyon okosan beszélt!) Nagyon okosan beszélt, igen t. képviselőtársam, sok kérdésről. (Györki Imre: Jó, hogy egy véleményen vannak! — Szijj Bálint: Miért ne! Önnel is egy véleményen vagyok, ha jót mond! — Várnai Dániel: Szijj Bálint már megbocsátott a politikai baromorvosoknak! —• Szijj Bálint: Én nem ismerek ilyent, csak egy példányban! Talán Ön olyan? — Zaj.) Nagyon furcsán fest, ^ hogy amikor hazafiatlanságróL nemzetietlenségről beszélnek, akkor azt rendszerint felénk adresszálják. Ezt már megszoktuk és már semmi különöset sem találunk benne, mert az Önök terminológiája szerint a hazafiság egészen más fogalmazásban jelentkezik Önöknél, mint minálunk. (Ugy van! jobbfelől.) Mint ahogy másként jelentkezik a hazafiság egy százezerholdas nagybirtokos elgondolása szerint és másként jelentkezik az utolsó napszámosnál, aki kínlódik és nyomoruságoskodik, azonképen — sajnos — meglehetős távolság választja el e tekintetben a íiíloldalt és a mi oldalunkat. De mélyen t. képviselőtársaim, méltóztassanak csak nézni hogy a hazafiság milyen fogalmazásban jelentkezik pl. gróf Bánffy Miklósnál, aki a kurzusnak egyik exponense volt. 40*