Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

Ä nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden 283 ború idejére hoztak, tehát még mindig nem a sajtótörvénynek idevonatkozó rendelkezései irányadók. Épen azért a kormánytól azt _kell követelnem, hogy ezek a kivételes rendelkezések a sajtó terén szűnjenek meg, (Ugy van! Ugy van! a ssélsőbaloldalon.) s inkább lépjen életbe az a sajtótörvény, amely nem a mi törvényünk, amelytől nem vagyunk elragadtatva, hiszen azt Tisza István csinálta. Ha itt a többségi párt képviselői között ennek a rezsimnek a glorifikálását tapasztaljuk, azt kell mondanunk, hogy legyen jó nekik ez a sajtótörvény és legyenek jók annak rendelkezései. A sajtó felett az .Ítélkezés jogát nem gyakorolhatja a kormány. Épen ezért nem tudom helyeselni azt a módot sem, ahogyan itt egy ellenzéki lappal, a Világgal szemben eljártak. Amig a másik oldalon, a fajvédőknél nem egy izben látunk bűncselekményekre yaló izgatást, látjuk azt. hogy emberek becsületébe gázolnak bele és hogy a kormány ténykedéseit bírálják olyan módon és olyan hangon, ahogyan mi soha nem tettük és velük szemben egyetlenegyszer sem alkalmazták ezt a rendszabályt, másfelől egy ellenzéki lappal szemben, ahol két macskakörmöt elfelejtettek a megfelelő helyre tenni, vagy mert a helyreigazító közlemény nem ott jelent meg. ahol kellett volna, mindjárt a legsúlyosabb Ítéletet alkalmazzák: a lap megjelenését beszüntetik s ami még súlyosabb a mai munkanélküliség idején: körülbelül 300 ember kenyerét veszik el. A nyomdaiparban épen elég súlyos a helyzet, nem kell tehát ezt a helyzetet még súlyosabbá tenni. Munkaalkalmak teremtéséről lévén szó, nagyon örülnénk, ha most is fennállnának mindazok a lapok, amelyek megszűntek, hiszen ezek munkát adtak a munkásoknak, más hasznukat egyébként nem is lehetett venni. Most ezeket a lapokat olvasóik cserbenhagyták, de a munkások foglalkoztatásának szempontjából megszűnésük mindenesetre káros volt. A sajtóirodának tehát más rendeltetést kellene adni. Nines szűkség' arra, hogy a sajtóiroda ilyen hatalmas 'dotációban részesüljön, de ezenkívül ott van még a rendelkezési alap, ott van a külföldön élő honfitársak Védelme, bár ezek körülbelül mind ugyanazt a célt szolgálják, csak más címek alatt vannak felvéve a költségvetésbe. Ezekből az összegekiből nagyon kevés jut a külföldön nyomorgó magyar munkásoknak s ezt konkrét esettel is tudom igazolni. Eljártam egy szerencsétlenül járt bányamunkás érdekélben, aki két évig feküdt hátgerinctörésben s akinek három apró gyermekről kellett gondoskodnia. Érdekéhen a párisi magyar követséghez fordultam abban a hiszemben, hogy a nemzetgyűlés milliárdokra menő összegeket szavaz meg a külföldön élő honfitársak támogatására. A párisi magyar követségtől azonban azt a választ kaptam, — az adatokat hajlandó vagyok rendelkezésre bocsátani — hogy a^ magyar követségnek nem állanak rendelkezésére összegek, amelyekből ezt á munkást segíteni tudnák. Kérdem: ki segélyezze az ilyen szerencsétlenül járt embereket, ha nem a magyar kormány'? Ha nem erre a célra vétetnek fel ezek az összegeik, akkor mire fordíttatnak azok? Ez csak egy példa a sok közül, de valószínűnek tartom, hogyha mások fordulnak oda hasonló esetekben, szintén ilyen elintézésiben részesülnek. Kérdezem: vájjon talán Jankovidhiék segélyezésére vétettek fel ezek az összegek és azok támogatását célozzák? Nem azokat á becsületes embereket kellene-e támogatni ebből az összeghői, akik külföldre- kiNAPLÓ. XIII. menve, önhibájukon kivül szerencsétlen helyzetbe jutottak, nem tudnak hazájukba visszatérni, vagy más csapás éri őket? Miután én mindezeket a szempontokat nem látom érvényesülni és azt látom, hogy a sajtóiroda a ministerelnökségen keresztül olyan befolyást gyakorol, amelyet a sajtószabadsággal összeegyeztethetőnek nem tartok, a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Ott kezdem, ahol előttem szólott t. képviselőtársam voltaképen végezte. Nem szeretném, ha a belügyminister urnák szerintem szabályellenes és a közeli múltba visszanyúló elhatározását itt a ministerelnök ur véglegesitené. Egyáltalában nagyon csodálkozom a mélyen t. többségi párton. A pártból úgyszólván nap-nap után akadnak szónokok, akik akkor, amikor az ellenzéken az igazságszolgáltatás egyes hiányosságaira rámutatnak, a magyar bíróságok védelmére kelnek. Nem értem akkor a többségi pártot és a kormányt, hogy a sajtórendészeti bíráskodást miért ép ez a kormány és épen ez a többségi párt veszi ki a biróságok kezéből, ahová tulaj donképen való s kérdezem, mi az oka ennek? A Világ esetével kapcsolatban, mivel itt ép a sajtóiroda működéséről van szó, a magam részéről is hangsúlyozni kívánom a törvényes és normális állapot eljövetelének szükségességét, amikor a sajtó utján elkövetett szabálytalanságok felülbírálása és megtorlása a független biróságok hatáskörébe tartozik. Megjegyzem, hogy ezekkel a kisebb tárcákkal részletesebben nem foglalkozom, hiszen előttem szólott t. képviselőtársam igen alaposan rámutatott e tárcák körében észlelhető hiányosságokra és szabályellenességekre. Három kérdéssel azonban feltétlenül foglalkoznom kell. Az egyik kérdés, amelyről ma még nem volt szó, a Közigazgatási Biróság működésének megjavítása, a második a rendelkezési alapok kérdése és a harmadik az informativ sajtószolgálat. A közigazgatási biróság kétségtelenül kiváló és eredményes működést fejt ki a közigazgatási jogvédelem terén és ujabb irányt képvisel a közigazgatási jogunkban. Ezt az irányt itt Concha Győző inditotta meg — eredménye lett az 1896. évi XXVI. te. — s attól kezdve a közigazgatási per keretét mindinkább és inkább tágítják, hogy ily módon a joggyakorlat az állampolgároknak a közigazgatás jogellenes cselekményeivel szemben védelmet biztosítson. Meg kell azonban állapítanunk a közigazgatási bíróságnak immár harmincéves működése után azt, hogy bármennyire kiváló birákból és vezetőkből állították össze, nem teljesithette megfelelő mértékben a feladatát azért, mert működése lassúvá vált, nem követte az életet és a közigazgatásnál szükségelt gyorsaság elvét igen-igen sokszor törte át-és töri át ma is ennek a bíróságnak működése. Meg kell állapitanunk tehát azt, hogy nem is annyira személyekben, mint inkább abban a rendszerben van a hiba, amelyen a közigazgatási bíráskodást felépítették. Elismerem azt is, hogy az ügyek száma szaporodott, hisz a kör maga is nagyobbodik. Legutóbb a nemzetgyűlés is a bíráskodást átruházta a Közigazgatási Bíróságra, mint alkotmányos bíróságra. De ha ez a kör nagyobbodik is, ha az adószolgáltatás terén a köz40