Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

282 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. inkább szenvedni is! — Györki Imre: Nem látom rajta a szenvedés nyomát! — Szijj Bálint: Meglátszott, amikor önök voltak uralmon!) Akkor sem volt rosszabb a helyzet, mint ma és akkor nem kellett az éhező embereknek összeszedni utolsó rongyaikat és felvonulni az utcára, mert az éhezést nem bírják tovább! (Zaj és élénk ellenmondások jobb felől és a középen.) Elnök: Csendet kérek! (Szijj Bálint: Azt csak nem hiszi el, hogy több ember koplal most, mintákkor? — KunaP.András: Sorfalat álltak az emberek mindenért! Tökből és gersliiből sem volt elég!) Peyer Károly: A képviselő urnák módjában áll szólásra jelentkezni és a felfogását bőven kifejteni (Felkiáltások jobb felől: Fáj az igazság, ugy-ef) ez illik is a kormánypárthoz, necsak a ministerek védjék magukat, hanem önök se szégyeljék annyira a kormány politikáját védeni; odakünn a választóknál úgyis szidják a kormányt, mint a bokrot. (Szijj Bálint: Hogy lehet már ilyeneket mondani? — Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kénytelen leszek név szerint is figyelmeztetni az állandóan közbeszóló képviselő urakat! (Kuna P. András: Meg kell mondani az igazat!) Peyer Károly: A sajtónak ilyen módon való befolyásolása semmiesetre sem kívánatos és semmiesetre sem hislyes. A sajtónak önmagától kell kialakulnia és csak az a sajtó életképes, amelynek olvasóközönsége van, az a sajtó pedig, amelynek nincs olvasóközönsége, el fog veszni és el fog tűnni (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és el kell tűnnie, bármilyen mesterséges injekciókkal próbálják is feltámasztani. A keresztény, nemzeti irányzatnak sincs szüksége arra, hogy mesterséges injekciókkal tartsanak fenn részére e^y sajtót, mert ha az az irányzat nem érzi azt, hogy az ő felfogását szolgáló sajtót neki támogatnia kell, akkor ennek bizonyára az a magyarázata, hogy ez a közvélemény eltávolodott attól a sajtótól és senki sem helyesli azt az irányzatot s inkább más irányzatú lapokat vesznek, olyanokat, amelyeknek felfogásával és irányával inkább hajlandók magukat azonositani. (Kuna P. András: Nincsen olyan hatalma, mint a szakszervezetnek! Muszáj minden munkásnak előfizetni a Népszavára! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ej, ej!) Elnök: Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Peyer Károly: Én arról a különleges élvezetről, hogy Kuna képviselővel vitatkozzam, már régen lemondtam, (Derültség a szélsőbaloldalon,) és ezt a gyakorlatot a jövőben is meg fogom tartani, erre megvannak a nyomatékos okaim. (Györki Imre: Különösen ebéd után! — Kuna P. András: Még nem ebédeltem, legyen nyugodt! — Györki Imre: Akkor ebéd előtt!) Akkor ne fárassza magát, mert a célját ugy sem fogja elérni! (Györki Imre: Borban van az igazság, ugy-e András bácsi? — Zaj jobb felől, — Derültség a szétsőbaZoldalon.) A keresztény sajtónak a frankhamisításban tanúsított eljárása, véleményem szerint, nem olyan elbírálást igényel, mint amilyet az előttem szólott képviselő ur kifejtett mert mit láttunk? Mindenáron arra törekedtek, hogy a frankhamisitást, mint hazafias, nemzeti és keresztény cselekedetet tüntessék fel. (Szabó Imre: Ez volt a legnagyobb hazaárulás!) Ez volt állandó szándékuk és törekvésük, s e törekvésükben csak konzekvensek maradtak előző politikájukhoz, amikor minden egyes bombamerényletet ugyancsak hazafias indokból elkövetett cselekménynek igyekeztek feltüntetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát, ki találta fel Magyarországon a kakaóbombákat? Ki találta fel azokat a gúnyos megjegyzéseket azokra a merényletekre, amelyeknek az volt a célja, hogy egyes emberek életét kioltsák? Ki volt az, aki minden egyes ilyen atrocitás^ alkalmával odaállott a gyilkosok támogatására és a sajtójában vagy nyiltan vagy gúnyolódja igyekezett az egléísz esetet feltüntetni, azért, hogy annak egész jelentőségét lecsökkentse? Csak rámutatok arra: legutóbb, a frankhamisítás alatt nem-e a sajtó uszításának volt-e betudható az, hogy a bizottság egy tagja ellen két ember merényletet követett el? (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Tisztán e^ sajtó utasításának következménye volt az, és ha e tekintetben kétség volt, akkor a pár nap múlva bekövetkezett cikkek teljes fényt derítettek erre a tényre (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amikor ezeket az embereket, akik egy súlyos bűncselekményt követtek el, szabadlábra helyezték, akkor egy közlemény jelent meg, amely ezeket a gyilkosokat vagy gyilkosságra szövetkezőket dicsérte és ugy tüntette fel őket, mintha valami nemzeti felháborodásból követték volna el ezt a bűncselekményt. Mindenre találtak ők nemzeti felháborodást. A Club-kávéház elleni merényletet is annak tüntették fel, a francia követség elleni merényletet, az Erzsébetvárosi Kör elleni bombamerényletet, a Miklós Andor és Eassay Károly ellen elkövetett merényletet is annak tüntették fel. Minden gazságra volt enyhítő körülmény és minden gyilkosságnál ugyanazokat a tüneteket láttuk, hogy gúnyolódni kezdtek az események felett vagy pedig azokat nyiltan helyeselték és glorifikálták. Az csak természetes, hogy ilyen sajtónak nem lehet publikuma, mert ha azt mondják, hogy »keresztény és nemzeti irányzat«, akkor épen a kereszténységgel nem egyeztethető össze ez a felfogás és épen a nemzeti érdekekkel ellenkezik ilyen irányzat képviselete. Nézzük meg, mit produkáltak ezek a keresztény nemzeti irányzatok más területeken, nézzük meg, hogy gazdasági területeken mit produkáltak?! Élvezték az állami kedvezményeket olyan bőséggel, hogy már nem is bírtak mit tenni azzal az összeggel, amelyet nekik rendelkezésükre bocsátották. Kapták a való rizálatlan kölcsönök tömegeit s nézzük meg sorban az ő ipari vállalataikat, akár szénbányák legyenek azok, akár más vállalatok. Nézzük meg más téren kifejtett gazdasági tevékenységüket s azt látjuk, hogy amint komoly versenyre keltek a régi legális kereskedelemmel, abban a nillanatban. amikor arról volt szó. hogy ez az eg-yoldalu kedvezményezés megszűnt, ezek a vállalatok ugy hulltak el mint a le^vek. A kormány csak ugy volt képes a Stádiumot megmenteni, hogy részére odaadta a Hivatalos Közlönyt. Ez a ténykedés is nagyon furcsa, mert lehetővé tette, hogy egy kifejezetten pártcélt szolgáló irányzat támogattassék. A fajvédő irányzat nem panaszkodhatik. hiszen a kor—^nv a támogatásban elment odáig, ameddig csak elbírt menni és az. hogy most már nem tud adni. vae-y annak tulaj donitható. hogy már nincs miből, vagy annak, hogy olyan nagy igények támasztattak, amelyeket nem tudnak kielégíteni. Én a sajtószabadságnak vagyok híve. épen azért a legsúlyosabban kifogásolom, hogy még ma is fennáill a háborús kivételes rendelkezés, fennáll a békekötés után nem tudom hány évvel még mindig az a rendelkezés, amelyet a há-