Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
 nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. 279 kon keresztül való tendenciózus és állandó megmérgezésének legalább bizonyos mérsékelt gátja vettessék. (Rassay Károly: Elfogadom, ha precedenst mutat erre a világon!) Van errei precedens Angliában. Amit én javasolok, az enyhébb, mert én nem korlátozom semmi vonatkozásban azt, hogy a lapok mit írjanak meg, csak a terjedelmet szeretném bizonyos mértékben korlátozni. (Rassay Károly: Tessék beadni azt az angliai válóperes törvényjavaslatot! — Lendvai István: Nem törvény, hanem erkölcsi érzék kell ehhez!) Én a magam részéről, amikor befejezem mondanivalómat, mindössze egy egész rövid intelemmel szeretnék a keresztény és nemzeti közvélemény felé fordulni és ez az, hogy dacára a mérhetetlen nehéz és sötét helyzetnek, minden jórafordulhat még, ha a nemzet egy bizonyos idealizmus jegyében iparkodik a maga regenesráeiójiált keresztülvinni. A mérhetetlen gyász, a nyomorúság és baj eltürhetővé és elviselhetővé válik, ha azokat bizonyos ideálok jegyében szenvedjük el és hiszünk abban, hogy ezek a szenvedések a megváltás felé vezetnek. Az egyetlen t dolog, amely tűrhetetlen és kibírhatatlan érzést hagy maga után, az, ha nem tudjuk és nem érezzük, hogy miért szenvedünk, miért küzködünk. Kibírhatatlan az, hogy opportunizmusra, konjunkturázásra neveljék felülről a nemzetet és ugyanakiktor a mérhetetlen nyomorúság és szenvedés hovatovább elviselhetetlenné válik. Azt a kérést kell, hogy intézzem minden magyar emberhez, akinek a nemzet jövője a rzivén fekszik, hogy a megalkuvások, konjunkturázások, alkalmazkodások, erkölcstelen és hiábavaló kompromisszumok helyett lépjünk végre a nemzeti idealizmus alkotó munkájának mezejére. Az egész nemzet boldog lesz, ha Összefoghat valamilyen ideálok jegyében. Méltóztasék megnézni, hogy Olaszországban néhány hatalmas gondolat egy nagy egyéniségen keresztül milyen csodát művelt olyan néppel, amelyért a magyar nemzetet soha nem cserélném el; egy olyan néppel, amely a világháborúban és mindenkor messze mögötte állott a magyarnak, micsoda hatalmas változást, rendet, fegyelmet és összetartást, gazdasági jólétet tudott az idealizmus ereje kiváltani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt szeretném, ha a magyar társadalom okulna a. közelmúlt és a sajnos, várható közeljövő rendkívül nehéz idejéből és végre levonná azokat, a történelmi tanulságokat, amelyeket egy jobb jövő érdekében, — nem is beszélve egy régi, egész Magyarország megteremtéséről — a nemzetnek múlhatatlanul vállalnia kell. A tárgyalás alatt levő költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a balközépen.) Mnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az a politika, amelyet az előttem szólott képviselő ur itt követett, különleges színben kívánja feltüntetni a keresztény és nemzeti irányt. A képviselő ur, ugy látszik, kiragad egy csoportot a magyar társadalomból, amely hajlandó az ő politikai irányát követni és az általa követett politikai Irány híveit megteszi a keresztény és nemzeti eszme vezetői ül. Nem tudom őt követni ebben, mert azt hiszem, hogy a nemzeti eszme kell, hogy az egész nemzet tulajdona legyen. Ezt az eszmét nem sajátíthatja ki senki sem politikai, sem más célokra. A nemzeti eszmében minden állampolgárnak egyet kell érteni és amikor a nemzet egyetemleges nagy érdekeiről van szó, félre kell tenni minden egyéb kis érdekeket. Azonban nagyon furcsák azok a nemzeti érdekek, amelyeket a fajvédő képviselő urak hirdetnek itt mert ők a nemzeti és keresztény eszme alatt olyasmit értenek, amit mi — egész röviden szólva — egy jelzővel illetünk és ez az u. n. kurzuspolitika, amelynek sem a nemzeti eszméhez, még kevésbé a keresztény irányzathoz semmi köze nincs. A keresztény irányzatnak van a legkevesebb köze ahhoz a politikához, amelyet a képviselő urak hirdetnek. Azt hiszem, sokkal illetékesebbek arra azok a magas állású egyházi férfiak, akik nem egy izben igen erős szavakkal bélyegezték meg ezt az általuk hirdetett keresztény politikát. Ha ezt nemzeti politikának lehet nevezni, — amint itt a képviselő ur kolportálja — akkor nem hiszem, hogy ehhez hasonló nemzeti politikát találna bárhol a világon. A francia nemzet minden polgárában pl. nagyon erős a nemzeti érzés és különösen erőssé tette ezt az a revanche-politika, amely 1870 óta ebbe a nemzetbe belenevelődött de nem hiszem, hogy valaha is a francia állam egyetlen polgára a nemzeti eszmét olyan értelemben fejtené ki, mint ahogy az nálunk történik, ahol egyesek a nemzeti eszmét arra használják fel, hogy ennek alapján maguknak másokkal szemben gazdasági és politikai előnyöket szerezzenek. Ezeket a jogosulatlan gazdasági és politikai előnyöket épen ezen álnemzeti szempont folytonos hirdetésével bőségesen ki is használták. És hogy ha ez a keresztény nemzeti szellem, amelyet itt a t. kevpiselő ur hirdetett, az utóbbi években bizonyos mértékig: gyengült, ez talán annak tudható be. hogy az állam, illetőleg a kormány az utóbbi években kevésbé volt abban a helyzetben, hogy ezen általuk nagyon forszírozott gazdasági és politikai # előnyöket továbbra is megfelelően honorálja. Ez különben kitűnik abból is. hogy a t. képviselő ur főként azt sérelmezi, hogy nincs Magyarországon olyan keresztény sajtó, amely a szocialista sajtóval szemben ugyanolyan hangon és módon irna. (Szabó Imre: Nem is tud!) És ezt ugy tünteti fel. mintha a kormánynak volna kötelessége, hogy egy ilyen keresztény sajtót támogasson és életrehozzon. Én mindig ugy tudtam és mindenhol ez a szokás, hogy a sajtó bizonyos politikai, vagy gazdasági irányzat kifejezője és amíg a sajtó egy bizonyos irányzatot képvisel, addig akadnak olvasók, akik azt a sajtóterméket megveszik s támogatják azáltal, hogy előfizetnek rá, viszont amikor valamely sajtó az olvasók körében elveszti a szimpátiát, akkor az a sajtó megszűnik. Ez a sajtó természetes folyamata és ott. ahol az nincs igy. ott egészségtelen és helytelen irányban halad a sajtó, s ha a képviselő ur azt mondja, hogy ők nem kaptak támogatást sem grófoktól, sem főpapoktól, sem másoktól, ez lehetséges, hogy igy van — én ugyan másként vagyok értesülve, — de furcsának is tartom, hogy ha valaki egy sajtót akar fentartani. ennek a sajtónak az életét arra bazirozza, hogy az maisoktól, mint előfizetőktől támogatást nyerjen. Mi megszoktuk évek óta és el sem tudjuk képzelni másként, minthogy a sajtót az előfizetők tartsák fenn és ha a t. képviselő ur arra hivatkozik, hogy a Népszavának más bevételei is vannak, mint az előfizetői dijak, vagy a szabályszerű hirdetési dliak. akkor keljen fel. mondja ezeket itt el. de ne burkolja ezt a gyanúsítást olyan esomagoláísba. amelyből sok mindent lehet következtetni. Nagyon
