Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

28Q Ä nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hÖ"4-én, kedden. sokszor jelentek már meg — nem a mostani rezsimben, hanem az azelőtti időkben — különböző kimutatások arról, hogy a ministerelnökségtől. vagy másoktól a sajtó mikor és milyen összegeket, kan. A Népszavát azonban sohasem találták ebben a névsorban. A Népszava sohasem szerepelt ott és én egész nyugodt lélekkel remélem, hogy a jövőben sem fog ott szerepelni. ; j . : Hogy az a lap, amelynek kimúlását a képviselő ur itt annyira sérelmezi, megszűnt, ez valószínűleg annak tudható be, hogy nem volt Magyarországon közvélemény, amely ennek a lapnak irányát helyeselte volna, nem volt Magyarországon olvasó publikum és nem volt olyan politikai felfogású tábor, amely áldozatkészségéhen leigalálbb odáig ment volna, hogy naponta 2000 koronát áldozott volna elvi meggyőződéséért. Hogy egy lapnak meg kell szűnnie, annak az az oka, hogy nincs olvasótábora s nincs olyan olvasóközönsége, amely a lap irányával egyetért. Van még egy pár ilyen lap Magyarországon, amelynek nincs olvasóközönsége s amely régóta kimúlt volna már, ha bizonyos mesterséges injekciókkal nem tartanák benn© a lelket. Talán senki sincs annyira informálva a lapok példányszámairól, mint mi is épen azért merem nyugodtan állítani, hogy van még lap, amely régen kimúlt volna, ha fennállását mesterséges eszközökkel meg nem hosszabbították volna. De ha t. képviselő ur azt a hangot reklamálja, amelyet & Nép használt és amely állítólag ellensúlyozásául szolgált volna a Népszava hangjának, szabadjon emlékezetébe idéznem, hogy a Népszava nem használta soha azt a durva, korcsmai, útszéli hangot, amellyel A Nép-ben találkoztunk. Ez az egyik, a másik pedig az*, hogy a. Népszava minden cikkíró ja helytáll azlért, amit irt (Derültség és felkiáltások a jobbóldalon: Szegény Vamczák!) — Vanczák a felelős szerkesztője a lapnak. (Gr. Bethlen István ministerelnök: És a bediktált Strohmann! Mert a mentelmi jog védi!) — s nem egymillió, és nem egy hónapi bírság az, amellyel a Népszava íróit sújtották. Ezzel szemben a túloldalon kevésbé találjuk ezt, sőt még magánosokkal szemben is súlyos és goromba sértésekkel találkozunk. A napokban láttunk egy esetet, amikor a cikk írója elment a lipótmezei tébolydalba, ott vett lakást lék íratott magának egy bizonyítványt, hogy a télbolydában lakik és erre azt mondták, hogy bolonddal szemben mégsem lehet a sajtópert lefolytatni, mire kitűnik, hogy az illető nem is ápolt, hanem csak időlegesen lakik a tébolydábán s idült alkoholmérgezésben szenved és korlátozott képességű. Ezekkel iratnak A Népbe cikkeket s ezek a cikkek olyanok is voltak. De á helyzet az, hogy ezek a cikkek miéJgis csak megjelennek és a felelősségrevonás utólag, hónapok múlva történik meg s ekkor derül ki, hogy ezeknek a cikk éknek 'kik az irói. Azok a lapok, amelyek a keresztény irányzat szolgálatában állanak, nem mennek a szomszédba egy kis durva és sokszor igen közönséges rágalomért. Csak rátmutatok arra, hogy például a tegnapi Uj Nemzedéki száma egy nagy, hosszú címmel ellátott cikket ír, amelyben azt mondja, hogy a szociáldemokrata városi képviselők törvénytelen pénzeiket vesznek fel. (Szabó Imre: Azelőtt meg azt irta, hogy a bányászok Budapest ellen vonulnak fel!) Ha keressük, hogy hol vannak ezek a törvénytelen pénzek, aíkíkor senki sem találja meg ezeket a cikkben sem, de a cikk maga annyit enged elárulni, mintha itt valami súlyos bűncselekmény történnék. Mikor azután arról van szó, hogy az illetőknek ezért helyt kell állniok, akkor heteken keresztül szaladgálnak utánunk, hogy elégedjünk meg egy bocsánatkérő nyilatkozattal, mert őket ilyenmódon, meg olyanmódon tévesen informálták és ők nem tudták azt pillanatnyilag kellőképen elbírálni, hogy az helyes, vagy nem helyes. A sajtóiroda működéséről azonban mindenesetre kell egy pár szót mondanom. A legveszedelmesebb dolognak tartom azt, ha a kormány olyanmérvü befolyást gyaiktorol a sajtóra, mint amilyen befolyást gyakorol ma. Ez a befolyás kezdődik ott, hogy a kormánynak a háborús kivételes rendelkezés folytán még ma is megvan a joga ahhoz, hogy egy lapot tetszés szerinti időre betilthat és megrendszabályGzhat azáltal, hogy nem engedi az utcán vagy másutt árusítani, szóval bírói Ítélet nélkül, teljesen politikai indokokból olyan intézkedéseket foganatosíthat, amely intézkedések súlyosabbak, mint bármilyen más buntstes. Tehát abban a tudatban él ma minden lap, hogy állandóan a feje felett, lebeghet a belügy minister betiltó végzése, amely ellen még felebbezéssel sem élhet; mert hiszen nincs hova felebbeznie. Tehát a kormány, mint a politikai hatalom gyakorlója, nemcsak hogy gyakorolja ezt a politikai hatalmat teljes egészében, hanem ezenfelül birói jogot is vindikál magának és itél, még pedig sokkal súlyosabban, mint esetleg a törvényszék Ítélne egyes eseteikben. Ez az állapot a sajtónak a legnagyobb mértékben való befolyásolása, mert éppen ez teszi lehetetlenné azt, hogy itt a sajtó hivatását kellőképen teljesíthesse és a sajtószabadság terén^ olyan gyakorlat alakuljon ki, mint aminőt látunk a külföldön, ahol minden pártnak megvan a maga politikai lapja, politikai irányzata, amely politikai irányzatoknak harcaiból forrnak ki azok az eszmék, amelyek az ország érdekeit szolgálják. Nálunk nincs ez meg ilyen értelemben. Nálunk kapitalisztikus sajtóvállalatok vannak s legtöbb meglévő lap nem képvisel határozott, kifejezett politikai irányt, hanem az a kapitalista vállalat, amely a lapot szerkeszteti, egyszer ilyen, egyszer amolyan szellemben íratja azt, amilyen szellemet épen célszerűnek, jónak tart, de mindig szem előtt tartja az üzlet jövedelmezőségét, minthogy ez nála a döntő szempont. Végzetes, nagy hibának tartom, amikor a sajtó a kapitalisztikus szempontok figyelembevételével nem politikai céloknak, nem politikai irányzatoknak vagy ideáloknak szolgálatában áll, hanem kapitalisztikus érdekeket szolgál, amely kapitalisztikus érdek azután természetesen szolgálja azt a szenzációhajhászást is, amivel lépten-nyomon találkozunk.^ Ha a szenzációhajhászást ki akarják irtani, akkor elsősorban itt kell elkezdeni. Mindaddig, amig lesznek tisztán csak kapitalisztikus szempontból vezetett lapok, sajtóorgánumok, ugy ezeknek minden érdekük a szenzációkeresés lesz és mindig arra törekszenek, hogy mennél nagyobb címtekkjel, anennéll nagyobb szenzációt keltsenek, hogy mennél több példány fogyjon el az újságból és ez növelje az illető vállalat bevételét. Csak rá akarok mutatni arra, hogy amikor a delejes asszony ügyét tárgyalták, a sajtó napokon keresztül milyen őrült üzleteket csinált. Pedig olyan egyszerű, szimpla ügyről volt szó. hogy intelligens ember csak mosolygott rajta és el sem olvasta azokat a közleményeket, amelyek a lapokban megjelentek. És mégis mit láttunk? Azt, hogy a közönség épen azokban a napokban csak ugy