Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

276 À nemzetgyűlés 543. ülése 19 Az előfizetőkre kell bazirozni a lapot, nem a vállalatokra és a papokra!) Kérdem, mi volt ezeknek a lapoknak a bűne; mi volt az oka annak, hogy ezeket a lapokat hivatalosan és minden lehetséges módon üldözni kellett! (Zsirkay János: Minden gyártól szubvenciókat kap a Népszavai — Esztergályos János: Nem igaz, hazudik! — Nagy zaj. — Kabók Lajos: Hazugság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Peyer Károly: Ha ezt tudnák bizonyítani, már régen mondták volna! — Zsirkay János: Nagyon jól tudják, hogy ez igy van! — Szabó József: Szerelemből adják azokat a hirdetéseket! — Peyer Károly: Megfizetik a tarifát, nem hirdethet senki ingyen! Maga is hirdethet, ha elmegy oda és leadhat hirdetést közgazdasági tevékenységéről milliméter soronként!) Eckhardt Tibor: Azt kérdezem, mi volt a bűnük ezeknek a lapoknak, mi volt a nemzettel szemben a bűne a Szózatnak és a Népnek, amellyel ilyen bánásmódra, ilyen eljárásra nemzeti szempontból alkalmat és okot adott? Ugy tudom, hogy a kormányzó urnák engedelmesebb és hűségesebb szószólója nem volt ezeknél a lapoknál. Ugy tudom, hogy a magyar nemzeti hadsereg érdekeinek önzetlenebb védelmezője nem volt ezeknél a lapoknál. Ugy tudom, hogy ezekbe a lapokba sem keresztény, sem nemzeti szempontból soha, még véletlenül sem csúszott be semmi, ami jogos kifogásra adott volna alkalmat. Az egyetlen bűn, az egyetlen gáncs, amely ezeket a lapokat érhette, az volt, hogy a ministerelnök ur politikáját nem támogatták. (Szilágyi Lajos: Mi meg ugy láttuk, hogy támogatták!) Még egy gáncs hozatott fel gyakran ezekkel a lapokkal, főleg A Néppel szemben és ez az volt, hogy A Népnek olyan radikális, — hogy ugy fejezzem ki magamat — durva hangja van, hogy ez méltatlan a keresztény nemzeti irányzathoz. Igen t. Nemzetgyűlés! Huszonöt év óta radikális hangra nevelték a budapesti utcát, huszonöt év óta a Népszaván és más orgánumokon keresztül a kemény, kíméletlen, harcos, lármás, durva hang az, amely a fülekbe harsog. Ezek a dobhártyák ma már eldurvultak. Senki sem volna nálam boldogabb, ha olyan jaelyzet volna ebben az országban, hogy csupa finom, művelt, előkelő, objektív, konciliáns újságnak kellene csupán egy nemes, nobilis, elvi harcot folytatni. De kérdezem, ki a hibás abban, hogy a magyar tömegek szivéhez és lelkéhez már évekkel ezelőtt olyan orgánumok találtak utat, amelyeket onnan a finomkodás, műveltség, kapacitáció, nemes elvi harc eszközeivel kiverni nem lehet. Ki a hibás abban, hogy a magyar sajtóban kell olyan orgánumoknak is dolgozniok, amelyek a Népszava hangjára válaszolva, a másik oldalról, a nacionalista oldalról annak az egyszerű, utcán szaladgáló embernek ugyanazzal a vehemenciával és erővel, de becsületes, keresztény és nemzeti célok felé törekvő politikát hirdetnek! Mikor az ágyuk dörögnek, a fülemüle hangját nehéz meghallani. Ne várják tőlünk azt, hogy mi fülemülehangon beszéljünk akkor, amikor a túlsó oldalon ágyuk vagy legalább is nagydobok szólnak felénk. Merem mondani, hogy amig Népszava, Az Est és Esti Kurír jár a pesti utcán és ordit az emberek füleibe, addig nagyobb szükség van egy radikális, kemény és erős hangú keresztény, nacionalista újságra, mert a művelt embert, az egyébként is a hely>. évi május hó 4-én, kedden. zet magaslatán álló embert talán nem kell meggyőzni, de féltem azt az egyszerű, tanulatlan magyar embert, a kérgeskezü munkásembert, hogy megingatják nemzeti hitében, keresztény világnézetében, ha huszonöt éven keresztül mást, mint ilyen hangot nem hall. Teljesen téves, elhibázott felfogás az, amely uniformizálni akarja a sajtót, amely azt kivánja, hogy minden újság, ha bizonyos nemzeti, keresztény irány felé tör, egyforma hangon írjon. Nüanszok kellenek. Nagy tömegeket megszervezni, erős, nagy nemzeti társadalmat és közvéleményt teremteni nem lehet azzal a bornírt fejű okoskodással, amely rá akarja kényszeríteni egyszerű munkásemberekre ugyanazt a — talán Budapesti Hírlapféle művelt hangot, amelyet ők nem hajlandók és nem képesek megérteni. Ha nacionalista politikát akarunk csinálni, minden néprétegnek meg kell -lennie a maga nemzeti irányú újságjának, és ez az újság lehet és legyen ellenzéki is. Nem ez a kérdés a nemzet szempontjából, hanem az, hogy milyen célok felé, hová viszi a nemzetet. És mikor A Nép a maga éles és kíméletlen hangján, de mindenkor a magyar haza tiszteletét és szeretetét, a keresztény hitvallás megbecsülését hirdette, legalább olyan becsülettel megtette kötelességét mindenkivel, a kormányzattal szemben is — még akkor is, ha élesen ellenzéki volt — mint bármelyik leghívebb kormánypárti újság. (Peyer Károly: Ezt elhisszük! — Rothenstein Mór: Azért fogyott ki az olvasóközönsége!) Én azt az elbírálást, amely Anka Jánost, A Nép kitűnő, évtizedek óta a magyar keresztény sajtóban önzetlenül dolgozó kemény harcosát eltiltja a lapszerkesztéstől, és amikor Anka János A Nép-tői végkielégítést kap és utolsó pénzén egy hetilapot vásárol, ezt a lapot minden törvényes indokolás nélkül, csak azért, mert Anka János a szerkesztője, betiltja, ugyanakkor a Pesti Futár hírhedt szerkesztőjének, Nádas Sándornak ujabb engedélyt ad a Pesti Futár megindítására és az utcai lányok szaklapjával árasztja el a magyar közönséget, (Ugy van! Ugy van! a b'dközépen.) Anka Jánosnak azonban nem ad módot arra, hogy újságot szerkeszthessen Magyarországon; az ilyen sajtópolitikát én magyar ember létemre csak megvetéssel tudom sújtani. (Rothenstein Mór: Ebben igaza van!) A ministerelnök ur ezelőtt néhány nappal á Tiszia-emlékvacsorán párhuzamot vont Tisza István és saját politikája között. (EUenmondások a jobboldalon.) Nem akarok itt részletekibe belemenni. Kétségtelen. — a vacsorán résztvett egyénektől tudom, — a ministerelnök ur ezt megtette. Nem hiszem, hogy Tisza István az igazi történelmi nagyságot jellemző szerénysége mellett valaha is' összeíhasonlitotta volna magát a magyar történelem bármelyik nagyjával. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Sohasem hasonlítottam magamat össze Tisza Istvánnal! Tessék elolvasni a beszédemet!) A politikáját. Engedelmet kérek, azt mondottam, hogy a politikáját hasonlította össze! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Abban a beszédiben egy szó sincs erről!) Ne játsszunk a szavakkal, ez a lényeg. (Gr. Bethlen István ministerelnök; Ne játsszunk, miéigsem lelhet ráfogni ilyen dolgokat! — Zaj a jobboldalon.) Állítom és fentartom! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Tessék állítani!) Nem tudom, van-e tudomása a mikiisterelnök urnák arról, hogy Nádas Sándor Tisza Istvánnal szemben miket vétkezett, (Gr. Beth-