Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

276 À nemzetgyűlés 543. ülése 19 Az előfizetőkre kell bazirozni a lapot, nem a vállalatokra és a papokra!) Kérdem, mi volt ezeknek a lapoknak a bűne; mi volt az oka annak, hogy ezeket a la­pokat hivatalosan és minden lehetséges módon üldözni kellett! (Zsirkay János: Minden gyár­tól szubvenciókat kap a Népszavai — Eszter­gályos János: Nem igaz, hazudik! — Nagy zaj. — Kabók Lajos: Hazugság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos képvi­selő urat kénytelen vagyok rendreutasítani ! (Peyer Károly: Ha ezt tudnák bizonyítani, már régen mondták volna! — Zsirkay János: Nagyon jól tudják, hogy ez igy van! — Szabó József: Szerelemből adják azokat a hirdetése­ket! — Peyer Károly: Megfizetik a tarifát, nem hirdethet senki ingyen! Maga is hirdet­het, ha elmegy oda és leadhat hirdetést köz­gazdasági tevékenységéről milliméter soron­ként!) Eckhardt Tibor: Azt kérdezem, mi volt a bűnük ezeknek a lapoknak, mi volt a nemzet­tel szemben a bűne a Szózatnak és a Népnek, amellyel ilyen bánásmódra, ilyen eljárásra nemzeti szempontból alkalmat és okot adott? Ugy tudom, hogy a kormányzó urnák en­gedelmesebb és hűségesebb szószólója nem volt ezeknél a lapoknál. Ugy tudom, hogy a magyar nemzeti hadsereg érdekeinek önzetle­nebb védelmezője nem volt ezeknél a lapoknál. Ugy tudom, hogy ezekbe a lapokba sem keresz­tény, sem nemzeti szempontból soha, még vé­letlenül sem csúszott be semmi, ami jogos ki­fogásra adott volna alkalmat. Az egyetlen bűn, az egyetlen gáncs, amely ezeket a lapokat érhette, az volt, hogy a ministerelnök ur poli­tikáját nem támogatták. (Szilágyi Lajos: Mi meg ugy láttuk, hogy támogatták!) Még egy gáncs hozatott fel gyakran ezek­kel a lapokkal, főleg A Néppel szemben és ez az volt, hogy A Népnek olyan radikális, — hogy ugy fejezzem ki magamat — durva hangja van, hogy ez méltatlan a keresztény nemzeti irányzathoz. Igen t. Nemzetgyűlés! Huszonöt év óta ra­dikális hangra nevelték a budapesti utcát, hu­szonöt év óta a Népszaván és más orgánumo­kon keresztül a kemény, kíméletlen, harcos, lármás, durva hang az, amely a fülekbe har­sog. Ezek a dobhártyák ma már eldurvultak. Senki sem volna nálam boldogabb, ha olyan jaelyzet volna ebben az országban, hogy csupa finom, művelt, előkelő, objektív, konciliáns új­ságnak kellene csupán egy nemes, nobilis, elvi harcot folytatni. De kérdezem, ki a hibás ab­ban, hogy a magyar tömegek szivéhez és lel­kéhez már évekkel ezelőtt olyan orgánumok találtak utat, amelyeket onnan a finomkodás, műveltség, kapacitáció, nemes elvi harc esz­közeivel kiverni nem lehet. Ki a hibás abban, hogy a magyar sajtóban kell olyan orgánu­moknak is dolgozniok, amelyek a Népszava hangjára válaszolva, a másik oldalról, a na­cionalista oldalról annak az egyszerű, utcán szaladgáló embernek ugyanazzal a vehemen­ciával és erővel, de becsületes, keresztény és nemzeti célok felé törekvő politikát hirdetnek! Mikor az ágyuk dörögnek, a fülemüle hangját nehéz meghallani. Ne várják tőlünk azt, hogy mi fülemülehangon beszéljünk akkor, amikor a túlsó oldalon ágyuk vagy legalább is nagy­dobok szólnak felénk. Merem mondani, hogy amig Népszava, Az Est és Esti Kurír jár a pesti utcán és ordit az emberek füleibe, addig nagyobb szükség van egy radikális, kemény és erős hangú keresztény, nacionalista újságra, mert a művelt embert, az egyébként is a hely­>. évi május hó 4-én, kedden. zet magaslatán álló embert talán nem kell meggyőzni, de féltem azt az egyszerű, tanulat­lan magyar embert, a kérgeskezü munkásem­bert, hogy megingatják nemzeti hitében, ke­resztény világnézetében, ha huszonöt éven ke­resztül mást, mint ilyen hangot nem hall. Teljesen téves, elhibázott felfogás az, amely uniformizálni akarja a sajtót, amely azt kivánja, hogy minden újság, ha bizonyos nemzeti, keresztény irány felé tör, egyforma hangon írjon. Nüanszok kellenek. Nagy töme­geket megszervezni, erős, nagy nemzeti társa­dalmat és közvéleményt teremteni nem lehet azzal a bornírt fejű okoskodással, amely rá akarja kényszeríteni egyszerű munkásembe­rekre ugyanazt a — talán Budapesti Hírlap­féle művelt hangot, amelyet ők nem hajlandók és nem képesek megérteni. Ha nacionalista po­litikát akarunk csinálni, minden néprétegnek meg kell -lennie a maga nemzeti irányú újság­jának, és ez az újság lehet és legyen ellenzéki is. Nem ez a kérdés a nemzet szempontjából, hanem az, hogy milyen célok felé, hová viszi a nemzetet. És mikor A Nép a maga éles és kíméletlen hangján, de mindenkor a magyar haza tiszteletét és szeretetét, a keresztény hit­vallás megbecsülését hirdette, legalább olyan becsülettel megtette kötelességét mindenkivel, a kormányzattal szemben is — még akkor is, ha élesen ellenzéki volt — mint bármelyik leg­hívebb kormánypárti újság. (Peyer Károly: Ezt elhisszük! — Rothenstein Mór: Azért fo­gyott ki az olvasóközönsége!) Én azt az elbírálást, amely Anka Jánost, A Nép kitűnő, évtizedek óta a magyar keresz­tény sajtóban önzetlenül dolgozó kemény har­cosát eltiltja a lapszerkesztéstől, és amikor Anka János A Nép-tői végkielégítést kap és utolsó pénzén egy hetilapot vásárol, ezt a la­pot minden törvényes indokolás nélkül, csak azért, mert Anka János a szerkesztője, betiltja, ugyanakkor a Pesti Futár hírhedt szerkesztő­jének, Nádas Sándornak ujabb engedélyt ad a Pesti Futár megindítására és az utcai lányok szaklapjával árasztja el a magyar közönséget, (Ugy van! Ugy van! a b'dközépen.) Anka Já­nosnak azonban nem ad módot arra, hogy új­ságot szerkeszthessen Magyarországon; az ilyen sajtópolitikát én magyar ember létemre csak megvetéssel tudom sújtani. (Rothenstein Mór: Ebben igaza van!) A ministerelnök ur ezelőtt néhány nappal á Tiszia-emlékvacsorán párhuzamot vont Tisza István és saját politikája között. (EUenmon­dások a jobboldalon.) Nem akarok itt részle­tekibe belemenni. Kétségtelen. — a vacsorán résztvett egyénektől tudom, — a ministerelnök ur ezt megtette. Nem hiszem, hogy Tisza Ist­ván az igazi történelmi nagyságot jellemző szerénysége mellett valaha is' összeíhasonli­totta volna magát a magyar történelem bár­melyik nagyjával. (Gr. Bethlen István minis­terelnök: Sohasem hasonlítottam magamat össze Tisza Istvánnal! Tessék elolvasni a be­szédemet!) A politikáját. Engedelmet kérek, azt mondottam, hogy a politikáját hasonlította össze! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ab­ban a beszédiben egy szó sincs erről!) Ne játsszunk a szavakkal, ez a lényeg. (Gr. Beth­len István ministerelnök; Ne játsszunk, miéig­sem lelhet ráfogni ilyen dolgokat! — Zaj a jobboldalon.) Állítom és fentartom! (Gr. Beth­len István ministerelnök: Tessék állítani!) Nem tudom, van-e tudomása a mikiister­elnök urnák arról, hogy Nádas Sándor Tisza Istvánnal szemben miket vétkezett, (Gr. Beth-

Next

/
Oldalképek
Tartalom