Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

272 A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden. országnak, meg kell és meg kellene takarítani. Nem azt a világot éljük, sajnos, hogy a magyar nép óriási, sok-sok milliárdot csak azért izzadjon ki, hogy ebből az összegből olyan fényt és pompát fejtsünk ki, amely nélkül nagyon sok állam megvan, amelyet látva, egy hozzánk külföldről idejövő idegen ámulva csapja össze kezét és azt mondja: ime, a magyarok mindig sirnak és azt mondják, hogy szegények, hogy az államháztartás pénzügyi egyensúlya meg van billenve nincs reális pénzügyi politikájuk és nincs reális költségvetésük, pedig ez a fény és pompa .egész mást mutat. Nem tudom, hogy pl. Ausztriában az osztrák köztársasági elnök környezetére költenek-e olyan összeget, mint amennyit nálunk palotaőrség és kormányzóság címe alatt elköltenek. Azt hiszem, hogyha Ausztria fel bir emelkedni a szerénységnek, a takarékosságnak olyan fokára, amely csak elismerésreméltó lehet, akkor ezt a szerénységet mi is követhetjük. A főrendiház kérdésében is teljesen azonos álláspontot foglalok el azokkal, akik azt mondják, hogy nincs szükség főrendiházra. Azt a költséget, amely a főrendiház tételénél szerepel, tehát ezt a 442.573 peng'őt inkább hasznos beruházásokra, szociális intézmények létesítésére, aggkori biztosításra, gyermek- ós anyavédelemre kellene fordítani. Erős a hitem és meggyőződésem, hogy ennek, valamint a többi ilyen, nézetem szerint felesleges célra kiadott tételnek a valódi szükségletekre való fordítása által nagymértékben lehetne a nyomorúságon enyhiteni, nagymértékben lehetnç olyan szociális intézkedéseket eszközölni, amelyek végeredményében a nemzet egész egyeteme részére hasznothajtók volnának. Méltóztassanak csak elképzelni, mennyi tüdővész.es ember pusztul el idő előtt az országban orvosi segítség nélkül méltóztassék figyelembe venni a magyarországi gyermekhalandóságot, amely felülmúlja a körülöttünk levő államok gyermekhalandóságát, méltóztassék figyelembe venni, mennyi gyermekágyas anya pusztul el sokszor gyermekével együtt azért, mert betegségének legsúlyosabb napjaiban nem részesülhet orvosi kezelésben. Én tehát a főrendiházat ebből a szempontból is feleslegesnek és szükségtelennek tartom és az ezen a címen beállított összeget szociális és kulturális célokra szeretném fordítani. De nézzük egy pillanatra mélyebben: mi az a főrendiház, mi célja van ennek! a főrendiháznak;? Ez egy olyan átpaszirozó gép, amelynek minden egyes karja kiérdemesült férfiakból áll, akiket a kormányzat ki akar tüntetni és akiknek a főrendiházi méltóság lelki örömet és gyönyörűséget oikbz. Én azt tartom, hogy eat a lelki gyönyörűséget és örömet sokkal olcsóbban is megszerezhetnék maguknak azok a t. urak, akiket az élet sorja majd oda fog vezetni, mintsem boigy a mostani viszonyok között 442.000 pengőt dobjunk ki erre a célra. 1920 óta az ország gépezetének berekéi fennakadás nélkül mozognak, pedig 1920 óta a főrendiház nem avatkozott bele a magyar nemzetgyűlés munkájába, Jól vagy rosszul, viharokon megállta helyét a magyar nemzetgyűlés 1920 óta: törvényeket hozott, amelyek lehetnek talán jók, vagy rosszak, de végeredményben megvarrnak. A magyar nemzetgyűlések alkották! ezeket a törvényeket és az ország gépezete mégsem akadt meg, nem éreztük hiányát edldig sem a főrendiháznak. Amikor uj szelek fújdogálnak, amikor minden irányban a demokratikus érzés, a demokratikus gondolat kezd lombosodni, akikor miért életre kelj teni egy olyan intézményt, amely viharokkal j lesz telítve, miért ismét egy olyan intézméinyt i teremteni az ország drága pénzén, amely valószínűleg nagyon sok megrázkódtatásnak lehet majd okozója! Mert én példlául nem tudom elképzelni, hogy a magyar nemzetgyűlésnek legyen egyetlenegy tagja is, aki minden bosszúság nélkül vegye tudomásul azt, hogy ami itt hosszú vitatkozások során megszületik, azt néhány tucat öregúr ugyanennek az épületnek másik oldalán ismét elővegye, ismét átszitálja, átrostálja és ha ugy látja jónak, ne fogadja el, hanem visszaküldje. Legyen szabad figyelmébe ajánlanom a t. Nemzetgyűlésnek a régi időket. Amikor a régi magyar kormányok egyike egy nagyon demokratikus és életképes törvényjavaslattal jött ide, az akikori ministerelnöknek, Wekerle Sándornak milyen óriási küzdelmeket kellett viynia a főrendiházzal csak azért, hogy az a fejlődóst jelentő törvényjavaslat, amelyet az akkori képviselőház elfogadott, a főrendiházban is keresztülmenjen és törvényerőre emelkedjék. Méltóztassanak erre emlékezni! Kérdezem: szüksége van-e a nemzetnek, a kormányzatnak s ennek a politikai rendszernek arra, hogy azt a sok gyuanyagot, amely ma a politikai életben van, fokozza azáltal, hogj az itt viharokban megszületett egészséges javaslatok a főrendiháziban ujabb viharokat támasszanak? Méltóztassanak csak elképzelni azt a közhangulatot,- amely akkor teremtődnék, ha például itt a magyar nemzetgyűlésen, nem mondóm, hogy a Bethlen-kormányzat, hanem egy másik demokratikus kormányzat végre törvénybe akarná iktatni az általános, egyenlő, titkos, községenkéhti választójogot — ha a nemzetgyűlés vagy az országgyűlés összetétele olyan volna, hogy ilyenirányú törvényjavaslat keresztülmenne — s akkor átküldenék a Ház túlsó végébe s ott akár ennek a politikai rendszernek hűséges támaszai és védelmezői, akár pedig a régi konzervativ világból ittmaradt néhány főrend összeszövetkezve megakadályozná ennek a demokratikus törvlélny javaslatnak törvényerőre emelkedését. Azt méltóztatnak hinni, hogy akkor olyan simán, egyszerűen menne minden, mint ahogy most elképzelik? Emlékezzenek csak azokra az időkre, amikor a demokratikus haladás mellett, a Wekerle-féle demokratikus törvényjavaslat mellett felvonult az akkori ifjúság tüntetni a főrendiház ellen. Az, utca életrekelt és az akkori ifjúság a munkássággal haladó polgársággal egyetemben követelte ennek a haladó törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését s amely csak nagy harcok, nagy viharok után született ez meg. Méltóztatnak azt hinni, hogy ma másként volna, ha ilyen demokratikus törvényjavaslattal jönnének. Biztosítom az urakat, akár itt leszünk mi még akkor, akár nem, az bizonyos, hogyha a főrendiház, amelyet a kormány életre akar kelteni, útjába állama a haladásnak, a fejlődésnek, ez olyan egetverő vihart támasztana ebben az országban, amely elsöpörné azt a kormányzatot, amely ezt a főrendiházat életre keltette. Én tehát, miután a főrendiházat szükségtelennek tartom s miután az a meggyőződésem, hogy az ország választott képviselői tudnak annyira bölcsek lenni, hogy azt, amit ők az ország érdekében helyesnek és jónak találnak, törvényerőre tudják emelni a nélkül, hogy bárkinek is érdeke lenne ezt a munkát, hogy ugy mondjam, átpaszirozni, szeretném, ha a főrendiháznak a költségvetésbe felvett tételével és