Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

À nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó á-én, kedden. 273 magával a főrendiházzal a nemzetgyűlés ne foglalkoznék. A második címnél, a nemzetgyűlésnél, csu­pán egy-két megjegyzésem van. A nemzetgyű­lés maga óriási összeget emészt fel; 3,267.362 pengő van felvéve a nemzetgyűlés tétele alatt. Ennél a címnél is sokat lehetne megtakarítani. Ha az egyes kiadási tételeket nézem, azt kell mondanom, hogy a nemzetgyűlés épületének építkezése nem olyan, amely alkalmas volna minden tekintetben megfeleni annak a célnak, amely célt maguknak az épületeknek szolgál­niok kell. Mi szociáldemokraták ügy érezzük magunkat ebben az épületben, mintha idegenek volnánk; nincs részünkre férőhely, egy asztal, egy szék, amely rendelkezésünkre állana vala­mely megbeszélésünk céljára. Ha egyik vagy másik párt rögtönzött értekezletet akart tar­tani, akkor keresztül kell futkosnia az egész épületet, el kell foglalnia valamely hivatalos helyiséget és csak ugy tarthat értekezletet. Én tehát azt szeretném, ha már ilyen összeg van felvéve a nemzetgyűlés tételénél, az elnökség gondoskodnék arról, hogy a nemzetgyűlési pár­toknak megfelelő helyiség álljon rendelkezé­sükre. Még egyetlenegy tételnél méltóztassanak megengedni, hogy röviden elmondhassam vé­leményemet és pedig a 4. címnél, amely nyug­ellátások néven szerepel. A szociáldemokrata párt hosszú évek óta, amióta itt van, hangoz­tatja, hogy a nyugellátások kérdése nincs ren­dezve. Azt látjuk, hogy nagyon sokan vannak, akik egy egész életen keresztül, 30—40 éven keresztül szolgálták az államot, akár valamely ministeriurnnál, akár a nemzetgyűlésnél vagy bárhol és amikor elérkeznek ahhoz az időpont­hoz, amikor a nyugdíjra vannak utalva, tele vannak panasszal. A nyugdíjasok és özvegyeik azt panaszolják, hogy kevés a nyugdíjuk, ame­lyet kapnak és ahelyett, hogy a nyugdíj emel­kedő tendenciát mutatna, az utóbbi években a papírkorona vásárlóértékének süllyedése folytán is lényegesen csökkent. Ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy a különböző címeknél óriási összegek vannak nyugdíj céljaira fel­véve. Amikor a nyugdíj kérdéshez hozzászólok, az a gondolat él bennem, hogy a nyugdíjkérdést szabályozni kell, még- pedis: igazságosan és köz­megnyugvásra, hogy azokról a szerencsétlen páriákról, akik elöregedettség vagy megrok­kantság miatt kénytelenek nyugdíjba menni, akik eev egész életen keresztül becsülettel szol­gálták az államot, az állam olyan mértékben gondoskodjék, hogy az illetők_ emberhez méltó életet élhessenek. (Szilágyi Lajos: A külföldi kölcsön az egyetlen megoldás!) Erre valószínű­leg azt fogja mondani a pénzügyminister ur, hogy: hia, kérem nincsen pénz. szegények va­gyunk. Én azt mondom, hogy. ha a pénzügy­minister ur nem. fogadja el 100%-ig azt az állí­tásomat, hogy az ország adózó polgárainak filléreiből módot kellene keresni arra, hogy a nyugdíjasokat kielégítsék, hogy az özvegyeik kellő ellátást kaphassanak, akkor fogadja el tőlem a t. pénzügyi kormányzat azt a tanácsot, hogy tessék revízió alá venni a nyugdíj kérdést. Tessék körülnézni: a mai szörnyű viszonyok között, midőn az ország dolgozó népének utolsó falatját kell a szájától elvonnia, csakhogy adó­ját leróhassa; amikor párnákat visznek el csak azért, mert a munkás, tisztviselő, iparos vagy kereskedő adóhátralékban van: akkor a nyug­dííkérdés revíziójánál meg lehet állapítani. hogv itt is olyan óriási összegek utaltatnak ki a különböző tárcák terhére, amely összegek fel­vétele nem egyeztethető össze mai szegénysé­günkkel és nyomoruságunkkal. Nagyon sokan vannak olyanok akik gazdagok, jó módban él­nek, kiknek földbirtokuk vagy más vagyonuk van, szóval meg van az a jövedelmük, mély ré­szükre gondtalan megélhetést biztosit... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János...és mégis azt látjuk, hogy ezek az urak, akik jómódban élnek. minden lelkiismereti furdalás nélkül felveszik nyugdíjukat, melyet az állam áid. Igaz. joguk van felvenni nyugdíjukat, híszen hosszú esz­tendőkön keresztül levonták fizetésükből a nyugdíj illetéket, és az állam egy egész életen keresztül azzal hitegette őket, hogy ha majd nyugdíjba mennek, becsületes nyugdíjat kap­nak, de amikor nem tudjuk a hadirokkantakat, özvegyeket és árvákat kielégíteni, amikor az állam nem váltja be a hadikölcsönkötvényeket, és a különböző állami kölcsönök valorizálását nem^ tartja ezidő szerint lehetségesnek, akkor szerény nézetem ebben a kérdésben az, hogy azok nyugdíjának kiutalását, akik nincsenek feltétlenül ráutalva a nyugdíjra, szüntetné be az állani, és emelné azoknak a nyugdíjasoknak a járandóságát, akik erre rá vannak utalva, akik fájó szívvel gondolnak a hó elsejére, amikor ^felveszik azt a csekély nyugdíjukat, amelyből az egész hónapot keresztülkoplalják. Szól ez azoknak a t. nyugdíjasoknak, akiknek a sors megadta, hogy jómódban élhessenek, de szól magának a kormányzatnak is. A ministeri nyugdíjak körül is egy kis razziát lehetne tartani. Azt hiszem, nagyon sokat meg lehetne takarítani szociális célra, ha a t. volt minister urak közül azok, akik nincsenek a nyugdíjra ráutalva, akiknek va­gyonuk vagy megfelelő tisztes polgári jöve­delmük van, szintén ugy csinálnának, mini aliogy^ most a kormány akar csinálni, hogy megelégednének a címekkel, a méltóságos vagy kegyelmes címmel. Azt mondja ugyanis a kor­mány a köztisztviselőknek, elégedjetek meg a címmel, ranggal, azt adok, pénzt azonban nem adhatok, mert szegények vagyunk. A tiszteli minister urak is lemondhatnának tehát nyug­díjukról legalább az átmeneti időre, amig a régi rendes kerékvágásba jutunk. Minthogy az egész költségvetést, annak számadatait csak abból a szociális szempontból nézem, hogy hol lehet a szegénységen valamit segíteni és hol lehet valamit megtakarítani az állam költség­vetésében és mert a nyugdíjasok ügye is szi­vemen fekszik s rajtuk is segíteni szeretnék méltóztassanak megengedni, hogy a következő határozati javaslatot terjesszem be. (OlvassJ): »A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a nyugdíjkérdés rendezése végett általános re­víziót rendeljen el s a revizió folyamán csak azoknak nyugdíjjogosultsága ismertessék el, akik munka- és keresetképtelenek vagy nem rendelkeznek olyan vagyonnal, jövedelminél, földbirtokkal amelyből létfentartásukat bizto­sithassák. A nyugdíjasok revíziójáról szóló je­lentés és előterjesztés a nemzetgyűlés bizott­sága elé terjesztendő.« (Szilágyi Lajos: A kül­földi kölcsön jobb megoldás volna!) Miután azt a takarékosságot, amelyet a költségvetés­ben szeretnék látni, nem találom meg itt s mi­után, amint méltóztatnak tudni, a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, általánosság­ban a tárgyalás alapjául sem fogadom el e költségvetést, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom