Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

 nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4-én, kedden, m Ha itt tartunk, mélyen t. Nemzetgyűlés, niélíóztasanak megengedni, hogy én is súlyos kifogás alá vegyem épen ezekből a szempontokból, amelyeket elmondottam, azt a diszt, fényt és pompát, amelyet a mai udvartartás kifejt. Én pl. egy alkalommal, nem olyan régen, abba a helyzetbe kerültem, hogy az udvarnak a kormányzóságnak egy felvonulását végignézhettem, és én már akkor ott rögtön megállapítottam, hogy annál a fénynél, annál a pompánál, amelyet a magyar kormányzóság a nyomorúság, a szenvedések nehéz esztendejében kifejt, fényesebbet talán az angol királyság engedhet meg magának. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Csillogó fény és pompa fenn, nyomorúság, szenvedés, lerongyolódás lenn: ez olyan ellentétes valami, amelynél nekem, mint szocialistának, ismét csak azt kell mondanom, hogy ezen a téren is megvolna a takarékosság lehetősége. Én pl. nagyon szeretném, ha a kormányzósági tételnél törölve lenne a palotaőrség. Én nem tudom, de ezt is a régi Habsburg-ház részéről itt maradt csillogó fényességnek tartom. Igaz, hogy a palotaőrök szép szál fiuk, szép szál emberi példányok, de méltóztassanak megengedni, én ugy érzem, hogy külön erre a célra óriási összeget előirányozni, körülbelül 68,000.327,250 papirkoronát kidobni azért, hogy a régi királyság fényéből itt maradt palotaőrséget megtartsuk, mégis egy kicsit bőkezűség, egy kicsit túlságosan sok a fényűzésből, mert hiszen ugyanazt a szolgálatot, amelyet ma a palotaőrség végez — legyen az akár a Korona őrzése, akár a kormányzó körüli szolgálatteljesités — ugyanolyan pontossággal, de talán kevesebb fényűzéssel, több szerénységgel maga a magyar katonaság is el tudná végezni; és én meg vagyok róla győződve, hogy olyan szép szál legényeket, mint amilyenek a palotaőrségben vannak, találnánk olcsóbban a magyar nemzeti hadsereg keretén belül is. El sem tudom képzelni, t. Nemzetgyűlés, hogy mi okozta ezt, mivel indokolja meg a kormányzat, hogy ott egy külön testőrséget tart. Én ugy látom és ugy gondolom, hogy ezt a kötelességet, amelyet a palotaőrség* teljesít, száz percentig teljesíteni tudja a nemzeti hadsereg is; épen ezért én nagyon szeretném, ha a költségvetésnek ezt az óriási összegű tételét törölnék. Ugyancsak igy vagyunk ennél a tételnél a magyar főudvarnagyi bírósággal. Lehetséges, hogy én tájékozatlan vagyok ezen a téren, de ugy gondolom, hogy ez is a régi királyi háztartásból maradt itt, s ezzel is szintén ugy vagyunk, mint azzal a bakával, akit annak idején a régi Neugebaude-kaszárnya elé állítottak. Ugyanis a régi Neugebaude-kaszárnya kapuját fekete-sárgára festették, de az iskolából hazajövő gyerekek odamentek és ujjukkal végigmázolták a kapu uj festését. Meglátta ezt egy öreg generális és rögtön dühösen bement a kaszárnyába, rendelkezett és őrségül egy bakát állítottak a kapuhoz, hogy vigyázzon arra, hogy az iskolába járó gyerekek el ne mázolják a festést. így azután multak az esztendők, a kapuról lekopott a festés, elveszítette a színét, a kapu sarkai is már korhadtak voltak, kidüléssel fenyegettek, de a baka még mindig ott őrizte a kaput. Hát, én azt hiszem, ezzel a főudvarnagyi bírósággal is igy vagyunk, hogy ez a régi királyi ház, királyi család szolgálatára álló bíróság lehetett, amelynek abban az időben, ha nem is sok, de talán kevés értelme lehetett, de amelynek értelmét, magyarázatát ma már nem tudom elgondolni. (Zsirkay János: A vagyont kezeli!) A királyi vagyont? — Én tehát nem tudom ma ennek az indokolását megtalálni, és nagyon szeretném, ha ezt is átreformálnák és mint főudvarnagyi bíróságot megszüntetnék; ez által, szerény nézetem szerint, lényegesen csökkenteni lehetne azt a kiadást, amellyel ez most jár. De van itt egy nagyon kellemetlen tétel, amelyről itt a nemzetgyűlésen már beszéltek. Én szintén azon a felfogáson vagyok, hogy a kormányzó ur részére rendelkezési alapot bocsátani, szintén olyan elfogadhatatlan valami, ami semmiesetre sem válhatik előnyére az ország budge tjének, pénzügyi helyzetének. Nem tudom megérteni, miért van a ministerelnök ur részére olyan összeg rendelkezési alapként rendelkezésre bocsátva, amely nagyon megterheli az adózó polgárságot, de nem tudom megérteni azt sem, miért kell rendelkezési alap a kormányzó ur Ö Főméltósága részére. Valahol az indokolásban azt látom, hogy ezt a tételt fel kellett emelni, mert az elmúlt esztendei összeg kevés volt, 4960 pengőről 12.000 pengőre. Ha pengőértékben nézem ezt az összeget, talán nem is olyan nagy összeg, mintha azt papír koronára változtatom át és ha ezt az átváltoztatott összeget szembehelyezem azzal a nyomorral, amelyről az imént beszéltem. Azt olvastam itt, hogy azért kellett felemelni ezt az összeget, mert a kormányzó ur Ö Főméltóságához nagyon sokszor jönnek segélyt kérni. Nem tudom, hogy a kormányzó ur nem érzi-e ennek a helyzetnek fonákságát... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, a kormányzó ur személyét méltóztassék a vitából kihagyni. A képviselő urnák módjában áll minden tételt kritikában részesíteni, de a kormányzó ur személyét ne méltóztassék a vitába belevenni. Esztergályos János: Bocsánatot kérek, — félreértés ne legyen — én nem beszélhetek a ministerelnökségről, amikor ez az összeg a kormányzóság tételénél van beállítva. Elnök: Kénytelen vagyok a dolgot a képviselő urnák megmagyarázni. A képviselő ur minden tételt, tehát a kormányzóságra vonatkozó tételt is mind kritika tárgyává teheti, itt a parlamentben azonban a ministerelnök ur képviseli ezt a tárcát és a képviselő ur csakis a ministerelnök urat aposztrofálhatja. Esztergályos János: Kérdezem tehát: nem érzi-e a ministerelnök ur annak fonákságát, hogy a kormányzóság részére rendelkezési alapot bocsát s vájjon ott, ahol ezt a 12.000 pengő rendelkezési alapot kezelik, nem lehetne-e ezt megtakarítani, ott, ahol ennek az állami pénznek a kezelése folyik, nem lehetne-e pl. azt mondani: az állam szegény, a munkanélküliség nagy, a nyomorúság óriási, tehát ne vegyünk el az államtól olyan összeget, amely végeredményben állítólag egyéni jótékonykodást kivan szolgálni. Ha innét, erről a helyről kívánják a jótékonykodást gyakorolni, akkor abbói a magánvagyonból, amely ennek a helynek rendelkezésére áll, juttassunk a szegények részére, azonban az állam polgárainak adófilléreiből ilyent ne csináljunk, hiszen rendelkezési alap címén egyébként is olyan horribilis összegek vannak felvéve a különböző tárcáknál, amely összegekből nagy, szép és sok szociális intézményt lehetne alkotni és sok intézkedést lehetne eszközölni. Azt szeretném tehát, hogyha ezt a 12.000 pengőt, mint abszolúte semmivel sem indokolható összeget, kivennék ebből a költségvetésből. Az imént említettem a palotaőrség kiadását. Erre nézve az a felfogásom, hogy azt az 546.634 pengőt, amibe a palotaőrség kerül az