Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.

Ülésnapok - 1922-543

268 Â nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hé 4-én, kedden. színen ellenőrizni? A könykivonat nem elég: az életet kell látni, hog-y az állami pénzek tekintetében az ellenőrzés az egész vonalon hatékonyan érvényesülhessen. Erre annál nagyobb szükség van a Nemzeti Bankkal szemben, mert a bevételeket évközben a Legfőbb Állami Számvevőszék tulaj donképen nem is ellenőrzi és igy az elnöknek nincs is módja, hogy a pénzkezelés módját a helyszinem való ellenőrzéssel megvizsgálhassa. Kérem a kormányt, hogy a helyszini vizsgálatra adja meg a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének a lehetőséget egy legközelebb előterjesztendő törvényjavaslatban, mert lehetetlen, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a Magyar Nemzeti Bankba, mint az állam legfőbb pénztárába, be ne léphessen és ott ne vizsgálhasson. E nélkül a magyar törvényhozás az állami pénzek kezelése és felhasználása tekintetében nem lehet nyugodt. Remélem tehát, hogy a kormány a vizsgálatra megadja a módot, a lehetőséget. Reményemet abból táplálom, hogy mikor egyizben már felszólaltam a pengőpénzekről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál és ott kérdeztem a pénzügyminister urat, hogy mi lesz a váltópénzek, Legfőbb Számvevősziáki ellenőrzésével. Á pénzügyminister ur megnyugtatott, hogy a váltópénzek^ ellenőrzését a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke részére biztositja a kontingentálás tekintetében. Remélem, hogy az adott esetben sem fog kitérni. A ministerelnök úrhoz kívánnék még az Állami Legfőbb Számvevőszék ügyköréből kifolyólag fordulni, mert hiszen a ministerelnök ur van hivatva képviselni ezt az ügykört a nemzetgyűlésen. Szabó Imre t. képAaselőtársam már pedzette a kérdést, de nem állitotta fel precízen. Nagy nyugtalanság valu a közvéleményben, különösen a nemzetgyűlés közvéleményében a miatt, hogy mi lesz néigy év zárszámadásának előterjesztésével. T. i. az 1921/22., 1922/23., az 1923/24. és az 1924/25. évi zárszámadásokat a nemzetgyűlés nem kapta meg. Sietek hozzátenni, hogy időközi beadványokat is kiellett volna a mihisterelnöik ur utján ideterjeszteni a Legfőbb Állami Számvevőszéknek, nevezetesen a hiteleltérési kimutatásokat, de amióta ez a nemzetgyűlés összehivatott, nem kapott semmiféle időleges beadványt. Kaptunk zárszámadásokat, — legalább Szabó t. képviselőtársam azt mondja — én azonban annakidején kifejtettem a magam különvéleményében, hogy ezek még karakterét is nélkülözik a számadásoknak, nemhogy még számadásokul tehetett volna ezeket elfogadni. Azt a 'kérdést is intézem a ministerelnök úrhoz, hogy azt a szerkezetet, amelyet a zárszámadásokra előirnak az alkotmányjogi törvények, érvényesieni fogja a Legfőbb Állami Számvevőszék a hátralékos számadások elkészítésénél! Mi történik az államvagyon felértékelésével, mert felértékelés nélkül nem kaphatjuk az alkotmányosság követelményeinek megfelelő tartalmú zárszámadásokat. A kormány a bankóik, a pénzintézetek, a, részvénytársaságok, a szövetkezetek és egyéb ily alakulatok kezelésében az egész vonalon elrendelte a felértékelést és magának_ az államvagyonnak felértékelése körül nem jár elől! — legalább azt hiszem, lehet, hogy megnyugtat engem az igen t. ministerelnök ur — jó példával. (Meskó Zoltán: Meglesz!) Ha meglesz, akkor annak nagyon fogok örülni. (Meskó Zoltán: Legyen nyugodt!) Ugy látszik, mióta azon az oldalon méltóztatik ülni, azóta nyugodt és többet is tud. (Derültség. — Meskó Zoltán: Nyugodtabb vagyok azóta! — Derültség. — Esztergályos János: Gyors karriert tetszett csinálni!) Néhány megjegyzést kívánok még tenni a ministerelnökség költségvetésére. Mindenki tudja, aki a költségvetések birálatával foglalkozik, hogy a ministerelnök ur munkaköre tulajdonképen majdnem a belpolitika irányítására szorítkozik. Ezzel a vezérszemponttal számolva, megvizsgáltam a költségvetést. Szeretném mentesiteni mindazoktól a kiadások hitelétől, amelyek nem vonhatók a belpolitikai irányitás segédeszközei közé. Ha magát az első címet nézem, azt látom, hogy a dologi kiadások 5. alrovatában, »a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozására átalányként« előirányzott 544.000 pengőnek jórésze nem esik a ministerelnöki hatáskör alá. Ugyanis az idegenben élő magyar állampolgárok gondozása már külügyministeri feladat. Szeretném tehát, ha felszólalásom alapján az igen t. ministerelnök ur ezt az átalányelőirányzatot megosztaná. Ami ebből a ministerelnökségre esik, azt tartsa meg ennek a tárcának körében, a másik részét pedig utalja, át a külügyministeriumba. Ilyen a 7. alrovat is »a magyar nemzeti érdemkereszt költségei.« A kitüntetésekkel járó kiadások semmi körülmények között sem tartoznak a ministerelnökség hatáskörébe. Nincs is eklatánsabb kiadás, amely a kormányzóság körébe tartoznék, mint épen ez. Különös az a játék, amelyet e költségvetés készítője ezekkel a kiadásokkal üz. Eddig ez a kiadás az átmenetiek közé volt sorozva, de két évvel ezelőtt áthozták a rendesek közé. Ezt az érdemkeresztet a mostani időleges kormányzat statuálta. Nem lehet tudni, ba csakugyan életrekel kivánságunk. vájjon ez az érdemkereszt 2iiegmarad-e. Nem volt tehát lojális az, hogy az átmeneti kiadásokból a rendes kiadások közé tették. De nem is ezt nehezményezem, — ez csak mellékes megjegyzésem — hanem azt, hogy ez a ministerelnökségi tárcánál fordul elő. Ha bárki, akár a külföld is ebbte a költségvetési előirányzatba beletekint, azt hiszi, hogy a t. ministerelnök ur tárcája részére arrogálja ezeket a kiadásokat, noha meg vagyok arról győződve, hogy a ministerelnök urnák nincs ideje felállítani a szoros elhatárolásokat s emiatt elfogadta az előirányzatot ugy, ahogy azt előadói készítették. Épen ilyen az átmeneti kiadások között »A magyar vöröskereszt díszjelvényeinek külföldiek részére való adományozásával kapcsolatos költségek« alrovat is. Kitüntetések adományozása külföldiek vagy belföldiek részére szintén a kormányzóság feladatkörébe tartozik és az ezekkel járó kiadások nem vonhatók el más tárca körébe. Annyira oda tartoznak, hogy majd a történelem is ott keresi, mert jogcímüknél fogva sem lehet ezeket elválasztani a kormányzósági kiadásoktól, mert a kitüntetések a kormányzó ur legszemélyesebb elhatározása alapján történnek. Az Országos Takarékossági Bizottság- 'költségeivel is kár volt az igen t. pénzügyminister urnák megterhelni a mlnisterelnökséget. (Bud János pénzügyiiiinister: Hova vettem volna?) Az az igen t. minister ur reszortjába tartozik. Ön, igm t. minister ur, amugyis mindent magáihoz ragad. (Bud János pénzügyminister: No lássa, hogy nem!) Mélyen t, minister ur, nincs az államháztartásnak az az ága, amelyre ön nyomósán rá ne tenné a Tsezét. Ma már könyv jelent meg, amelyben azt fejtegetik, hogy az állami főhatalom is a pénzügiyministertőrszármazik. (Forster Elek: A pénz .a leg-