Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-543
A nemzetgyűlés 543. ülése 1926. évi május hó 4.-én, kedden, 296 •nagyobb hatalom! — Meskó Zoltán: Szerénysége tiltja!) Örülök, hogy nem tud róla, pénzügyminister ur, legalább nem gyanúsítják meg, hogy az eszme a sajátja. (Zaj. — Elnök csenget.) r Mondom, ez is a pénzügyministeri tárca körébe tartoznék szorosan véve. Szeretném, ha a nemzetgyűlés tájékoztatást kapna, hogy milyen munkát is végzett ez •az Országos Takarékossági Bizottság. Érdemleges munkálatokról nam tudok, ilyenéket nem is várok tőle. Olyan bizottsági tagok, akik nem élnek az állami élet gépezetében, sőt ellenkezőleg attól többé-kevésbé állnak távol, nem tudnák egyszerűsíteni. Kezelést csak az tud egyszerűsíteni, aki abban benne él, tehát az irodatiszt, az irodiaigazgató, a számvevőségi szolgálatot meg csak vérbeli számvevőségi tisztviselő képes reformálni. Ez, áll a fogalmazói ügykörre is, mert ebben sem tud életre való egyszerűsítéseket más kezdeményezni, csak a fogalmazói kar. Egy egyszerüsitás történt a Takarékossági Bizottságban s ez az, hogy megszervezték az elnöki tanácsot, mert a bizottság működése e nélkül nagyon nehézkes lett volna. Elmondok egy tréfás dolgot, (Halljuk! Halljuk!) amely mindennap hallatszik a Takarékossági Bizottságról. Egyszerüsiteni! Van egy irodája a Takarékossága Bizottságnak. A Takarékossági Bizottság tagjai mindent meg akarnak tenni, ami tőlük telik, hogy az egyszerűsítést előbbre vigyék és azt előmozdítsák a, kormányzat minden ágában, a kezelésben, a számvevőségi, a fogalmazói szakban, a birói eljárásban és más helyen. Magamforma öregember van köztük több. (Meskó Zoltán: Ne dicsekedjék! — Derültség.) Megtörtént ezek közül többel, hogy jegyzeteket készített az egyszerűsítésről és bevitte az irodába. Azonban a feldolgozó urak (Bud János pénzügyminisíer: Csak egy van!) tanulmányozták a jegyzeteket, de nem tudták elolvasni. Behívták az illető javaslatot tevőt a bizottsági tag urak és ő sem tudta elolvasni. Azt mondta: leirom még egyszer. Ilyen egyszerűsítési munkát folytat a bizottság igen t. pénzügyminister ur. Ne fűzzünk nagy várakozásoikat a Takarékossági Bizottsághoz, de ha már egyszer kiküldtük és ez a bizottság javaslattételre van kötelezve, tartozik a nemzetgyűlésnek azzal, hogy a végzett munkájáról jelentését, a nemzetgyűlés elé terjessze. (Bud János pénzügyminister: Nem tartozik jelentést tenni, nem parlamenti bizottság! Tévednek t. képviselőtársaim!) Tovább analizálva a dolgokat abból a szempontból, hogy a politikai hatáskörök betöltéséhez mi tartozik és mi nem, azt látom, hogy r ezzel a politikai feladatkörrel egész ellentétes címek és ügy ágazatok fordulnak elő a ministerelnökség háztartásának költségvetésében. Ilyen például a koronaőrség. Akárhogyan gondolkozom a téma felett, nem tudom megállapitani, hogyan kerül a koronaőrség a ministerelnökség háztartásának költségvetésébe. Ez a koronaőrség kizárólag a kormányzóság költségvetésébe tartozik. Hiszen magáért a szent koronáért, amelynek őrzésére ez a szervezet hivatva van és mindenért, ami a szent korona őrzése körül történik, tuíajdonképen a koronaőrség és maga a kormányzó ur felelős a nemzegyülésnek és nem a ministerelnök ur. Épen ilyen megitélés alá esik budgetirozás szempontjából a 3. cím: »a vitézi rend főszéktartósága«. Erre csak nem állithatja az igen t, pénzügyminister ur, hogy ez politikai szervezet, mert ez eminenter katonai szervezet. Nem elégedtek meg azokkal a kitüntetésekkel, amelyeket az apostoli király a háborúban adott, hanem még többet akarnak adni egyes kiválasztottak részére talán azért, hogy példát statuáljanak a jövő nemzedéknek. De ha ez a célzat, akkor ennek a szervezetnek kiadásai nem foglalhatnak helyt a ministerelnökség költégvetésében. Kérem tehát az igen t. pénzügyminister urat, akinek ingerenciája alá tartozik a költségvetés okszerű tagozásának a megállapítása, hogy ezt a címet méltóztassék az államháztartás ügyvitelére megszabott abba a költségvetési keretbe beilleszteni, ahová az való. Még egy tétellel akarok foglalkozni és ez a 4. cím: »a budapesti országos kereskedelmi és ipari kikötő kormánybiztossága«. Talán visszaemlékszik a t. Ház, hogy e kormánybiztosság költségeinek beállítását én már nehezményeztem. Abban az időben az a szerencsém volt, hogy a ministerelnök úrral állottam szemben, aki pár szóra terjedő kritikám jelentőségét és intencióm helyességét rögtön felfogta és az e címen előirányzott beruházási kiadásokat átutalhassa a maga helyére, a földmivelésügyi ministerinm vizügyi munkálataihoz. Abban az időben a ministerelnök ur nyomban belátta felszólalásomból azt, hogy én a helyes utat keresem akkor, amikor ezt nehezményezem és rámutatok arra, hogy ez a földmivelésügyi ministerium költségvetésének keretébe tartozik. Ezek után meglep engem, hogy a beruházásokat és egyéb kiadásokat átvitték ugyan, de a bevételeket a ministerelnökség költségvetésének keretében hagyták. Lehet, hogy ez az én hibám, mert abban az időben ezt nem kifogásoltam és ugy fogták fel felszólalásomat, mintha a bevételekre az én megállapításaim nem állanának. Nagyon kérem tehát a jelenlevő igen t. pénzügyminister urat, hogy általában ismertetett bevételeknek a földmivelésügyi tárca keretébe leendő megfelelő beillesztését elrendelni méltóztassék. T. Nemzetgyűlés! Szabó Imre t. képviselőtársam szóvá tette, a titkos alapok ügyét. Nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Sokszor egészen higgadtan és — mondhatom — nagyon is tárgyilagosan bíráltam a titkos alapok javadalma felhasználásának kérdését. Megállapítottam, hogy szükség van ezekre az alapokra. Engem tehát bizalmatlanság nem vezetett abban, hogy nem állami érdeket szolgáló célokra fordítják a költségvetési dotációkat. Én ily irányú kifogást nem emeltem. Én az életből és a közjogból merített okfejtésemmel csak azt juttattam kifejezésre, hogy a titkos alapok felhasználásának ellenőrzésébe bele kell vonni magát a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökét. Nem ismétlem meg — még kivonatosan sem —• az akkori beszédemben foglaltakat, csak rámutatok arra, hogy beszédeimben foglaltak érvényesítésére nagyobb szükség ívan most, mint^ valaha volt. A titkos társaságok megszüntetésével foglalkozik az igen t. ministerelnök ur. A titkos társaságok megszűnte-. tése és a titkos alapok ellenőrzésének függőben tartása nem volna helyes dolog és a kettő egymásba ütköznék. Ha a ministerelnök ur olyan éles álláspontot foglal el a titkos társaságokkal szemben, akkor egészen logikus, hogy beszédének konzekvenciáit vonja le a titkos alapok ellenőrzésére nézve. A titkos alapok is külön hatalmat képviselnek, ha a közjogi ellenőrzés alól egészen elvonatnak, amint már több izben fejtegettem a nemzetgyűlésen. Tovább nem is fárasztom az- igen t. Nem38*