Nemzetgyűlési napló, 1922. XLII. kötet • 1926. április 27. - 1926. május 06.
Ülésnapok - 1922-539
22 A nemzetgyűlés 539. ülése 1926. évi április hó 27-én, Tcedden. kőművesség ellen s ha a szabadkőművességet nemzetellenes vétkek terhelik, ám pusztuljon, de ha a szabadkőművesség ilyen dologban nem ludas, akkor engedjék meg azonnali működését, hogy működhessenek azok a nagyszerű intézmények, amelyekre ez a lerongyolódott, szegény magyar társadalom rá van szorulva. (Viczián István : Nagyon egyoldalúan van informálva a képviselő ur !) Bocsánatot kérek, én nagyon erősen tanulmányoztam azokat a vádiratokat is, amelyeket Istenben boldogult Hegedűs György t. képviselőtársunk itt előadott, írásait is átnéztem, Wolff t. képviselőtársam könyvét is olvastam, azonban abban nem láttam mást, mint kompromittáló adatokat azok ellen,* akik a szabadkőművesség u. n. titkos szervezeteiből befutottak más titkos szervezetekbe, ahol azonban ezen nemes intenciókat tovább ápolni nem akarták, hanem megfúrták a magyar nemzet hajóját. De hogy a titkos társasaságok tulajdonképen nyíltan burjánzanak, hogy vannak és működnek és hogy a bombavetések, a gyilkosságok is ilyen társaságoktól erednek, ezt nagyon könnyű bizonyítani. A múlt esztendőben történt a következő eset. A Független Földmives Szövetségről, amelyet minden ok, minden indokolás nélkül a belügyminister felfüggesztett, amelynek irattárát lefoglalták, a megejtett vizsgálat felderítette, hogy egyetlen tollvonás nem volt irattárában, amely érdemessé tette volna erre a bünhödésre, hogy mint nyilt alapszabályokkal működő egyesület a titkos társaságok kiirtsák. Ez a Földmives Szövetség a múlt esztendő február elején alakuló gyűlést tartott Előszálláson. Amint a szövetség szónoka, titkára Schnur Lajos megérkezett, 40—50 titokzatos, bricsesznadrágos, baltával és fokossal fölszerelt egyén megjelent Előszálláson a kafholikus kántornál, az uraság ottani exponensénél. Nagyszerűen megebédeltek, beboroztak, azután a délutáni gyűlésen megjelentek. Amint ez az ártatlan titkár, ez a hazafias, rendkívüli jellemes, szolid ember, akivel soha baja nem volt a társadalomnak, megkezdte nemzetépítő munkáját, megkezdte beszédét, a titkos társaság nekirohant és 19 fejszecsapással a földre. teritette. Addig verték, ütötték, amig vérbefagyva ott nem maradt. (Hegymegi-Kiss Pál : Akárcsak a pápuák! -- Esztergályos János; Milyen magasan állt felettük Rózsa Sándor és Bogár Imre ! — Malasits Géza : Még Sobri Jóska is !) Amikor azt hitték, hogy meghalt, mert ' már mozdulni sem tudott, otthagyták, felültek az uraság, az apátság szekereire és meglógtak. (Malasits Géza : Egyes tisztelendő urak műve !) Miután a feljelentések következtében nem láttuk, hogy^ a közigazgatás és az ügyészség megtették volna azokat a lépéseket, amelyek ilyen esetben szükségesek, a belügyminister ur felhivására rendelkezésére bocsátottam a kormánynak adataimat. A belügyminister ur felhívására jegyzőkönyvbe mondottam, hogy képviselői immunitásom felhasználása nélkül odafenn a belügyministeriumban azzal a lelelősséggel mondottam jegyzőkönyvbe a gyilkos banditatársaság tagjainak neveit, hogy állítsanak engem bíróság elé, ha nem mondok igazat. A jegyzőkönyvet aláirtam én és aláirta Diószeghy osztálytanácsos ur is A jegyzőkönyvbe bediktáltam az orozva támadó banditák révsorát, amely a következő . Sziklay százados — ez tanította és vezette a titkos társaságot — Thury tiszthelyettes, Spiller főhadnagy, Bagyovszky Pál tiszthelyettes, Barabás tiszthelyettes székesfehérvári lakosok, vitéz Molnár Mihály Székesfehévárról, vitéz Hosszú Mihály, Kolompár cigány Nagykátáról — jellemző, kikkel álltak össze egy társaságba — vitéz Pereszteghy-Nagy József Gárdonyból, Láng Mihály Szászszentmiklósról, vitéz László József Csákberényből,"Apavárosy hivatalnok Székesfehérvárról. {Mozgás^ a jobboldalon. — Viczián István : A cigány nem ember ? ! — Hegymegi-Kiss Pál : Ezúttal gyilkosságról van szó, Viczián képviselő ur ! — Viczián István : Igen ám, de a cigányról általában beszélt !) Nem az immunitás védelme alatt mondtam el ezeket, nehogy itt szemembe vágják, hogy idebenn könnyű ezeket elmondani, hanem jegyzőkönyvbe diktáltam felelősségem teljes tudatában, megsürgettem s követeltem, hogy ezeket az embereket állítsák bíróság elé. És mi történt ? Mindazokat az embereket, akikre én mint tanukra hivatkoztam, másnap letartóztatták s alaposan megverték őket, ugy hogy azután már azért kellett a ministerhez járnom, hogy bocsássa őket szabadon ; inkább egye fene az egész titkos társaságot, nem törődöm többet velük, csak engedjék szabadon a tanukat, ezeket a szegény embereket, akik véletlenül látták ezt a borzalmas vérengzést, a haramiák feldühödött seregét. (Esztergályos János : Ki volt ez a belügyminister ?) Rakovszky volt a múlt esztendőben is a belügyminister. (Hegymegi-Kiss Pál : Hozott az ügyészség végzést ?) Az ügyészség végzést nem hozott. Nem tudok róla, hogy ebben az ügyben nyomozást folytattak volna, csak azt tudom, hogy én megadtam adataimat az illetékes hatóságnak, de ennek ellenére eltussolták az ügyet. Bizonyos tehát, hogy az eltussolási politika nem rendszernélküli, nem olyan jelenség, amellyel csak bombamerényletekkel kapcsolatosan találkozunk. Bizonvos, hogy Nádosy szelleme abban a ministeriumban olyan erős volt, hogyha ő valamely titkos társaság leleplezését ellenezte, annak leleplezését még akkor sem lehetett keresztülvinni, ha történetesen gyilkosságról vagy gyilkossági kísérletről volna is szó, mint ebben az esetben. Szerény véleményem szerint Magvarország államháztartását, pénzügyeit, az itteni társadalmi és szociális viszonyokat mindaddig nem lehet helyrehozni, amig az ilyen titkos társaságokkal spéi-elt közigazgatást szét nem robbantjuk, szét nem ziláljuk és helyette komoly, hazafias, erős magyar közigazgatást nem teremtünk OJy r an közigazgatást képzelünk el, amely olcsó, igazságos, észszerű, egyszerű, sematikus, alapos, gyors és amely bürokratikus akták helyett emberszeretettel, megértéssel dolgozik és közeledik a nép felé. Ellenben nem tudok lelkesedni olyan közigazgatásért, amely olyan eszközökkel dolgozik, mint amilyenről a kezeim között lévő főszolgabírói végzés is tanúskodik. Miről van szó ebben a végzésben ? Tótkomlóson a munkásság elhatározta, hogy olvasókönyvtára és dalárdája számára otthont szervez. A szegény nép összeadta utolsó filléreit, mindenki egy-egy vályogot vi it ahhoz az épülethez s pár esztendő alatt a tótkomlósi munkásság fel is állított egy otthont. Itt a Himnuszt tanulták élőnek énekelni a'i'ót anyanyelvű munkások s az otthonban magyar újságokat, magyar könyveket olvastak és magyarul beszéllek. És ez elég volt a közigazgatási hatóságnak arra, hogy ezt az otthont beszüntesse, két esztendő óta zárva tartsa és ne legyen erő, amely ennek az otthonmdi kapuit kinyissa. Amikor pedig a hősök emlékoszlopának leleplezése alkalmából a tótkomlósi földmunkásság is a maga módja szerint meg akarta koszorúzni a hősök oszlopát, mi történt ? íme itt az a végzés, amely szerint a gyűlés összehivóját, Molnár Józsefet és társait (olvassa}: »a 6000/1922. B. M. körrendelet 1. §-ába ütköző az 1912. évi XVII. t. c. 10. §-a alapján büntetendő kihágásban vétkesnek mondom ki és ezért jelen Ítéletet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett egyenkint 60—60
